Magyar Vízgazdálkodás, 1990 (30. évfolyam, 1-6. szám)
1990 / 3. szám
millió m3 év. A víz szennyezéséért 58 vállalat 23 millió forint bírságot fizetett az elmúlt évben. A Hármas-Körös vízminősége hozzávetőleg megegyezik a Tiszáéval, bár némely esetben — főleg a Romániából eredő szennyezések hatására — a vízminőség a „kissé szennyezett víz” kategóriába esik. Ennek ellenére I. osztályú öntözővíz. Folyóink közül legtöbb gondunk a Maros vizének milyenségével van. Több évre visszatekintve vizsgálati eredményeik fokozatosan romló vízminőséget igazolnak. A folyót országhatárunkon kívül folyamatosan erős szennyvízterhelés éri, amely néha (1988. december, 1989. február) rendkívüli méreteket öltött. A vízminőség — és egyben a vízben élő biológiai rendszer — rendkívül instabil. Gyakorlatilag bármikor olyan kedvezőtlen változás állhat be, amelynek eredményeként az ökoszisztémából egyes fajok teljesen eltűnnek: pl. totális vagy nagymértékű halpusztulás történik. A folyó vize öntözővíznek még alkalmas, egyedül — az egyébként geológiai eredetű — kloridion tartalom haladja meg a tűrhető határértéket. A magas ammonium-, nitrit-, és nitrátion koncentráció miatt a Maros halgazdasági célú hasznosításra alkalmatlan. Kiskunhalas, Kecskemét és Kiskunfélegyháza térségének vizeit, illetve a kecskeméti szennyvíz egy részét a Csukáséri, illetve Dongéri főcsartorna vezeti a Tiszába. A Dongér felső szakasza — a Csukás ér felett — amelyet kecskeméti szennyvizek még nem terhelnek, bizonyos korlátozással öntözésre és halgazdasági célokra is alkalmas. A kecskeméti szennyvizek egy részét előkezelés után alkalmasan megválogatott mezőgazdasági kultúrák öntözésére használják. Szorgalmazzuk az eljárás szélesebb körű elterjesztését. Említést érdemel a Szárazéri főcsatorna helyzete. A csatornán nemzetközi egyezmény alapján érkezik a víz Romániából. A vizet a Mezőhegyesi Mezőgazdasági Kombinát cukorrépa mosására használja. A mért vízminőségi mutatók „erősen szennyezett" minősítést tesznek lehetővé. A rendkívüli esetek következményeinek felszámolásában ránk háruló feladatok nagyobb része a vízminőségi kárelhárítással kapcsolatosak. Az elmúH két évben a Maroson lefutó ammónia szennyezés miatt három alkalommal kellett védekeznünk. Szolnokon a Tiszába kerülő detergens alapanyag által ókozott tömeges halpusztulás következményeinek elhárítása érdekében több napon át III. fokú készültség volt érvényben. Ennek eredményeként a Szeged fölötti folyószakaszt sikerült megtisztítani a haltetemektől. Földrajzi helyzetünkből adódóan igazgatóságunk nemzetközi kapcsolatait nemcsak az országhatáron túlról érkező vízfolyások befolyásolják, hanem a Jugoszláviába távozó Tisza és a Kőrös-éri főcsatorna vizének minősítése ró ránk közös feladatot a fogadó féllel. A Kőrös-ér vizének minőségét az utóbbi években nem vizsgáltuk. A Tisza állapotáról korábban már volt szó. A Szeged fölött regisztrált jellemzők döntően a Maros, illetve a szegedi szennyvizek hatására a határszelvényben kevésbé kedvezőek. Ily módon csupán a szervesanyag-tartalom, az ammonium-, illetve a nitrit-ion koncentrációja haladja meg a kívánt határértéket, de alatta marad a tűrhető értéknek. Munkakapcsolatunk a jugoszláv vízügyi szervekkel rendszeres és jónak mondható. Hulladékkezelés, hulladékgazdálkodás A KÖVIZIG-ek hatáskörébe tulajdonképpen csak a veszélyesnek minősülő hulladékok kezelésének, ártalmatlanításának felügyelete tartozik. Am a települési és a közönséges ipari hulladékok lerakói is jelentősen befolyásolhatják a felszín alatti vizeket, ezért a lerakóhelyek kijelölésekor szakhatóságként működünk közre. Ilyen megfontolásból a veszélyes hulladékokon túlmenően említést teszünk a kommunális és ipari hulladékok kezeléséről is. A területünkön keletkező veszélyes hulladékokról — az 56 1981. (XI. 18.) MT. sz. rendelet szerint kötelező önbevallás alapján rendelkezésünkre álló adatok pontosítása érdekében 550 gazdálkodónak és intézménynek küldtünk ki új, egyszerűsített adatkérő lapot. A kiküldött kérdőívekre 343 válaszlevél érkezett, melyek közül 53 nemleges választ tartalmazott. A nemleges válaszok egy része véleményünk szerint is indokolt volt (üzembezárás, technológia megszűnés, tsz-ek összevonása), de a többi, részünkről helyszínen történő elbírálást igényel. A válaszok egy részéből arra következtetünk, hogy vannak még olyan szervezetek, ahol az 56 1981. (XI. 18.) MT sz. rendeletet nem ismerik a szükséges, elvárható mértékben. A területünkön évente mintegy 172 373 t veszélyes hulladék keletkezik, ebből I. veszélyességi osztályú 17 216 t, II. veszélyességi osztályú 154 613 t, III. veszélyességi osztályú 544 t. A keletkező összes hulladék közül 157 899 tonnának a környezetvédelmi követelményeknek megfelelő módon történő ártalmatlanítása, hasznosítása vagy átmeneti tárolása megoldott. 14 474 t veszélyes hulladék ártalmatlanítására vagy hasznosítására jelenleg még vagy nincs eljárás (festékiszapok, növényvédő szer eredetű hulladékok, galvániszapok), vagy a termelő nem képes megfizetni a veszélyes hulladék kezelési díját, ezért telephelyén tárolja azt (nehézfémmel szennyezett savak, lúgok, oldatok, olajos iszapok). A keletkező veszélyes hulladékok közül 32 842 tonnának a gazdálkodóknál történő gyűjtési körülményei nem elégítik ki a biztonságos, környezetszenynyezés lehetőségét kizáró módon történő tárolását. Ennek döntő többségét (27 200 tonnát), az NKFV Algyői üzemének „olajiszap” tava teszi ki. A veszélyes hulladék kezelése komoly gondot okoz az alábbi üzemeknél: — KONTAKTA Villamossági Gyár (Szentes) galvánüzemi hulladékvizeinek kezelése, elhelyezése; — Kéziszerszámgyár Reszelőegységében (Kecskemét) felhalmozódott cianid- és báriumtartalmú edzősósalak hulladék hasznosítása, ártalmatlanítása ; — IKARUS Szegedi Gyáregységében felhalmozódott festékiszap; — NKFV Szegedi üzemében tárolt olajos iszap; — FÉMSZELEKT Kisszövetkezet algyői telepén tárolt galvániszap. Illetékességi területünk egészén, illetve néhány nagyobb városunkban keletkező veszélyes hulladék kezelését foglalja össze a túloldalon levő táblázat. Gondot okoz, hogy régiónkban nincs sem veszélyes hulladék égető komplexum, sem a veszélyes hulladékok végleges lerakására szolgáló telep. Sajnálatos, hogy az állami támogatással létesített aszódi veszélyes hulladék-tárolóba csak az adott megye hulladéktermelői szállíthatják be ártalmatlanításra veszélyes hulladékaikat, a vidék ezekről a területekről gyakorlatilag ki van rekesztve. örvendetes ugyanakkor, hogy az olajos iszapok ártalmatlanítására többféle, jól alkalmazható technológia honosodott meg a régióban. Várható előrelépés a szegedi kórházi hulladékok szakszerű ártalmatlanításának megoldásában is. A terület üzemeiből kikerülő, veszélyesnek nem minősülő termelési hulladékok, az általános országos megoldásokhoz hasonlóan, az esetek túlnyomó többségében a települési hulladéklerakókra kerülnek. Ezek az értékes másodnyersanyagok, amelyek jelentős népgazdasági értéket képviselnek, a települési hulladéklerakók kapacitását csökkentik. Végső megoldást a hulladékok, mint másodnyersanyagok hasznosítása jelenthet. A jelentős gazdasági hasznon túl, csökkenne a hulladékok mennyisége, így az ártaimatlanításra fordított költség is, nőne a kommunális lerakók kapacitása és az ezzel járó egyéb kedvező hatások. A települési szilárd hulladékok terén készített felmérés alapján az igazgatóság működési területén évente mintegy 1 200 000 m3 hulladékot szállítanak lerakóra az illetékes vállalatok. A hulladékelhelyezés módjai különbözőek, azonban általános tapasztalatunk az, hogy a szeméttelepek állapota területünkön az előírások feltételeit nem elégítik ki. A szeméttelepek mintegy 40%-a a kritikus 1000 m-es távolságon belül van lakott területtől, 10% pedig a belterület közvetlen közelében található. 50 m-en belül felszíni víz található a telepek 4%-ánál, több pedig közvetlenül csatorna vagy egyéb vízfelület mellett helyezkedik el. Korszerűen, a követelményeknek megfelelően kialakított szeméttelep mindössze három településen működik, 16
