Magyar Vízgazdálkodás - Víztükör, 1991 (31. évfolyam 1-6. szám)

1991 / 5. szám

TERMÉSZETVÉDELEM AGRÁRSIVATAG HELYETT VÁLTOZATOS TÁJAT! A környezeti ártalmak kapcsán több­nyire az urbanizáció, az iparosítás, az energiatermelés és -felhasználás kü­lönféle változataira gondolunk. Hajla­mosak vagyunk azt hinni, hogy ahon­nan hiányoznak ezek a gazdasági vagy civilizációs ártalmak, ahol nem füstöl gyárkémény, ahol nem ömlik szennyvíz a folyóba, ott a természet háborítatlansága némileg biztosított. Ez persze illúzió, hiszen nemcsak a fent említett gazdasági ágazatok, de a földművelés is mind nagyobb terhet jelent természeti környezetünkre. Ár­talmai esetenként koncentráltan, de mindenképpen jelentős mértékben ve­szélyeztetik az élővilágot, annál is in­kább, mert Magyarországon éppen a mezőgazdálkodás az egyik legjelentő­sebb földhasználati forma. Veszélyei egyre nagyobb mértékben kerülnek a felszínre, ezért az ésszerű gazdálkodás megterem­tése és elterjesztése sürgető feladattá vált. Bizony­ság erre, hogy a Világ Természetvédelmi Alap (WWF) nemrég alakult magyarországi képvisele­te, Az intenzív mezőgazdálkodás és földhasználat hatás a természeti értékekre Magyarországon című programjában számtalan káros hatásra hívta fel a figyelmet. Márkus Ferenc, a WWF e témájának konzultánsa, mint a programért felelős független szakember szerint az elmúlt 30—40 év egyre inten­zívebb mezőgazdasága mérhetetlen nyomást gya­korolt vidéki tájainkra és azok élővilágára. A „mezőgazdasági forradalom” ára Négy-ötszáz évvel ezelőtt, a gazdálkodás kiszé­lesedésével kezdett igazán átalakulni a magyar táj. Kivágták a hegyes, ligetes erdőségeket, így a föld mind nagyobb hányadát alakították át szántókká, Шт 21

Next

/
Oldalképek
Tartalom