Magyar Vízgazdálkodás, 1990 (30. évfolyam, 1-6. szám)
1990 / 6. szám
Belvíz- vagy többcélú csatornák igénybevétele esetén a biológiai tisztításon túlmenően a tápanyag-eltávolítás is (P vagy N) szükséges. Állóvizek, tavak, tározók esetében a legszigorúbb a követelményrendszer. Teljes biológiai tisztítás után III. tisztítási lokozat szükséges. A bakteriológiai követelmények is itt a legszigorúbbak. Ivóvíz-szolgáltatást ellátó tározóba még tisztított szennyvíz vezetése is tilos! 3.3. A szennyvíziszap egyéb elhelyezési lehetőségeinek feltételei Szennyvíziszap átmeneti vagy végleges deponálása esetében alapkritérium, hogy a stabilizált iszap víztartalma w<75% legyen. A szennyvíziszap mennyiségének csökkentése érdekében egyes országokban égetőket létesítettek, melyekben általában egyéb hulladékokkal együtt égetik el az iszapot. Ide sorolható magától érthetően a rácsszemét is. Az égetés gazdaságossá tételéhez a bevitt keverék szárazanyagtartalma min. 50—55% kell jegyen, ami már kamrásszűrők alkalmazását igényli. Az égetési hőmérséklet nagyobb kell legyen 900 °C-nál. A füstgáz minőségére az egyéb normák érvényesek, míg a csökkent térfogatú salak, illetve hamu útalapként, tégla-, betonalapanyagként hasznosítható, vagy deponálásra szállítható. Depónia esetén a koncentrálódotl mérgező anyagok talajba oldódása változatlanul veszélyforrás, ezért a lerakóhely kialakításánál ezt figyelembe kell venni. Ipari vagy egyéb iszaphasznosítás tekintetében az előkészítés mélységére minden esetben a felhasználási technológia igénye a mértékadó. 3.4. A szennyvíz- és szennyvíziszap-kezelés higiénés feltételei A szennyvíz és az iszap kezelése során a környezet közvetlenül vagy levegő útján károsodhat. E károsodás 3 csoportba sorolható: —• bűzhatás, — cseppszóródás vagy porképződés, — rovarok, rágcsálók elszaporodása. A bűz az anaerob bomlási folyamatok termékével jár együtt, s zavarja a környezetet, benne természetesen a lakosságot. A probléma akkor jelentkezik nagyobb mértékben, amikor a szakaszosan kikerülő iszap 'levegővel nagy felületen érintkezik (iszapágy, iszapvíztelenítés, szántóföldi-felületi iszapszórás, stb.). A lakosság „zavarásának" csökkentésére a lakott területtől való kellő távolság, a lombos fák és bokrok alkotta védősáv hozhat — vegetációs időben — eredményt. Az uralkodó szélirány figyelembe vétele a hatás leküzdésében csak részmegoldás. A cseppszóródás, vagy — iszapszárítás esetében — a porzás kórokozó mikroorganizmusokat és kémiai szennyező anyagokat juttat a levegőbe, ami az ott dolgozókon kívül a közeli lakosságot vagy az arra közlekedők egészségét veszélyezteti. A legyek, rágcsálók elszaporodása a bűzös műveletekkel függ össze. Jelenlétük — az esztétikailag kifogásolható állapotokon kívül — a cseppszóródásnál jóval nagyobb távolságra kiterjedően okozhat fertőzést. Á rágcsálók irtása alapvető követelmény. Bűzt, kémiai szennyezést, illetve por emissziót okozhatnak az égetők. Ez függ az égetendő anyag összetételétől, az égetési hőmérséklettől, illetve az égető rendszer típusától (íorgókemencés, etázs, fluidágyas stb.). Véggáz tisztításról való gondoskodás többnyire elkerülhetetlen. 3.5. Az ipari előkezeléssel kapcsolatos feltételek A tisztítótelepen belüli részműveletekre nemcsak az elhelyezés feltételei, hanem az érkező szennyvíz — elsősorban a termelési szférából származó — szennyezettségi mutatói is befolyást gyakorolnak. A szennyvíz vagy szennyvíziszap újrahasznosítási 'lehetőségét —- de magát a tisztítási folyamatot is —, döntő módon érinti az ún. ipari előtisztítok hatékonysága. Az ipari vízgazdálkodás alapkritériumát — azaz a termelésből származó veszélyes és káros anyagok eliminálását (leválasztás, visszaforgatás, újrahasznosítás) nem különálló tevékenységnek, hanem a termelési technológia utolsó fázisának kell tekinteni — feltétlen érvényre kel'l juttatni. Az előtisztítás és a központi tisztítótelep összhangját meg kell teremteni (hőmérséklet, pH, hulladék vagy veszélyes anyagok szelektív vagy komplex visszatartása). Az előtisztítás hatékonyságát az eltávolítandó veszélyes anyag ártalommentes elhelyezési lehetősége döntően befolyásolja, hiszen nem vitás, ha a mérgező anyagok lerakóhelye nem biztosított, azok előbb-utóbb megjelennek a tisztítótelep iszapjában, s saját tömegének többszörösét teszi hasznosításra alkalmatlanná. A termelésből származó szilárd és folyékony fázisban preventív módon leválasztásra kerülő veszélyes anyagok elhelyezése ilymódon szoros kapcsolatot képez a hulladékgazdálkodással, különös módon a veszélyes hulladékok elhelyezési problematikájával. A preventív ipari előkezelésnek — akár szakágankénti bontásban is — alapvető szerepe van tehát a hatékony és gazdaságos szennyvíztisztítási technológia kialakítására, azaz a teljes folyamat eredményes végrehajtására. Az elhelyezés feltételeit vizsgálva változatlanul a mezőgazdasági területen történő — hasznosítással egybekötött — elhelyezés látszik a leggazdaságosabb és környezeti szempontból is a legmegfelelőbb megoldásnak. Ebből kiindulva, egyrészt tovább kell keresni az érintett két tárca koordinált feladatmegosztását, másrészt kutatni kell azokat a módszereket, amelyek az elhelyezés szempontjából kívánatos minőséget a telepen belül a leggazdaságosabb úton biztosítják. A felhalmozott anyagtól szabadulni kívánó kibocsátó a fogadó feltételeinek kielégítésekor azonban a legtöbb esetben számára kedvezőtlen kompromisszumokra kényszerül. Előtérben a vízvédelem Cousteau kapitány Környezetvédelmi napok Székesfehérváron a Dunán Székesfehérváron október 15. és 17. között rendezték meg a IV. Fejér megyei környezetvédelmi szemináriumot. A nemzetközi részvételű eseményen csaknem száz előadás hangzott el, s ezek közül is elsősorban a vízminőségvédelem és a szennyvíztisztítás volt előtérben, ám a talajvédelem, a mezőgazdasági környezetvédelmi problémá'k és a levegőtisztaság-védelmi is napirenden volt. A technika házában szakkiállítás nyílt, ahol a szakkönyvek mellett vásárt is rendeztek, amelyen a hazai és külföldi kiállítók előadást is tartottak tevékenységükről, termékeikről. A rendezvény fővédnöke dr. Illés Zoltán minisztériumi helyettes államtitkár volt, aki a 'kormány új környezetpolitikájáról tartott előadást. A világhíres francia tengerkutató, Jacques Cousteau kapitány azt vallja: „minden élet a vízből fakad", ezért rendkívül fontosnak tartja a világ folyóinak ökológiai állapotát. A híres kutató Magyarországra látogatott, hogy a Duna ökológiai állapotát felmérje. Ismert, hogy Cousteau kapitány már eddig is sokat tett a folyók víztisztaságánaik megőrzéséért. Felmérte a Nílust és az Amazonast is, s most a Dunán azt szándékozik tanulmányozni, milyen hatással volt a folyóra a bős—nagymarosi vízlépcső építése, illetve az építkezés leállítása. A kapitány a Cousteau Alapítvány keretében érkezett hazánkba. A párizsi székhelyű intézmény kutatásokkal és környezetvédelmi akciók szervezésével foglalkozik. A jeles francia tudós saját kezdeményezésére érkezik hazánkba. 11
