Magyar Vízgazdálkodás, 1990 (30. évfolyam, 1-6. szám)

1990 / 2. szám

Gondolatok a Föld Napja alkalmából Húsz évvel ezelőtt Denis Hayes kezdeményezésére az első Föld Napján 25 millió amerikai emelte fel szavát a természetért. Folyó év tavaszán több mint száz ország adott otthont a Föld Napja rendezvényeinek. Az egészséges, esztétikus környezetért aggódó magyar állampolgár és kör­nyezetvédő aggodalommal vegyes bizakodással tekint 1990. április 22-én a jö­vőbe. A bizakodás a szabad, demokratikus, emberibb jövőképnek szál, míg az ag­godalom annak, hogy a környezetgazdálkodás a múlt „tűrt” kategóriájából vajon mikor kerül társadalmi prioritásaink közé? Miközben ugyanis a világ fejlett országain új „Zöld hullám" söpör végig, ki­rályok és királynők trónbeszédeikben, elnökjelöltek, valamint pártvezérek program­nyilatkozataikban a környezetvédelem lelkes bajnokaként nyilatkoznak, addig Ma­gyarországon lezajlott egy választási kampány, ahol minderről kevés szó esett. (Annak ellenére, hogy a jelentősebb pártok írásos programjaiban a környezetvé­delmi kérdések — eltérő terjedelemben és hangsúllyal —, de megjelentek.) Meg kell állapítani, hogy nem politikai rövidlátásról volt szó. Sőt! A pártok vezetői és kampánymenedzserei jó érzékkel felismerték: Magyarországon a kör­nyezetbarát magatartásnak és cselekvésnek — egyes értelmiségi és tanulóifjúság! rétegektől eltekintve — még nincsen tömegbázisa. Ami azonban választási taktikaként megbocsátható, az egy felelős magyar kormány számára megengedhetetlen magatartás lenne. Az ország adott gazdasá­gi helyzetében egyébként éppen a környezetgazdálkodás az egyik olyan terület, ahol az ellenzéki pártoknak valóban konstruktív magatartással kell segíteniük a kormányzat törekvéseit, melyek között az ökológiai szempontok remélhetőleg kellő súlyt fognak kapni. Annál is inkább, mert a fejlett ipari országok politológusai egyértelműen a „Zöld hullám" erősödését prognosztizálják, s az Európa Házba történő befogadá­sunkhoz az e téren való alkalmazkodás is elkerülhetetlennek tűnik. Az Egységes Európa Okmány (Single European Act) ugyanis kimondja, hogy: „A környezetvédelmi követelményeknek a Közösség más politikáinak is a részét kell képezniük.” Említésre méltó, hogy az elmúlt évi választások alkalmával az Európa Parla­mentbe delegált „zöld" képviselők létszáma az 1984. éviihez képest megduplá­zódott. A különféle nemzetközi szervezetektől bizonyos konkrét célokra — pl. a szén­dioxid kibocsátás, valamint a klór-fluór-szénhidrogének gyártásának csökkentése — komoly pénzügyi és műszaki segítségre számíthatunk, hiszen a globális fel­­melegedés lassítása, illetve az ózonréteg védelme az emberiség egyetemes érde­ke. Az így felszabaduló összegeket pedig a hazai viszonylatban legszámottevőbb — így mindenekelőtt a veszélyes hulladékokkal összefüggő — gondok mérséklé­sére fordíthatjuk. Az előrelépés kulcskérdése, hogy a társadalom széles rétegei számára meny­nyire leszünk képesek tudatosítani: a tiszta, egészséges és esztétikus természeti, valamint épített környezet a civilizált életmód szerves tartozéka. Nehéz helyzetünkben sem szabad továbbá megfeledkeznünk a jövő generá­cióival szemben fennálló kötelezettségeinkről, arról, hogy önző érdekeink miatt ne hárítsunk rájuk túlzott terheket. A kaliforniai „Standford University"-« működő Nemzetközi Koordinációs Köz­pont 11 pontból álló globális közös célkitűzései között az utolsó helyen szerepel, de nálunk Magyarországon feltétlenül az első helyre kívánkozik, hogy: . . . az egyé­nekben, közösségekben és nemzetekben fel kell ébreszteni a felelősséget boly­gónk sorsa iránt. A felelősség felismeréséhez elsősorban szélsőséges túlzásoktól mentes, szak­szerű és reális információkra van szükség. A továbbiakban viszont a feladatok rangsorolását a társadalom széles körű bevonásával célszerű elvégezni. E tekin­tetben vannak és lesznek központi intézkedést igénylő szükségletek, de a környe­zetgazdálkodási teendők zömét a megalakuló önkormányzatok hatáskörébe kell majd utalni. A szocialista piacgazdaság kiépítése során e területen is a piackonform eszközök (a „zöld" adók, a letét-visszafizetési rendszer stb.) előtérbe helyezésére kell törekednünk, ugyanakkor nem mondhatunk le a hatósági eszközök bizonyos körű alkalmazásáról sem. Dr. Szabó Gábor Szerkeszti a SZERKESZTŐ BIZOTTSÁG. Főszerkesztő: DR. LÁSZLÓ FERENC. Szerkesztőség címe: Budapest, 1051 Arany János utca 25. Telefon: 1327-739. KIADJA A PALLAS LAP- ÉS KÖNYVKIADÓ VALLALAT, Budapest VII., Lenin körút 9—11. 1073. Felelős kiadó: NÉMETH JENŐ vezérigazgató. Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető a hírlápkézbesítő postahivataloknál, a Posta hírlapüzleteiben és a Hírlapelőfizetési és Lapellátási Irodánál (HELIR), 1900 Budapest XIII., Lehel u. 10/A, közvetlenül vagy postautalványon, valamint átutalással a HELIR Postabank Rt. 219-9863Ó vagy 021-02799 pénzforgalmi jelzőszámra. Előfizetési díj egy évre: 104,— Ft. Egyes szám ára: 13,— Ft. Külföldön «erjeszti a MAGYAR MÉDIA (H—1^92 Budapest, Postafiók 279. Telex: 226207). An­­zeigen—Anvertisements—Publicltó MAGYAR MÉDIA (H—1392 Budapest, Postafiók 279. Telex: 226207). Kéziratot nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. 90 magyar 2 vízgazdálkodás A KÖRNYEZETVÉDELMI ÉS vízgazdálkodási minisztérium lapja TARTALOM Erkölcs és környezetvédelem I. 1 Gondolatok a környezetvédelmi ha­tósági munka tévelygéseiről 5 Könyvespolcra ajánljuk 7 A szennyvíztisztítás, a szennyvíz­iszap-kezelés, -elhelyezés hely­zete és fejlesztési irányai II. 9 Vízigyomirtás halakkal 12 Csehszlovák—lengyel vízmi nőség - védelmi gyakorlat az Oderán 14 Az ipari víz- és környezetgazdálko­dásról 16 A legnagyobb aszály Magyarorszá­gon 18 Megalakult a Bajai Vízügyi Főisko­la Baráti Köre 20 Eredményes öntözésirányítás 1989- ben 21 A környezetgazdálkodás-politika és a tájhasználati döntések ösz­­szefüggései 22 Áranydiplomával — aktiv munká­ban 24 Adalékok a budapesti termálkarszt barlangjainak és a József-hegyi forráscsoport vízminőségének vé­delméhez 26 Cikkeink szerzői: dr. László Ferenc, dr. Vágó Árpád, Ne­­chay Gábor, Szokács László, dr. Fóris Gyula, Antal József, Déri József, dr. Pálfai Imre, Csepregi Tibor, dr. S. Nagy László, Németh István, Vágás István, T. Bolner Katalin—dr. Tardy János Címkép: Hévíz, 1989. január 23. Hátsó borító: Tavaszt váró horgászok 90/954 — AQUA Kiadó és Nyomda Leányvállalat Budapest VII., Kazinczy u. 3/b Felelős vezető: Lőrinczi Pál HU ISSN 0139—1372

Next

/
Oldalképek
Tartalom