Magyar Vízgazdálkodás - Víztükör, 1991 (31. évfolyam 1-6. szám)

1991 / 4. szám

- Milyen szempontok alapján döntöttek, döntenek a rende­zés odaítéléséről?- Demokratikus elvek szerint A szövetség átöleli az egész világot Fontos tehát hogy egyik kontinens se kerüljön hát­rányba a másikkal szemben, tehát egy dél-amerikai találkozó után, lehetőleg másik földrészen legyen a következő összejö­vetel. Lényeges, hogy a pályázó ország kellő aktivitást fejtsen ki a szövetségi munkában. Nem elhanyagolhatóak a szakmai szempontok, így a vízellátás fejlettsége éppúgy közrejátszhat a döntésben, mint elmaradottsága. Ez utóbbi esetben éppen a rendező ország vízellátásán lendíthet sokat a kongresszus. Je­lentős érvként szolgálhat a jelentkező valamiféle speciális adottsága, amely érdeklődésre tarthat számot Emellett per­sze, valamennyi pályázó részéről folyik egy sajátos munka, a végrehajtó bizottság tagjainak “megdolgozása”, azaz egyfajta lobbyzás a cél érdekében. Évi két alkalommal van vb-ülés, amelyeken a szövetség érdemi feladatait látja el, s ezeken, többek között, az is teendőm volt; megnyerjem a tagok szim­pátiáját, hogy a szavazás során mellettünk voksoljanak.- Gondolom, a politikától sem mentes az effajta munkálko­dás.- Korábban különösképpen nem volt az. Érdekességként mondom el, miként változott az élet és a politika az eltelt röp­ke öt év alatt. 1986-ban Rómában a vb-ülés előtt még bizo­nyos egyeztetési kötelezettségünk volt a szovjet delegációval. Itt közöltem, hogy tervezzük az 1993-as kongresszus megren­dezését, és kértem támogatásukat a majdani szavazáson, ők, ezzel egyetértve, azt kívánták tőlünk, hogy az ülésen, ame­lyen tizenhárom latin-amerikai ország felvételét tárgyaltuk, segítsük szavazatunkkal Kubát, Chile ellenében. Nos, szeren­csére itt szakmai szervezetek és nem kormányszervek határoz­nak, továbbá a szövetség szabályzata is lehetővé tette, hogy se a szovjeteknek, se nekünk ne kelljen Chile ellen voksolnunk. És még egy példa: nemrégen, az idei koppenhágai kongresz­­szuson kellett dönteni az 1995-ös találkozó házigazdájáról. Pályázott a Dél-Afrikai Köztársaság is. A vb a jelentkezését elfogadta, előterjesztése alapján a közgyűlés megszavazta, és támogatásáról biztosította a pályázót a szovjet fél is. S ez ugyebár aligha fordulhatott volna elő pár évvel ezelőtt..- Mikor szentesítették Magyarország rendezési jogát?- 1988 szeptemberében, Rio de Janieroban, a tizenhetedik kongresszuson. A végrehajtó bizottság javasolta, a szövetség legmagasabb fóruma a közgyűlés pedig hivatalosan is Ma­gyarországnak adta a rendezési jogot Gyakorlatilag már 1986-tól készülünk e megtisztelő feladatra. Többször hazánk­ban jártak a szövetség vezetői, köztük elnöke, Leonard Bays úr is. Megnézték a helyszíneket Igyekeztünk felvillantani Bu­dapest szépségeit, amely iránt szemmel láthatóan nem marad­tak érzéketlenek. Gondot okoz, hogy valódi kongresszusi köz­ponttal nem rendelkezünk. A Novotel szálló melletti nem elég nagy, alig ezernyolcszáz személyes. A Budapest Sportcsarnok többezer embert is befogad, ám nem igazán alkalmas tanácskozásra. Sokszor megfordulok külföldön, legutóbb Mannheimben és Wiesbadenben jártam. Mindkét városban gyönyörű kongresszusi központ várja a kü­lönböző nagyszabású értekezletek résztvevőit Bizony irigy­kedtem is.- Mennyi vendégre számítanak?- Legalább kétezer küldöttet és velük mintegy ötszáz csa­ládtagot. Vagyis nem kevés látogatóról kell gondoskodnunk, de mondhatnám, programjuk nemhogy napról-napra, szinte óráról-órára már készen áll. Jó félesztendeje ismét itt járt a szövetség főtitkára, egy utolsó „ellenőrzésre”, és mindent A Nemzetközi Vízellátási Szövetség jelképe igen kedvére valónak talált, elégedett volt Hozzáteszem: nem kis izgalommal vártuk benyomásait Az elmúlt év áprilisában ugyanis, a végrehajtó bizottság soros ülésén felmerültek kéte­lyeit a találkozó megrendezését illetően. Azon morfondíroz­tak többen, hogy a nálunk bekövetkezett politikai változások megkérdőjelezik a kongresszus megtartását Én kategorikusan kiálltam a megrendezés mellett, mondván: Ha valaha is fontos volt Magyarországnak egy ilyen tanácskozás, akkor most iga­zán az.- Feltehetőleg a vízügynek ugyancsak fontos, különös te­kintettel az iránta megrendült bizalomra, amit Bős-Nagyma­ros ügye váltott ki.- Bős-Nagymaros, megítélésem szerint annak idején a szakma számára tévutat jelentett Nevezetesen: politikai üggyé vált, és mi ez ellen szakmai érvekkel próbáltunk harcol­ni. Ezáltal a vízügy olyan méltatlan szerepbe keverte önma­gát, amelyből semmiféle kiút nem látszott A közvélemény sommásan elítélte mindazt, ami a vízügyhöz kapcsolódott, kapcsolódhat Akárcsak sok kollégám, én sem vagyok hajlan­dó leszegett fejjel járni Bős-Nagymaros miatt Nem értek egyet azzal, hogy a vádlottak padjára kell ültetni mintegy negyvenezer embert, aki ma ivóvizet ad, csatornáz, biztosítja az alapellátást Mi köze lehet például a nyíregyházi vízműdo­­gozóinak a vízlépcsőrendszerhez, amely mintegy jelképe a rendszerváltozásnak? De mi köze bármelyik, a vízellátásban, csatornázásban dolgozó vízmémöknek vagy segédmunkás­nak? Alapvető kívánalom, hogy a hazai és a nemzetközi mun­kában egyaránt tisztességes „helyretételt" kapjon ez a szak­ma. Felfogásunk sajnálatos módon nagyon is jól szemlélteti azt, hogy senki sem lehet próféta a saját hazájában. Tanúsítha­­tom, nemrégen a koppenhágai kongresszuson is tapasz­talhattuk, a magyar vízügy elismertségét, nemzetközileg meg­becsülthelyét. Égyebek közt ezt a nem egykönnyen megszer­zett tekintélyt jelzi az 1993 októberében megrendezendő vi­lágkongresszus is.-ek-

Next

/
Oldalképek
Tartalom