Magyar Vízgazdálkodás, 1990 (30. évfolyam, 1-6. szám)

1990 / 1. szám

— feltétlenül szükség van egy, a keletkezett hulladék minőségét is figyelembe vevő tényezőre (a mennyiséget az előző technológia szorzó értékeli) is. Ez célszerűen öt fokozatú, amelyből egy a hasznosításra kerülő hulladékok kategóriája, négy pedig a hulladékok minőségi osztályai. A hasznosításra kerülő hulladékok kategóriájánál a szorzó tényező értékének egynél kisebbnek kell lennie.

— végezetül a keletkezett hulladékok sorsát figyelembe vevő szorzó lehet minden hulladékra egységesen 1, ha az ártalmatlanítás (átmeneti tárolóba helyezés) megtörtént, illetőleg ennél nagyobb szám, ha ez elmaradt. Finomítható azonban ez a szorzó aszerint, hogy a nem ártalmatlanított hulladék melyik környezeti közegbe került és ott milyen mértékű kárt vagy veszélyeztetést okozott. Ez utóbbi finomítással az anyagfelhasználási járulék a környezethasználati díj egyik lehetséges változatává alakul.

A koncepció továbbfeljesztése, finomítása természetesen lehetséges, azt azonban figyelembe kell venni, hogy minél több részletet akar egy ilyen szabályozó korrekt módon figyelembe venni, annál több lesz — általában — a lyuk, ami azt jelenti, hogy a finomításban egy bizonyos határon túl nem szabad menni. A fontosabb munka az egyes szorzótényezők adott gazdasági (esetleg környezeti) körülményeket figyelembe vevő számértékeinek optimális meghatározása.

A fentiek alapján megfelelően megválasztott szorzótényezők segítségével olyan járulékrendszer alakítható ki, amely ösztönözheti a termelőt, hogy

— a technológiában az egymással helyettesíthető anyagok közül mindig a környezeti és gazdasági szempontból legkedvezőbbet alkalmazza,

— a termék előállítására mindig az anyagokat legjobb hatásfokkal hasznosítható, a legkevesebb hulladékot (mellékterméket) produkáló technológiai eljárást válassza,

— úgy alakítsa a terméket, illetőleg a technológiát, hogy a keletkező hulladék veszélyessége a lehető legkisebb legyen,

— folyamatosan gondoskodjék arról, hogy a keletkező hulladékok hasznosításra, illetőleg ártalmatlanításra kerüljenek és ne jussanak szennyező anyagként a környezetbe.

Az anyagfelhasználási járulék rendszer ezeket a kedvező hatásait azonban csak olyan piacgazdasági körülmények között képes kifejteni, amikor az egyes termelők azonos típusú árui között valódi verseny van. A magyar gazdaság nyíltsága következtében azonban ahhoz, hogy ez a verseny a külföldi árukkal szemben is reális lehessen, jól átgondolt adó- és vámintézkedésekre van szükség.

Végezetül egy rövid megjegyzés arra vonatkozóan, hogy az anyagfelhasználási járulék természetesen csak a termelői szférában működik. A fogyasztás területén részint az adóintézkedéseken alapuló áreltérítés (termékadó) jelenthet fontos eszközt, másrészt egy „negatív", gyűjtő kereskedelem (kicsit a MÉH mintáját figyelembe véve) széles körű kifejlesztése.

5. ÖSSZEFOGLALÁS

Az előzőekben megkíséreltük áttekinteni a technológia (mint emberi tevékenység) és a környezet kapcsolatát. Úgy gondoljuk, hogy sikerült bizonyítani, hogy az összekötőkapocs a hulladékgazdálkodás, amelynek hatékonysága, vagy hatástalansága döntően befolyásolja a környezet minőségét és fontos szempontként jelentkezik a gazdasági folyamatok eredményességében is. Bemutattuk, hogy a hulladékgazdálkodás hatékonyságának növelése elsősorban és döntően a gazdasági szabályozás eszközeivel valósítható meg. Ezek alkalmazásának viszont alapfeltétele az adott technológia forgalmi diagramok segítségével történő részletes elemzése, megismerése.

Hivatkozott irodalom:

(1) Ladó—Romhányi—Bürchner—Kádár: Anyagforgalmi diagramok alkalmazása az anyagfelhasználás és a hulladékhasznosítás racionalizálására. Budapest, 1983. Országos Környezet- és Természetvédelmi Hivatal.

(2) Ml 1337 86 „Az anyagforgalmi diagramok kidolgozásának általános előírásai".

Dr. Romhányi Gábor—Takáts Attila

Ágazati lapjainkból

DUVIÉP HÍRADÓ Közös vállalat

Hazánk gazdaságának talpra állításához vállalatunk is szeretne aktívan hozzájárulni. A Nyugat felé történt nyitás sok területen kínál lehetőséget a szerkezetátalakításra, a fejlett technika átvételére és alkalmazására. Vállalatunk vezetősége felismerte, hogy építőipari vonatkozásban legmegfelelőbb forma nyugati nagyvállalattal való társulás és egy közös vállalat létrehozása.

Sikerült kapcsolatot teremteni egy igen jelentős kapacitással rendelkező osztrák vállalattal. A vállalat éves termelése meghaladja az 1,7 milliárd schillinget, és az ipar jóformán minden területén tevékenykedik. Az autópályáktól a vasútépítésig, a viaduktoktól az alagutakig, a sportpályáktól a magas házak építéséig. Megfelelő szakemberekkel, és ami számunkra a legfontosabb, fejlett ipari háttérrel és eszközökkel rendelkezik.

1989. november 28-án Veszprémben megtörtént a Swietelsky—Duviép Építési Vállalkozási Kft. szerződésének egyeztetése.

Miről van szó? Mi a cél, kérdezi vállalatunk minden dolgozója. A két

alapító vállalat, mint az új közös vállalat kft. tulajdonosa, minden rendelkezésre álló eszközzel azon fog fáradozni, hogy az alábbi tevékenységi körben működtesse vállalatát és annak hasznából részesüljön.

A szerződés értelmében a tiszta hasznot 50—50 százalékban a két alapító vállalat egymás között elosztja, vagy közös elhatározás szerint fejlesztésre használhatja.

A tevékenységi köröket a statisztikai besorolás szerint az alábbiak szerint csoportosítottuk:

1. Gépek és gépi berendezések technológiai szerelése.

2. Kész betonelemek ipari előállítása.

3. Termelő és szolgáltató építmények építése.

4. Lakás- és kommunális építés.

5. Vegyes magasépítés.

6. Épületfenntartás és -korszerűsítés.

7. Út-, vasút- és hídépítés.

8. Út-, vasút- és hídfenntartás.

9. Vízi építmények kivitelezése.

10. Föld alatti és egyéb építmények kivitelezése.

11. Építési szakipar.

12. Építési és épületgépészeti szerelőipar.

13. Építőipari tervezés.

14. Beruházás, építményfenntartás szervezés lebonyolítása és beruházási fővállalkozás.

15. Tüzelő- és építőanyag kiskereskedelem.

16. Termelőeszközök kölcsönzése, lízing.

A felsorolás tulajdonképpen majdnem minden építőipari és építőiparral kapcsolatos tevékenységet magába foglal. Első olvasásra elképesztő merészségnek tűnik. A valóságban pedig ez a jövő. Az eddigi gyakorlat szerint szakosított és leszűkített feladatokhoz történő görcsös ragaszkodás előbb vagy utóbb, de biztos csődhöz vezetne.

Ez a tág terület a lelkes fiatal szakembergárdánknak gondolkodását,

fantáziáját biztos felcsigázza. A szervező tehetségeknek pedig korlátlan lehetőségeket biztosít.

Terveink szerint az indulásnál elsősorban az alapító vállalatok munkáját kell alapul venni, és közben beruházói és szervezői feladatokra koncentrálni. Abban a pillanatban, ha sikerül egy nagyobb feladat végrehajtására megbízást kapni, vagyis versenyt nyerni, azonnal hozzá kell kezdeni az új vállalat felállításához. Ehhez megfelelő erőszükségletet házunk tájáról és idegenből kell biztosítani.

26