Magyar Vízgazdálkodás, 1990 (30. évfolyam, 1-6. szám)
1990 / 6. szám
Kyoto után, Budapest előtt A Nemzetközi Vizszennyezés-kutatási és Vízminőség-szabályozási Szövetség (IAWPRC) ez év augusztusában tartotta 25. jubileumi ülését, ahol a vezetőség tagjaként és szakbizottsági tagként több tisztséget is ellátott dr. Somlyódy László, a VITUKI főigazgatója, akitől tájékoztatást kértünk Olvasóink számára. — Mit kell tudni az IAWPRC-röl? — A Szövetség 25 évvel ezelőtt alakult. Tevékenysége — főként kezdetben — a szennyvíztisztítási technológiák fejlesztésére irányult. Az utóbbi években ez a fontos környezetvédelmi tevékenység a befogadók szennyeződésének a kutatásával, és a vízminőségszabályozással bővült. A nemzetközi szervezet méretére és jelentőségére jellemző, hogy a mostani kyotói jubileumi ülésen és szakrendezvényeken több mint 1500 szakértő és tudós vett részt a Föld különböző országaiból, főként az iparilag fejlett államokból és a középmezőny országaiból. Itt szeretném megemlíteni azt, hogy dr. Benedek Pál, a VITUKI Vízminőségvédelmi Intézetének nyugalmazott igazgatója, a Szövetség egyik alapító tagja nagy jelentőségű kitüntetésben részesült: a nemzetközi tudományos életben elért kimagasló eredményei elismeréseként a szövetség tiszteletbeli tagjává választották. Ö az egyetlen, a 25 év alatt megválasztott 18 tiszteletbeli tag közül az, aki kelet-európai személyiségként részesült, e megtisztelésben. — Milyen feladatok hárultak Somlyódy Lászlóra, mint a Szövetség Magyar Nemzeti Bizottságának vezetőjére, a Szövetség vezetőségi tagjára és szakbizottsági vezetőre? — A Szövetség kétévenként rendez úgynevezett nagykonferenciát. A legutóbbira most Kyotóban került sor. Én ezen a konferencián több funkcióban vettem részt. Egyrészt a Szövetség vezetőségi tagjaként áttekintettük a Szövetség életével és rendezvényeivel kapcsolatos eredményeket, feladatokat és a soron következő konferencia előkészítésének teendőit. A vezetőségi ülésen beszámoltam azokról az előkészítő munkákról, amelyeket az 1994. évi Budapesti Konferenciával kapcsolatban végeztünk. (Az 1992. évi konferencia Washingtonban lesz.) Érdemes megemlíteni, hogy 1986-ban nagy csaták után Párizzsal, Szingapúrral, Jeruzsálemmel és Helsinkivel versengve nyertük el a budapesti rendezés jogát. A másik funkcióm egy 1988. évi felkérés teljesítéséhez kapcsolódik: megbíztak egy szövetségen belüli nemzetközi munkabizottság vezetésével. Feladatunk lényege az, hogy fel kell tárnunk és prognózist kell készítenünk arról, hogy a vízminőség-szabályozás és a szennyvíztisztítás 10—15 év múlva hogyan fog kinézni, beleértve az elméleti, tudományos és gyakorlati problémákat egyaránt. Vizsgálnunk kell azt is, hogy milyen eszközök állnak rendelkezésre és milyen fejlődés várható a felmerülő problémák megoldására. — Lehet itt ilyen távlatokban gondolkodni? — Én rettenetesen nehéznek érzem ezt a feladatot, de mindenképpen szükséges az, hogy ezen a szakterületen is legalább egy évtizedre előre gondolkodjunk. Az elmúlt 15 évi fejlődés számos meglepetéssel szolgált, ezért a bizottságunk trendeket és váratlanul bekövetkező, csak valószínűsíthető hatásokat vizsgált. Ezeket olyan keretbe foglaltuk, hogy figyelembe vehessük a társadalmi-gazdasági változásokat, korlátokat és lehetőségeket. Számításba kell venni például azt, hogy egy adott szennyvíztisztítási, vagy vízminőség-szabályozási probléma megoldása más és más feladatot jelent egy fejlődő és iparilag fejlett országban. — Hogyan zárult a prognózis-bizottság munkája? — A munka nem zárult le. A Szövetség vezetősége előtt tartott összefoglaló tájékoztatóm után megbíztak a munka folytatására. 1992-ben az ENSZ környezettel foglalkozó világkonferenciát fog rendezni. Szakbizottságunk ezen a világkonferencián számol be a vízminőség-szabályozás helyzetéről, jövőbeli problémáiról, valamint a szakma jövőjéről. — Mi voit a harmadik funkció, amely a kyotói konferenciához fűződik? — A szövetség felkérésére és megbízására én tartottam a konferencia záró, plenáris előadását „Vízminőségszabályozás 2000” címmel. — Milyen fejlődési, változási tendenciák jellemzik a Szövetség munkáját és programját? — Határozottan érezhető egy elmozdulási igény, hogy a Szövetségnek nyitni kell szélesebb értelemben a szennyvíztisztítási technológiák felől a nagytérségi, és a nagyobb léptékű vízszennyezési és vízminőség-szabályozási problémák kezelésének irányába, beleértve a savasodást, a vízfolyásokon és tengeröbiökben kialakuló eutrofizációt, a nitrátosodás és a toxikus anyagok problémáit, amelyek megoldása nemcsak technológiai feladat. Az én előadásom is tulajdonképpen azt hangsúlyozta, hogy a pontszerű szennyeződések csökkentése mellett egyre nagyobb jelentősége van a nem pontszerű vízszennyeződésnek, a légkörből, a csapadékból és a talajfelszínről eredő vízszennyeződéseknek, valamint a bioszféra elemei közötti kölcsönhatásoknak. A vízminőség-szabályozás a jövőben egyre kisebb mértékben támaszkodhat a klasszikus szennyvíztisztítási megoldásokra és eszközökre. Hozzá kell nyúlni pl. a mezőgazdaság területén keletkező nem pontszerű szennyezőforrásokhoz. A vízminőség-szabályozással kapcsolatos feladatok megoldása egyre jobban igényli a nem vízzel kapcsolatos szennyeződések és hulladékok ellenőrzését. Nem véletlen, hogy ebben a szövetségben is egyre komolyabban foglalkoznak a városi, a településkörnyezeti területekről származó vizek minőségi kérdéseivel és a szennyvíz tisztítására gyakorolt hatásaival. Vonatkozik ez különösen az egyesített rendszerű szennyvízcsatorna rendszerekre és azokkal összefüggő szennyvíztisztító telepekre. Mindezek figyelembevételével Kyotóban létrehoztunk egy olyan szakcsoportot, amely a folyók, tavak és tengeröblök, beltengerek eutrofizációjával foglalkozik. Alakítottunk továbbá egy másikat, amely a vízminőség-szabályozás jogi és közgazdasági szabályozóival, valamint a döntéshozás és intézményi rendszer kérdéseivel foglalkozik. E szakcsoport várható munkájával kapcsolatban határozott érdeklődés és igény jelentkezett a privatizálás témakörében. Ez az igény nemcsak a kelet-európai, hanem a délamerikai országok részéről is felmerült. Ezek a szakcsoportok az egyes kontinenseken rendeznek konferenciákat a közeljövőben. — Mi az, ami magyar szempontból különösen érdekes a kyotói konferencia fényében? —• Kezdeményeztem a nem pontszerű vízszennyezésekkel kapcsolatos szakcsoport létrehozását. Ez érdekes azért, mert ezen a területen a magyar szakemberek tekintélye és nemzetközi hírneve igen jó. Magyarország ebben a témakörben domináns szerepet tudna játszani. Ez is tökéletesen beleillik abba az elképzelésbe, hogy bővíteni kell a szövetség tevékenységi körét. Érdemes ezzel kapcsolatban megemlíteni, hogy az IAWPRC és a Nemzetközi Vízellátási Szövetség (IWSA) között is sokkal szervezettebb és átfogóbb együttműködésre lesz szükség. Vonatkozik ez a magyar nemzeti bizottságok jövőbeli munkájára is. Egyébként a két szövetség egyes szakcsoportjai között jól koordinált munkakapcsolat is kialakult. Példaként említhető a koaguláció és flokuláció szakcsoport. Magyar szempontból még érdemes megemlíteni azt, hogy kezdeményeztem egy olyan magyarországi munkaülést, amely majd a nagyléptékű és nagytérségi vízminőség-szabályozással foglalkozik. Ezzel kapcsolatban hangsúlyoznám, hogy regionális, vagy az annál nagyobb problémák megoldása alapvetően más szakmai kihívásokat jelent, mint pl. egy helyi szennyvíztisztítási feladat. Remélem, hogy a nagytérségi problémák megoldásáról 1992-ben, vagy 1993-ban nemzetközi szakértői találkozót tudunk szervezni Magyarországon. Ez egyrészt felkészülés lenne az 1994. évi budapesti IAWPRC világkonferenciára, másrészt pedig a mostani kezdeményezéseink láttán és révén sikerült a budapesti konferencia szakmai programjának a kialakítására és véglegesítésére vonatkozó magyar ráhatást is szélesíteni. Kiemelt témaként szerepelhetnek: a Duna vízminősége, a nagyléptékű vízszennyezési problémák, a nem-pontszerű szennyezések témaköre, vagy a Kelet—Nyugat közötti kooperáció a környezetszennyeződés és a vízminőségszabályozás terén. Ily módon a budapesti világkonferencián azt tárgyalnánk, amire a szakmai világnak a jövőben egyre inkább szüksége íesz. — Köszönöm a tájékoztatót. Dr. Déri József 17
