Magyar Vízgazdálkodás, 1990 (30. évfolyam, 1-6. szám)
1990 / 2. szám
vállalatok erős belső tagolódását. A '70-es évektől kezdve egyre többen csatlakoztak az új irányzathoz, létrejött egy radikális kisebbség a közgazdasági gondolkodáson belül és számos kísérleti gazdaságot hoztak létre Angliában és a tengerentúlon. Arra a kérdésre, hogy milyen lényeges különbségek vannak a hagyományos és az alternatív közgazdaságtan szemléletmódja között, a következő választ adhatjuk: a hagyományos közgazdaságtan azt mondja, hogy a gazdaság nem más, mint a pénz segitségével zajló folyamatok összessége és ezzel minden egyéb kérdéstől elhatárolja magát. Ezt a szűk felfogást nem fogadhatjuk el, mert ha fontosak az ökológiai és a humán hatások, akkor a gazdaságot olyan rendszerként kell felfogni, amelynek — a gazdasági szervezetek mellett — a természeti környezet és az egyes emberek is a részét alkotják. Ebből adódóan lényeges eltérések vannak a két irányzat értékválasztásában. A gazdálkodásban a hagyományos cél a minél nagyobb haszon elérése. Az alternatív ökonómia viszont a természeti környezet megőrző használatát és az emberi személyiség teljességének szolgálatát tekinti alapértéknek: úgy akarja a gazdálkodást segíteni, hogy a hasznosságra és hatékonyságra épülő piaci szemléletet ökológiai és humán szempontokkal egészíti ki. Ez a célmódosulás rendkívül fontos, mivel az elmúlt 30—40 év azt bizonyította a nyugati országokban, hogy a szabadjára engedett piacgazdaság nem kedvez a természeti környezet megóvásának. A nyugatnémet zöldek azt szokták mondani a ma oly divatos monetarista szemléletre, hogy ha már minden csepp vizet megmérgeztünk és minden élőlényt elpusztítottunk, akkor ki fog derülni, hogy a pénzt nem lehet megenni. A monetáris terminusoknak csak addig van létjogosultságuk, amíg viszonylag ép a természet. Ezt a felfogást képviselve, az alternatív ökonómia a hangsúlyt nem a magántulajdon sérhetetlenségére helyezi, sem az állami beavatkozás szükségességére, mint az egymással konkuráló hagyományos irányzatok, hanem az úgynevezett „public", más szóval közösségi szféra szerepét tekinti erkölcsileg elsődlegesnek, mert ez képviselheti az általa fontosnak tartott értékeket. A nyugati országok piacgazdasága működési mechanizmusán okulva, annak tapasztalatait felhasználva, hazánk most formálódó új arculatú gazdaságának kialakításánál messzemenően szem előtt kell tartani a környezetkímélő jelleget. Ezt elsősorban a társadalom egészének érdekeit tiszteletben tartó erkölcsi normák érvényesítésével lehet elérni, összeegyeztetve az egyéni boldogulással. Nem ökológiai védőhálóra van szükség, hanem korszerű, etikus gazdálkodásra. A piacgazdaságot a közjónak kell alárendelni. Sürgetően szükség van az ökológiai érdekeknek a nemzetközi gazdasági kapcsolatokba történő integrációjára is. Földünket kezeljük egységes egészként A környezetvédelem és a gazdaság összefüggéseinek rövid felvillantása után szeretnék rámutatni arra, hogy új szemléletmódot kell kialakítani a környezetvédelem globális problémaként történő kezelése terén is. Mindenki előtt világossá kell válnia, hogy az ökológiai katasztrófa csak nemzetközi összefogással előzhető meg. Rendkívül fontos, hogy ennek érdekében országhatárokat, kontinenseket és kultúrákat átívelő szövetségek köttessenek. Ez ma már parancsoló szükségszerűség, mivel világunkat az egymástól való kölcsönös függőség jellemzi, ami természetes is, mivel Földünket egységes egészként kell kezelnünk. Az emberről és jövőjéről tehát csakis globális problémaként beszélhetünk. Az egyénekben, közösségekben és nemzetekben fel kell ébreszteni a felelősséget bolygónk sorsa iránt. Mély erkölcsi elkötelezettségre van szükség a politikusok, tudósok, oktatók, gazdasági szakemberek részéről éppenúgy, mint a társadalom valamennyi tagja részéről a világ minden táján természeti értékeink megóvása érdekében. A teher nemcsak a nemzetek egy csoportján nyugszik. A fejlődő országok az elsivatagosodás, az erdőpusztulás és légszennyezés nyilvánvalóan életveszélyes kihívásával néznek szembe, és a környezet pusztulásához kapcsolódó szegénységet legtöbbször ők élik át. A nemzetek teljes családja szenvedhet viszont a trópusi őserdők kipusztulásától, a növény- és állatfajok szegényedésétől és a csapadékeloszlás megváltozásától. Az iparosodott nemzetek főleg a mérgező vegyszerek, hulladékok és a savasodás veszélyével állnak szemben. Valamennyi ország szenvedhet viszont amiatt, hogy az iparosodott országok szén-dioxidot, az ózonréteggel reakcióba lépő gázokat bocsátanak a légtérbe, de számtalan ország szenvedhet az esetleges sugárfertőzéstől is, amint például ez a csernobili katasztrófa esetén már be is következett. Minden nemzet szerepet játszik a trendek ez irányú alakulásában. A következő néhány évtized válságos lesz. Eljött az idő, hogy kitörjünk a múlt sémáiból. A szociális és ökológiai stabilitás fenntartása a környezetvédelem és a fejlesztés hagyományos megközelítéseivel csak az instabilitást növelné. A biztonságot a helyzethez igazodó változásokon keresztül kell keresnünk. Ezek köre rendkívül szerteágazó, így közülük itt csak néhányra utalok. Minden főbb nemzetközi testületnek és szervezetnek biztosítania kell, hogy programjaik a harmonikus fejlődést támogassák, valamint nagymértékben javítani kell koordinációjukat és együttműködésüket. A megalapozott intézkedések céljából gyorsan ki kell bővíteni a természeti rendszerben visszafordíthatatlan károsodást okozó veszélyek, valamint a túlélésre, biztonságra és a világ közösségének jólétére vonatkozó korlátok felbecsülésére alkalmas mérő-rendszert. Ennek végrehajtása a kormányok alapvető felelőssége, külön-külön és együttesen egyaránt. Természetesen ez a munka csak akkor lehet eredményes, ha az érintett országok az egyetemes érdekeket tartják szem előtt. Ez erkölcsi kötelességük. A nemzetközi összefogást igénylő gyakorlati lépések hatékonysága érdekében a nemzeti és nemzetközi jogszabályoknak rugalmasan igazodniok kell a fejlődés ökológiai ulapjait érintő változásokhoz, mégpedig úgy, hogy elejét vegyék a kedvezőtlen hatásoknak. Új nemzetközi szerződésekre, környezeti diplomáciára lesz szükség. E téma kapcsán célszerűnek látszik utalni arra a általános megállapításra, hogy bármely jogi szerződésforma csak akkor teljesül, csak akkor vezet kölcsönös cselekvéshez, ha és amennyiben a jogon túl erkölcsi kötelék is van a felek között. Ez a kötelék nem más, mint a szerződésben foglalt értékek kölcsönös elismerése: a szerződés tartalmát teljesíteni kell, mert ezek elismert értékeket intendálnak. Az erkölcsi kötelékként felfogott szerződés — márpedig a környezetvédelmi jellegű nemzetközi szerződések tipikusan ilyenek — tehát nemcsak a jövő függvényében bekövetkező előnyök miatt érvényes, hanem a saját erkölcsi súlya által, amit az értékek közös és kölcsönös elismerése ad neki. A kölcsönös erkölcsi kötelék a nemzetek közösségének tagjai között tehát a népek közti kölcsönös szolidaritásnak is forrása. A bolygónk megmentését szolgáló nemzetközi együttműködés szorosabbá tétele miatt sürgős igényként jelentkezik a légkör, az óceánok és a Föld egyéb közös tulajdonainak védelmére komoly hatalommal rendelkező nemzetközi hatóság felállítása. Amennyiben ez realizálódik, a koordinált intézkedésekkel nagy lépést tehetünk előre a hatékonyság felé. Természeti értékeinket ne csak gazdasági javaknak tekintsük Ahhoz, hogy társadalmi méretekben kialakuljon az erkölcsi felelősség természeti erőforrásaink védelmére, szemléletváltozásra van szükség ezek értékkategóriáinak meghatározása terén is. Arról van ugyanis szó, hogy nagyon sokan hajlamosak természeti értékeinket csupán az emberi élet fizikai fenntartása szempontjából szükséges bázisként kezelni (a táplálkozáshoz szükséges növényi és állati termékek, ipari nyersanyagok, gyógyászati alapanyagok, jó minőségű víz, tiszta levegő stb.) és elfeledkeznek a természetnek a szellemet, a lelket tápláló szerepéről. Pedig az embert testi, lelki, szellemi egységnek kell tekinteni és a természethez, a világmindenséghez való viszonyát ennek megfelelően kell kezelni. Arra kell törekedni, hogy lehetőleg minden ember elérje a teljes testi, lelki és társadalmi jó közérzet állapotát. Ha az ember testileg egészséges, ez azt jelenti, hogy fiziológiai funkciói megfelelnek bizonyos normáknak. Az egészség másik oldala, hogy életérzésünk kiegyensúlyozott legyen. A lelkileg egészséges ember értelemmel tel-4
