Magyar Vízgazdálkodás, 1990 (30. évfolyam, 1-6. szám)
1990 / 6. szám
Helytállás az aszályban Nem volt vízkorlátozás Búd Beszélgetés Cséry Pállal, a Fővárosi Vízművek igaz A Fővárosi Vízművek Váci úti üzemviteli központjában Budapest víztörténelmét elevenítjük fel Cséry Pál igazgatóval. Megtudom, hogy a rómaiak idején a víz legnagyobb részét kőcsatornákban 4,5 kilométer hosszan vezették az aquincumi polgár-katonavárosba, a légióstáborba. A mai Római-fürdő területén. feltárt 14 foglalt forrás szolgáltatta a vizet. Ám hasznosították a rómaiak a budai hegyek lábánál fakadó források vizet is. Ezek a római kori vízvezetékek több mint 300 éven át voltak üzemképesek! A következő vezetékes vízellátásról szóló adat a XV. század elejéről származik. Zsigmond király idején a budavári palotához épített vízirondellában olyan szivattyús vízmű működött, amely a palota vízellátását ólomcsöves vezetékkel a Dunáról biztosította. Később, Mátyás király uralma alatt bekapcsolták Buda vízellátásába a mai Szabadság-hegy három forrását: a Sváb-kutat, a Város-kutat és a Béla-kutat, amelyek több évszázadon át biztosították a város jó vízellátását. (A két utóbbi kutat műemlékként helyreállították.) A török megszállás és Buda visszafoglalása során a régi vízművek jórészt tönkrementek, megsemmisültek. Újjáépítésükre a XVII. század elején került sor. Jelentős műszaki-történeti dátum: 1856. január 16-a. Ekkor helyezték üzembe az első dunai gőzüzemű vízmüvet, amelyet Clark Adóm tervezett. Az 1867-es kiegyezés után a függetlenné vált Pest városának vezetői fontos feladatnak tekintették a korszerű vízellátást, a pesti vízmű létrehozását. A vízmű 1870. végére már napi 8200 köbméter vizet szolgáltatott, s a kiépített csőhálózat meghaladta a 80 kilométert. A káposztásmegyeri vízmű építése 1904-ben fejeződött be. A vízmű kútjai a palotai szigetnél a Dunakesziig húzódó partszakaszon és a Szentendrei-sziget déli részén épültek és mintegy 180 ezer köbméter vizet szolgáltattak naponta a fővárosnak. A káposztásmegyeri főtelep a századfordulón Európa egyik legkorszerűbb vízmüve volt. Nehéz helyzetbe került a főváros vízellátása 1942 után a bombázások idején. A vízmű dolgozói ekkor is példaadáan dolgoztak. A csőhálózatot ért több mint ezer sérülés javítása során 22 vízmű dolgozó halt hősi halált. A károk kijavítása 1945 után meggyorsult és a víztermelés 1947-ben már elérte az 1944. évi 88 millió köbmétert. A fővároshoz 1950-ben hét megyei várost és tizenhat nagyközséget csatoltak. Az ezt követő három évtized fejlődési üteme minden korábbit felülmúlt. A Fővárosi Vízművek ma nemcsak Budapest 525 négyzetkilométeres területén élő több mint 2 millió lakosnak, az itt működő ipari üzemeknek és intézményeknek ad vizet, hanem a város körüli agglomerációs övezetből még 19 különféle jellegű településen, mintegy 150 ezer lakosnak biztosítja a kifogástalan minőségű ivóvizet. A gyors történeti áttekintés után a rendkívüli nyárról, az aszály okozta nehéz helyzetről kérdezem az igazgató urat arról, hogy rendkívüli helyzetben kellett helytállnia a vízmű dolgozóinak. — Már az év elején tudtuk, hogy aszályos év elé nézünk. A télen ugyanis kevés csapadék hullott, gyakorlatilag nem volt hó az Alpokban. Gyakorta szoktam mondani munkatársaimnak: nekünk az a jó, ha Ausztriában és Németországban esik az eső, mert a Duna vízgyűjtője ott van. Az év első felében még nem volt baj, a Duna vízszintje megfelelő volt. Amikor májusban az esedékes bejárást, a vízügyi szemlét megtartottuk, már jeleztük: várhatóan gondjaink lesznek a nyáron, így is történt, mert eljött a nyár és rekordmeleget hozott. — Úgy tudom, évszázados rekordok dőltek meg. — így van! A forró napokon fokozatosan csökkent a Duna szintje. Van egy adatunk 1921 augusztusából, amikor 131 centiméter volt a Duna vízszintje. Az idei kánikulában igaz, nem ment 1 méter alá a vízszint, ám volt 105 centiméter is. — Honnan kapja a vizet a főváros és mennyit? — Az átlagos vízigény napi 1 millió köbméter. S ezekben a meleg napokban 1 millió 250 ezer köbméter volt a napi vízfogyasztás. Budapest vízellátása 85—90 százalékban a Duna melletti parti szűrésű kutakra alapozódik. Ebből a 850 kútból kapja a vizet a főváros. A Szentendrei-szigetről jön a víz 60, a Csepeliről a 30 százaléka. Az aszály azért okozott különösen nagy gondot, mert van egy csúcsvízművünk, a nagyfeiszíni vízmű Újpesten, amely naponta 200—240 ezer köbméter ivóvizet tud előállítani, ám a rekonstrukciója csak az év végén fejeződik be. Ezért napi 120 ezer köbméter vizet adott csak. Azért voltunk nehéz hely-A csepeli 300 m3-es víztorony 14
