Magyar Vízgazdálkodás, 1990 (30. évfolyam, 1-6. szám)
1990 / 1. szám
Évfordulóink 1990-ben 275 éve 1715. február 21-én Fortunato PRATI olasz mérnök személyében kinevezték a magyar udvari kamara első állandó mérnökét. PRATI munkakörének április 13-án kelt Utasítása (,,lnstructio"-ja) a magyar állam első rendszeres polgári mérnökének jogait és kötelezettségeit foglalta össze. A polgári mérnök és a mellette dolgozó írnok, valamint egy kézműves és egy ácsmester feladatát elsősorban a kisebb építészeti helyreállítási munkák képezték. Mindettől függetlenül PRATI állása jelentette a háromnegyed évszázad múltán 1788-ban életre hívott műszaki szervezet, az Építési Igazgatóság első kezdeményét. Irodalom: Tóth Andrásné Polónyi Nóra: A magyar állami műszaki szervezet első kezdetei. = Levéltári Közi., 1964. 2. sz. Ugyanebben az évben Franz DILLHER-ALTHEN báró, Szolnok város császári parancsnoka elsőként tett javaslatot egy korunkban sem időszerűtlen műszaki létesítmény, a Duna—Tiszacsatorna megépítésére. Az ezredes elképzelése szerint a mintegy 16 mérföides (kb. 120 km) pest—szolnoki csatorna 16 vármegye közerőinek segítségével kedvező időjárás esetén alig több, mint három hónap alatt megépíthető. Az általa a Haditanácshoz beadott „Allerunterthönigstes Project" külföldi példákat felemlítve vizsgálja a csatorna létesítéséből származó szállítási, kereskedelmi és katonai előnyöket. DILLHER báró később a bécsi udvari kamara kívánságára a csatorna műszaki tervét is elkészítette, de ennek további sorsa ismeretlen. Irodalom: Takáts Sándor: A Duna—Tisza-csatorna terve Pest és Szolnok között 1715- ben, = Magyar Gazd. tört. Szemle, 1902. 250 éve született Hódmezővásárhelyen VERTICS Ferenc, több vármegye hites mérnöke, az első Sió-térkép készítője (1769). Jelentékeny szerepet vitt több 18. századi helyi vízszabályozási terv elkészítésében. A Görög—Kerekes-féle megyei térképsorozat Csongrád vármegye területét ábrázoló lapja is tőle származik. (+ 1800 körül.) 225 éve 1765. április 5-én született Pesten SCHMIDT János György kegyesrendi pap, a pesti egyetem Mérnöki Intézetének (Institutum Geometrico-Hydrotechnikum) rektora, sok éven át a gyakorlati mértan és a vízépítés professzora. A reformkor legkiválóbb vízimérnökei (Huszár, Beszédes, Vásárhelyi, Keczkés ... és mások) valamennyien tanítványai voltak. Tudományos tevékenységének elismeréséül a jénai Mineralogiai Társaság is tagjává választotta. (+ 1838 után Pesten.) Irodalom: Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái. XII. köt. Budapest, 1908. 1765. szeptember 22-én Szegeden született VEDRES István vízimérnök, a Tisza-szabályozós kiváló szakértője, s a későbbi tervek egyik első elvi megalapozója. A hazai víziszállítás és kereskedelem fejlesztése érdekében tervet dolgozott ki egy Duna—Tisza-csatorna megvalósítására. Művét németre is lefordították és azt Gömör vármegye pártolólag az országgyűlés elé terjesztette. Számos gazdaságfejlesztő elgondolása közül is kiemelkednek az országos gabonaraktár, a szegedi téli kikötő és hajógyár, egy országos csatornahálózat és a Tisza-szabályozás terve. Minden hasznos kezdeményezést támogató szerepéért gyakran illetik őt a „Szeged Széchenyije" névvel. VEDRES mérnöki működése mellett nyelvújítói és szépirodalmi tevékenységet is folytatott. 1823- ban a morvái—sziléziai, majd később a pécsi gazdasági tudós társaság is levelező tagjául választotta, (+ 1830. nov. 4., Szeged.) Irodalom: Sárközy Imre: Régebbi vízi mérnökeink életéből . . . Budapest, 1897. Farkas László: Vedres István mérnök élete és működése. Szeged, 1937. 200 éve 1790. március 3-án született Hódmezővásárhelyen VÖRÖS László geometra és térképész. Mérnöki diplomájának megszerzését követően részt vett a Huszár-féle Körös, majd 1823-tól a Dunamappáció munkálataiban. Később Heves vármegyében vállalt megyei mérnöki feladatokat. Beszédes József munkatársaként dolgozott a Sárvíz-szabályozásnál és a Tolna megyei Duna-szakasz regulációjánál. Több fennmaradt térképe közül a legismertebb az 1833- ban a Hídegyesület számára készített „Alap ’s vízhelyzeti térképe Buda és Pest szabad királyi fő Városainak . . .”, amelynek litografált lapjain számos egyéb adat mellett a Duna 39 szelvényének medermélységei és 8 szelvényének vízsebességi értékei is megtalálhatók. (+ 1870. júl. 7., Kaposvár,) Irodalom: Bendefy László: Vörös László emlékezete. = Somogy megye múltjából — 5. köt. Kaposvár, 1974. II. LIPÓT 1790. évi dekrétumának 34. cikkelye intézkedett a II. József-féle föld- és birtokfelmérési munka haladéktalan beszüntetéséről és érvénytelenítéséről. Az intézkedés a felháborodott birtokosok megnyugtatására kikötötte, hogy a jövőre nézve hasonló célú munkálatokat nem lehet engedélyezni. Ugyanezen évi dekrétum 57. cikkelye intézkedik elsőként Magyarországon az erdők védelméről, kimondván, hogy mindaddig, míg erről külön törvényt nem hoznak, tilos a közállományra káros erdőpusztítás, s bárki legyen az elkövető, az ügyben a megyék ügyészei eljárni kötelesek. 175 éve 1815. augusztus 14-én Jaroszlavban (Galicia) született FEST Vilmos mérnök, az MTA rendes tagja (1844). Fiatal korában a Vásárhelyi-féle Vaskapu-szabályozási munkáknál dolgozott, majd később a Lánchíd-építésnél alkalmazták. 1860-tól középítészeti felügyelőként a közlekedésügyek szervezésével foglalkozott. Több cikket írt a lánchidakról, vashidakról és a völgyzáró gátakról. összefoglaló munkát jelentetett meg az Al-Duna hajózási és kereskedési viszonyairól. (+ 1879. március 11., Sopron.) Irodalom: Szinnye József: Magyar írók élete III. köt. Budapest, 1894. 1815-ben Budán született PERLEBERG Gusztáv vízimérnök, egyike azoknak, akik a legtöbbet tették a Tisza-mapoáció sikeréért. 1836—46. között a Tisza-mérésnél dolgozott, majd ő vezette a nevezetes tiszadobi munkálatokat. 1848 elején az alsószabolcsi osztályvezető mérnökeként a Takta-köz szabályozását irányította. (+ 1885. Budapest.) Irodalom: Fodor Ferenc: Magyar vízimérnököknek a Tisza-völgyben a kiegyezés koráig végzett felmérései . . . Budapest, 1957. 1815-ben JÓZSEF nádor rendelkezésére a só árát országosan megemelték, illetve mai szóhasználat szerint fogyasztási adóval terhelték meg. Az így keletkezett bevételi többlet, az ún. „só alap” szolgált az állami vízszabályozásokat is végrehajtó Építészeti Főigazgatóság működésének anyagi alapjául. A só alap terhére kezdték meg a Körös— Berettyó, illetve a Duna-mappáció munkálatait. Irodalom: Ihrig Dénes szerk.: A magyar vizszabályozás története. Budapest, 1973. 150 éve 1840. március 31-én kelt az az irat, amelyben HIERONYMI Ottó Ferenc jelentette a Duna-mappáció végét. A felmérés lényegében az 1816-ban megszületett helytartótanácsi döntés alapján 1823-ban kezdődött meg a Duna Mocs és Kisoroszi közötti szakaszának felvételével és 1840-ben a mérési ered-19
