Magyar Vízgazdálkodás, 1990 (30. évfolyam, 1-6. szám)
1990 / 1. szám
Az üzemi vízgazdálkodási rendszer általános alapmodellje-.11 Г 1 Ipari gyár t a s lech nol ogiak 'ti i 1. A If olya v' z h: n :i I a I °Br° О о . Recirkul3C . 1 1 «cs vizbaszn. Qp= 4 о X о 1 . 5- ros, a t f о!yes v:z h . G =0 u R J Op h = B >. Sor C '• , Г v :: r и _ у 1 z h Or - A “нг 0 5.) kövessük nyomon a „hulladék— szennyező anyag—huladék metamorfózist”. A térségi vízgazdálkodási rendszerben található vízbázisból kinyert friss vízben (Qf) szennyező anyagok fordulnak elő. A friss víz (nyers víz) bekerülve az üzemi vízgazdálkodási rendszerbe, a vízkezelő létesítmények segítségével (Vk) az igényelt mértékig elveszíti a nemkívánatos szennyező anyagokat (Hí), amik, mint kezelésre szoruló hulladékok jelennek meg a hulladékkezelő berendezéseknél (Hk). A tisztított (kezelt) víz (QT) a gyártástechnológiák rendszerébe jut, ahol „funkciójának betöltése közben” rendszerint hulladékok (is) kerülnek bele. Ekkor már a vizet használt, szennyezett vagy/és szennyvíznek (Qh) nevezzük, ami szennyező anyagokat (is) tartalmaz. A szennyvíz visszakerül az üzemi vízgazdálkodási rendszerbe, és a szennyvízkezelő létesítmények segítségével (SZt) ugyancsak az igényelt mértékig elveszíti a nemkívánatos szennyező (mérgező) anyagokat (H2), amik szintén, mint kezelést igénylő hulladékok kerülnek a hulladékkezelő berendezésekre (Hk). A tisztított (kezelt) szennyvizet a végleges befogadóba vezetés előtt tározhatjuk (T sz). Tározás során a tisztított szennyvízben keletkezhetnek, kiválhatnak újrahasznosításra alkalmas (Hh2) és további elhelyezésre, ártalmatlanításra kerülő (Hrsz) hulladékok is. A hulladékkezelést (Hk) követően újrahasznosítható (Ны.Ньз), illetve már a térségi vízgazdálkodási rendszerben gyűjtést, átmeneti tárolást, ártalmatlanítást „igénylő” hulladékokat (Но) kaphatunk eredményül. (Jól tudom, hogy e gondolatsor nem mindenben egyezik meg a korábbi „szemléletekkel". Csakhogy a szemléleteket a korábbi szervezeti keretek is alakították, befolyásolták; a környezeti elemek, a természetben végbemenő folyamatok pedig objektívek.) Jelmagyarázat (Az üzemi vízgazdálkodási rendszer általános alapmodellje) HT a gyártástechnológiák rendszeréből a vízbe jutó hulladékok (SZT) a gyártástechnológiák rendszeréből a vízbe jutó szennyező anyagok Hi(Szi) további kezelést igénylő, levá- H2(Sz2) lasztott szennyező anyagok (hulladékok) Hhi ) H„2 H„3 Htsz Но HE Qt Qvt Qh Qk Qhm QhI,2 hulladékhasznosítások a szennyvíztározóból kikerülő, (jelenleg) nem hasznosítható hulladékok (jelenleg) nem hasznosítható hulladékok a hulladékok további kezelése, gyűjtése, átmeneti tárolása, végleges lerakása, égetése stb. a gyártástechnológiák rendszerének vízigényei a gyártástechnológiák rendszerében keletkező vízveszteségek (párolgási, szivárgási, kihordási, egyéb) a használt, szennyezett és szennyvizek mennyisége a visszaforgatott (recirkulációs) vízmennyiségek ■használtvíz-'hasznosítások Qf a kitermelt friss víz („nyersvíz”) mennyiségei Qsz a befogadóba vezetett tisztított (kezelt) szennyvíz mennyiségei Qtsz a tározásra kerülő tisztított (kezelt) szennyvíz mennyiségei Sz szivattyú (k) Vk vízkezelő rendszer Szk szennyvíztisztító (-kezelő) rendszer Hk leválasztott szennyező anyagok (hulladékok) kezelése T friss víz (.nnyersvíz”) tározó(k) Tsz tisztított (kezelt) szennyvíztározó(k) A hulladékgazdálkodás A hulladék fogalmának tömör értelmezése után még egy fontos definiálandó alapfogalom maga a hulladékgazdálkodás, ami valóságos gazdálkodási, optimumkeresési folyamat. Lényege a hulladékok káros hatásainak kikivédését szolgáló három eszköz: — a hulladékkeletkezés megelőzése (prevenció); — a keletkezett hulladék újrahasznosítása ; — a hasznosíthatatlan hulladék ártalmatlanná tétele együttes alkalmazásában az ökológiai és ökonómiai optimum megkeresése, és a védelem ilyen alapon történő megszervezése. Sajnos, manapság az esetek nagyobb részében még a „hasznosíthatatlan" bélyeggel ellátott hulladékok ártalmatlanítása a jellemző, mely ártalmatlanítást — elsősorban gazdasági okokra visszavezethetően — hosszú időtartamú „gyűjtés” vagy/és átmeneti tárolás előz meg igen gyakran. Lehetséges, hogy az adott pillanatban és körülmények között az ártalmatlanítás eredményezi az optimumot, de az is lehet, hogy a hulladékok kezelésében (ideértve a keletkezés megelőzését is) még nem érvényesül eléggé a gazdálkodás elve. (10.) Véleményem szerint mielőbbi szemléletváltozás szükséges, és a hulladékgazdálkodás három fontos eszközét alkalmazva, azok arányait célszerűen megteremtve, a lokális optimumok keresése helyett a globális optimumokra törekedve kell, lehet a jövőben kizárólag előrelépni. Ehhez természetesen a szemléletváltás mellett a műszaki kutatási és fejlesztési tevékenység rangjához méltó szintre emelése, és nem utolsó sorban kedvezőbb gazdasági helyzet is szükséges. A hulladékgazdálkodás határozott, gyors ütemű fejlesztése viszont nemcsak a környezetvédelem, hanem a gazdasági helyzet javulását is eredményezheti. (Az itt leírtak természetesen érvényesek az előzőekben ismertetett, szennyvizekből leválasztott anyagok esetében is.) Hazai helyzetkép Ahhoz, hogy a felsorakoztatott elveket a szennyvizekből leválasztott anyagokra a gyakorlatban alkalmazni tudjuk, meg kell ismernünk néhány — reprezentatív módon kiválasztott —hazai adatot, amik a környezeti elemek 7
