Magyar Vízgazdálkodás, 1990 (30. évfolyam, 1-6. szám)
1990 / 1. szám
logos beépítésével is, levegőtisztaság-védelmi követelmények betartására ösztönözzük. A vizek védelmével kapcsolatos tevékenységünk közel 30 éves múltra tekint vissza. A vizek minőségének megismerésében jelentős szerepe van a törzshálózati mintavételi rendszernek, melynek keretében a Dunán és a Duna—Tisza közének csatornáin és állóvizein havi, kétheti és a Duna bajai szelvényében hetenként kétszeri vizsgálatokkal követik nyomon a vizek minőségének időbeni alakulását. A Duna területünket érő magyarországi alsó szakaszán jelentős mértékű, rendszeres szennyvízterhelést már nem kap. Kimutatható vízminőségi romlást okoz viszont a Péti Nitrogénművek és a fűzfői NIKE tározott szennyvizének alkalomszerű leeresztése. Ilyen esetekben az illetékes igazgatóságok szoros együttműködésben biztosítják a szennyezett víztömeg szabályozott levezetését úgy, hogy a mohácsi vízkivételnél mindenkor az egészségügyi előírásoknak megfelelő minőségű vizet tudjanak kivenni. A Duna vízminőségét — elsősorban — a mindenkori hidrometeorológiai viszonyok szabályozzák, és így bizonyos komponenseknél évszakos változások követhetők nyomon. Az integrált követelményrendszer alapján 1988-ban a Duna dél-magyarországi szakaszának vízminősége Paksig a II. osztályba, a Paks alatti Dunaszakaszon az I. osztályba volt sorolható. Rosszabb viszont minden vizsgálati szelvényben az UV módszerrel mért ásványolaj komponens: egységesen III. osztályú. A nehézfém vizsgálatok eredményei azt mutatják, hogy az ivóvízellátás szempontjából kiemelt jelentőségű arzén, bárium, higany, cink, ólom, kobalt és kadmium koncentrációja alatta van — legtöbb esetben egy nagyságrenddel — a WHO ajánlásaiban szereplő és a magyar szabványban előírt határértékeknek. A növényvédőszer-vizsgálatok eredménye szerint a szennyezés a kimutathatóság határa alatt van. Az elmúlt tíz évben a vízminőség változása — a trendvizsgálatok alapján — lényeges változást nem mutat. A szerves szennyezőanyagra utaló mutatókban némi javulás, az összes oldott sóban, a nitrátban, az ásványolaj-származékokban kismértékű romlás volt tapasztalható. Meg kell jegyezni viszont, hogy a változás egyik esetben sem szignifikáns. A Duna völgyében jelentős Duna-viz-mennyiségnek a területre való bevezetésével biztosítani lehet a vízbeszerzési, illetve a szennyvízelvezetési lehetőséget. A Duna—Tisza közi hátság ezzel szemben vízkészletekben igen szegény. Természetes vízfolyása nincsen, csak a vízrendezési munkák során kialakított mesterséges csatornarendszer. A legtöbb csatornának mértékadó kisvízhozama nulla. Ezek szolgálnak az egyes települések és az ipartelepek tisztított szennyvizeinek befogadójául. Ennek következtében a csatornák lokális jelleggel teljesen elszennyeződtek úgy, mint a Sáhor és a Vll/c. csatorna Kiskőrösön, a Sókor Solton, az Igali csatorna Baján, a Belsőségi csatorna Jánoshalmán stb. Miután ezekben a csatornákban csak a tavaszi belvizek esetében van jelentősebb vízhozam, a bejutó szennyvizek bennük elpanganak, majd lassan letisztulnak. A szennyezett víz így a nagyobb vízhozammal rendelkező vízfolyásokba vagy nem jut el, vagy csak olyan kis mértékben szennyezi azokat, hogy számottevő vízszennyezést nem okoz. A kettős rendeltetésű — belvízlevezető és öntözővizet szállító — és az öntözőcsatornák vizét állandóan ellenőrizzük az öntözési idényben, hogy megfelelő minőségű öntözővizet biztosíthassunk a mezőgazdasági üzemek részére. A vízben szegény területen különösen nagy jelentősége van azoknak a tavaknak, melyeket jóléti, üdülési céllal a környék pihenni vágyó emberei felkeresnek. A víznek, mint felüdülést nyújtó tényezőnek rendkívül nagy a szerepe az ember életében. Ezért környezetvédelmi feladat a Szelidi-tó, a Vadkerti-tó különböző ártalmaktól való megóvása és ezek környezetének olyan módon való formálása, hogy egyre magasabb szinten tudják kielégíteni a társadalom üdülési, sportolási és pihenési igényeit. Ezeken a helyeken is, mint az ország más üdülőterületein, megfigyelhető volt a telekláz hatására kialakult, koncepció nélküli parcellázás, a terület felaprózódása és az ezzel a jelenséggel összefüggő helytelen beavatkozások környezetet károsító hatása. Kialakultak a szennyvíz elhelyezésének házilagos formái. A felszínalatti vizek közül főként a talajvíz szennyeződött el. Ez a káros jelenség már a 60-as évek elejére bekövetkezett. A talajvizek kémiai összetételük, szervesanyag- és nitrátion-tartalmuk, valamint bakteriális szennyezettségük miatt nem tekinthetők hasznosítható vízkészletnek. A partiszűrésű vízbázisokból nyert vizek ebben a térségben jelentős vas-, mangán- és ammónium-koncentrációval rendelkeznek, ezért csak a szükséges vízkezelési technológia alkalmazásával használhatók fel ivóvíz céljára. A vízkészletek természetes védelemmel nem rendelkeznek, fokozott védelmük szükséges, ezért az ATB 5051/1986. sz. határozata alapján kidolgozott célprogramnak megfelelően a kellő intézkedéseket megtettük. A rétegvízkészletek biztosítják az ivóvíz-felhasználás 70%át tevékenységi területünkön. A vizek felhasználhatóságát nehezíti az eltűrhető érték feletti vas-, valamint a néhol jelentkező arzén- és metántartalom. Az arzénmentesítési program alapján nyolc település közül már ötnél megépítették a tisztítási technológiát. A tervek szerint 1990 végéig Mélykúton, Bácsalmáson és Kunbaján is elkészül az arzénmentesítő berendezés. Igazgatóságunk területén a közüzemi vízellátásba kapcsolt lakások aránya 46,5%- Udvari kifolyóval a lakások 12%-a rendelkezik, a közcsatornára kötött lakások aránya 9,5%• A szennyvízcsatornák hossza az ivóvízvezeték hosszának csupán 6,3%-a. Az adatokból kitűnik, hogy a közműépítés során szélesre nyílt a közműolló, és a szennyvízelvezetés és -tisztítás tekintetében területünk az országban a kedvezőtlenebbek között van. Éppen ezért a jövőben kiemelten kell kezelni a csatornázás és szennyvíztisztítás fejlesztését. Az ipari szennyvizek tisztításának ügye az elmúlt 25 év bírságolásainak hatására területünkön kedvezően alakul. Három telephely kivételével az összes üzem megfelelő előtisztítás után a közüzemi csatornahálózatba vezeti szennyvizét. E témakörben külön ki kell emelni a Bácshús bajai üzemét, ahol megfelelő ipari vízgazdálkodási szervezéssel és megfelelő műszaki beavatkozással az előtisztítót 600 mg/l-es KOI- val hagyja el a szennyvíz. Területünkön a mezőgazdasági termelésnek jelentős szerepe van és a legkritikusabb veszélyforrás a nagyüzemi szakosított állattartás során keletkező hígtrágya. 413 különböző állattartó telepen mintegy 13 000 m3/nap hígtrágya keletkezik, melynek hasznosítása és környezetkímélő elhelyezése jelentős feladat. Környezeti hatások felmérése és ellenőrzése A hulladékgazdálkodás szakterületén szinte elölről kellett kezdenünk ezzel kapcsolatos tevékenységünket. Még jóformán fel sem ocsúdtunk, amikor ez év januárjában robbant az „első időzített bomba": az Apaj-pusztáról a 80-as évek elején Kunszentmiklósra áthozott, ott több helyen elégetett veszélyes hulladékok ügye. Az oországunkra jellemző gazdasági körülmények következtében még nem beszélhetünk hulladékhasznosításról, mint a leginkább szükséges hulladékgazdálkodási tennivalóról, így a keletkező és egyre több, egyre veszélyesebb hulladékok jelentős környezeti terhelést jelentenek területünkön is. A növekvő mennyiségű hulladék — a termelési és a kommunális egyaránt —, annak korszerűtlen gyűjtése, az előkezelés és a szelektálás hiánya, a nem megfelelő lerakás és ártalmatlanítás komoly környezeti és közegészségügyi kárt okoz. A különleges kezelést igénylő, veszélyes hulladék kataszterének elkészítése céljából 368 üzemnél végeztünk gyorsfelmérést, melynek adatai kiterjedtek a hulladék fajtájára, mennyiségére, gyűjtésük, tárolásuk és ártalmatlanításuk módjára, valamint az ellenőrzött üzemek adminisztratív teljesítésére. Teljes körű felülvizsgálatot tartottunk 97 üzemnél. A tapasztalt szabálytalanságok megszüntetésére 64 db kötelezést adtunk ki. 4 esetben bírság kivetését javasoltuk — 1,1 millió Ft értékben — a veszélyes hulladékok átmeneti tárolására, bejelentésére vonatkozó kötelezettség megszegése miatt. Ezenkívül 28 esetben tartottunk utóellenőrzést, az előírtak teljesítését illetően tapasztalataink kedvezőek. Hatósági eljárások során tevékenységi engedélyre 81, égetési engedélyre 30, ártalmatlanítási engedélyre 9 szakhatósági hozzájárulást, szakvéleményt adtunk ki. — Felmérést végeztünk a mezőgazdasági üzemeknél tárolt, leselejtezett növényvédő szerek mennyiségére vonatkozóan. A Munkás—Paraszt MGTSZ-nél Dusnokon és a Bajai MG Kombinátnál Vaskúton találtak elásott anyagot, melyek feltárása folyamatban van. 16
