Magyar Vízgazdálkodás - Víztükör, 1991 (31. évfolyam 1-6. szám)
1991 / 5. szám
KÖZÉPPONTBAN VÁLTOZATOK folyóhasznosításra Minden műszaki létesítmény társadalmi igényekből fakadó célok elérését szolgálja. A rövid élettartamú létesítmény rövid távú igényeket elégít ki, a hosszú élettartamú távlatiakat. S amíg egyetlen célt kell kielégíteni, addig a feladat általában egyszerű. Ilyen például a benzinkút, amelyik csak benzin eladásával foglalkozik. Néhány év múlva újabb igények is adódhatnak, autóalkatrész-eladás, frissítők, mosdók. Ezeket az igényeket akkor lehet jól kielégíteni, ha a benzinkutat már eleve úgy alakították ki, hogy az újabb funkciók miatt szükségessé váló létesítmények is elférjenek benne-mellette: más szóval, eleve többcélú létesítményt terveztek, amelyből a benzinkút csak az egyik lehetséges első fázis. A folyóhasznosítás hasonló problémákat állít érdeklődésünk homlokterébe, azzal, hogy a 80—100 éves élettartam egészen más megfontolásokat kíván. A folyóhasznosításkor külön is tekintettel kell lennünk a terület veszélyeztetettségét megszüntető árvízvédelemre, a parti területek vízgazdálkodásának fejlesztésére, olyan felszíni és talajvízállapot megteremtésére, amely optimális területhasználatot tesz lehetővé. Magyarországon élesen vetődik fel a parti szűrésű vízkészletek biztosítása, a vízbázisok védelme, a folyók víziszállítási lehetőségeinek kihasználása, a lehetőségeknek megfelelő vízienergia-termelés, a vízparti üdülés, vízisportolás lehetőségeinek megteremtése, s végül, de nem utolsósorban az ipar számára szükséges vízigény fedezése. A Duna Pozsony—Budapest közötti szakaszának hasznosítása a következő igények alapján fogalmazódott meg. Az árvízvédelem biztonságos megvalósítása tényleges igényt tükröz. A parti területek vízgazdálkodásfejlesztése, az ott élő emberek és a gazdálkodás biztonsága (például a belvízi elöntés elleni védelem), az élővilág vízigényének biztonságos kielégítése mindenkor szempont. A parti szűrésű vízkészletek, vízbázisok az ország ivóvízellátásának alapját képezik. így az ivóvízellátás mindent megelőző igény. Negyven éve háttérben A víziszállítás szükségességét 1950-ig az ország elismerte. Ezért írta alá 1948. augusztus 18-án a kormány a dunai hajózás rendjéről szóló egyezményt, és iktatta azt törvénybe (1949. évi XIII. törvény). Ebben vállalta, hogy a területére eső folyószakaszt hajózható állapotban tartja és a hajózási akadályokat eltávolítja, megszünteti. 1950 után a víziszállítás háttérbe szorult. így állt elő az a helyzet, hogy amíg a nemzetközi dunai víziszállítás fejlődött, a magyar részesedés gyakorlatilag stagnált. A Duna—Rajna csatorna üzembehelyezése a 90-es évek közepére várható. Ekkor megnyílna annak lehetősége, hogy vízi úton Budapestről a nyugat-európai belvízi víziút-rendszert elérhessük. Németországban a vasúti áruszállítás tonnakilométere kereken háromszorosa, a közúti hatszorosa a víziúti szállításnak, amely sokkal környezetkímélőbb — ezért szállítanak ma is Bulgáriából Németországba kamionokat is vízi úton. Magyarország energiahordozókban szegény, és a múlt öröksége miatt nagy a Szovjetuniótól való energia- és energiahordozó-függősége. Ezért nem lehet egyszerűen elmenni a Dunán adódó vízerőpotenciál mellett, bármilyen csekély része is lehet a vízből nyert energia az országos szükségletnek. A vízerőmű nem szennyezi a levegőt, nem fogyaszt el energiahordozó ásványi kincseket és főleg hosszú távon gazdaságos. Üdülés, vízisportolás, kulturált parthasználat ősi emberi igény, amelyik a közelítőleg állandó vízállást (Balaton) nagyobbra értékeli, mint a változót. Ipari vízigény a teljes Duna-szakaszon adódik. A Duna árvízvédelme—jelenlegi állapotában— 60—70 százalékban biztosított. A környező területeken a talajvíz az áteresztőképesség függvényében követi a Duna vízszintjének ingadozását, amely hol aszályt, hol elöntést okoz — ezáltal veszélyezteti az optimális területhasználatot. A vízszintingadozás nem kedvez a parti szűrésű kutaknak, mert alacsony Duna-vízálláskor néhány kutat ki kell kapcsolni a vízellátásból. Ennek az az oka, hogy kisvízállások idején a nyomásszintek miatt a Duna felől kevés vizet, a mentett terület felől sok vizet szív a kút, és a mentett terület felől szennyezett víz érkezik. Ha a Duna vízszintje emelkedik, akkor egyre több lesz a kútban a Duna felől jövő víz és a kút vize egyre jobb lesz. A Dunán Budapest alatt 2,5 méteres merülésű hajókkal átlagosan 320 napig lehet hajózni. Budapest— Pozsony között a mintegy húsz gázló annyira akadályozza a hajózást, hogy 2,5 méteres merüléssel csak 220 napig lehet hajózni, a többi napon sem a vízmélység, sem a hajóút-szélesség nem megfelelő, ezért vagy várakozni kell, vagy átrakodással könnyíteni a hajókon — ami nagy időveszteséget okoz. Ráadásul Dömösnél és Nyergesújfalunál sziklaié-3
