Magyar Vízgazdálkodás, 1990 (30. évfolyam, 1-6. szám)

1990 / 6. szám

megérdemel, mert például az ország területének több mint húsz százaléka ki van téve árvízveszélynek, és Alföldünk árvízveszélyes területnek minősíthető egészében. Ha e területeket nem viszi el a víz, az az önök érdeme; ennek a szakmának az érdeme. Hozzáteszem, nemcsak a gyakorló mérnököké, hanem a tervezőké, és nemcsak a tervezőké, hanem a kutatóké, mert Magyarországon a vízügyi kutatás és a tervezés is rendkívül magas színvonalú, és meggyőződésem, hogy a jövőben ez még emelkedni fog. Ezzel a véleményemmel nem állok egyedül. Teljesen hivatalos állásfoglalás, amit most teszek, mint a Magyar Köztársaság választott köztársasági elnöke. Nem csupán a magam nevében, hanem — merem állítani — Magyarország népe nevében, amely a vízügyi szakma munkája és becsülete nélkül egyszerűen nem tud létezni, és nem tudja megtermelni a mezőgazdaságában a holnapi kenyerünket. Kérem, hogy ezt a köszönetét és elismerést vegyék tőlem a magyar nép nevében tudomásul.

Külön öröm, hogy mellettem ül a szakminiszter, akinek — meggyőződésem — ugyanaz a véleménye, mint az enyém. És szentül meg vagyok győződve arról, hogy önök szakmailag és emberileg meg fogják kapni azt a védelmet és azt az elismerést, ami nélkül dolgozni nem lehet. Ha az ember nem látja munkájának a megbecsülését, akkor nem szívesen dolgozik, mert a munka nemcsak fizetés kérdése, A munka ennél sokkal több. Pontosan ez volt az, amiért örömmel fogadtam el a meghívásukat és egy pillanatig sem haboztam eljönni. Nevetséges volna, ha én most itt biztatnám önöket helytállásra, szakmai helytállásra, vagy egyébre. Az elmúlt 130—140 év, mióta keletkezőben volt és utána teljesen létrejött ez a szakmai közösség, bőséges bizonyítéka annak, hogy önök nem szorulnak biztatásra, hanem önökről kell mintát vennie minden szakmai közösségnek Magyarországon, amelyik az ország javát és az ország érdekét akkor is figyelembe veszi, hogyha ez áldozatot kíván tőle. Mint ahogy Önöktől az elmúlt időben morális áldozatot és valószínűleg, létbizonytalansággal járó áldozatot is követelt. Ha megengedik, ezzel befejezem, üdvözlöm önöket és kívánok nagyon hasznos, magas színvonalú és értékes tanácskozást.

Köszönöm a figyelmüket.

Siklós Csaba közlekedési, hírközlési és vízügyi miniszter felszólalása;

Tisztelt Elnök Úr, mélyen tisztelt Hölgyeim és Uraim!

örömmel tettem eleget a Magyar Hidrológiai Társaság megtisztelő meghívásának, a mai tisztújító közgyűlésüknek. Ezt a lehetőséget kettős cél elérésére szeretném felhasználni. Mindenekelőtt tisztelettel köszöntőm az önálló egyesületként több mint 40 éve működő, az egykori Magyar Mérnök és Építész Egylet, illetve a Magyarhoni Földtani Társaság jogelőd szakosztályainak tevékenységét is figyelembe véve, évszázados múltra visszatekintő

Hidrológiai Társaság tagságát és vezetését. E tisztújító közgyűlés egyrészt időszerűen biztosítja számomra a bemutatkozás lehetőségét is. Úgy gondolom, a jelenlévő körben ismeretes, hogy a kormányzati munkamegosztás átalakításából adódóan nekem és a reám bízott tárcának, a Közlekedési és Hírközlési Minisztériumnak kellett fölvállalnia a vízügyi ágazat irányításának feladatkörét. Nyomatékosan kell azonban hangsúlyoznom, hogy ezt a feladatot nem kényszerű leckeként vállaltam. Megtisztelő megbízásnak tekintettem és tekintem, hogy olyan történelmi hagyományaira méltán büszke ágazat ügyét vállalhattam fel, mint a magyar vízügyi szolgálat. Vallom ezt olyan időben, amikor a szolgálat hazai becsülete nehéz próbát állt ki. Tudatában vagyok annak, hogy a magyar vízügyi szakemberek változatlan nemzetközi elismerésnek örvendenek és bízom abban, hogy rövid időn belül közösen fölszámoljuk Bős—'Nagymaros nyomasztó terhét és a vízgazdálkodás területén dolgozók szakmai hozzáértésével, szakmaszeretetével, határaink között is ismét Visszaszerezzük azt a megbecsülést, amelyet Beszédes József, Vedres István, Széchenyi István, Vásárhelyi Pál — és hosszan sorolhatnám még azok nevét, akiknek tevékenységére alapozva az ágazat korábban kivívott magának. Szándékom, hogy a vízügyet ebben a törekvésében és fejlődésében egyaránt minden lehetséges eszközzel támogassam, biztosítva egyúttal a közlekedéssel, valamint a hírközléssel közös feladatok egyenrangú és egymáshoz is illeszkedő kezelését. A kormány a közelmúltban közzétett programjában kiemelt célként jelöli meg a különböző infrastrukturális ágazatok érdemi fejlesztését. Teszi ezt annak tudatában, hogy az infrastruktúra fejlesztése a magyar gazdaság megújításának és hazánk európai integrációjának egyik kulcskérdése. Csak megfelelő infrastrukturális ellátottság biztosíthat alkalmas hátteret a hazai vállalkozások fejlődéséhez, a külföldi tőke beáramlásához és teremthet olyan feltételeket, amelyek a modern gazdaságok működőképességéhez, üzleti és társadalmi életéhez nélkülözhetetlenek. A tárcára bízott infrastrukturális ágazatok közül a vízügyet kiemelve, és jelen körben erre összpontosítva jegyzem meg, hogy a legsürgetőbb feladatomnak az ágazatirányítás egységét és annak kormányzati munkamegosztás új elgondolásaival összehangolt megteremtését tartom.

Ez az ágazat működőképességének alapvető objektív feltétele. Meggyőződésem ugyanakkor, hogy a hatékonyan működő vízügy megteremtésének megvannak a szubjektív személyi feltételei is. Az elmúlt négy hónapban több tucat, együttgondolkodásra, együttműködésre kész kollégát, jó szakembert ismertem meg. Örömmel tapasztaltam körükben azt a légkört, amit korábbi életemben, a vasutasok között megszoktam, a szolgálat szellemét. Ezt meghatározó fontosságúnak érzem, annál is inkább, mivel csak pontos, fegyelmezett, kitartó munkával érhető el mindazon feladatok végrehajtása, melyet az ország lakossága elvár tőlünk.

Csak emlékeztetőül a legfontosabb feladatok közül: közel ötszáz olyan közegészségügyileg veszélyeztetett település van, ahol megoldatlan az egészséges ivóvízellátás. És látnunk kell azt is, hogy a csatornázásnál, — illetve a szennyvíztisztításnál — még ennél is katasztrófálisabb a helyzet. Hasonlóan bokros teendőink vannak az árvízvédelem, a folyamszabályozás, a vízrendezés és a vízkészlet-gazdálkodás területén.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Szeretném felhasználni az alkalmat arra, hogy bejelentsem: a Közlekedési, Hírközlési és Vízügyi Minisztérium élni kíván és köszönettel elfogadja a Hidrológiai Társaság álltai felkínált jogi tagság lehetőségét. Az erre vonatkozó képviseleti javaslatot megtettük. A tárca vezetése nevében kérném egyúttal a Hidrológiai Társaságot, annak vezetőit, központi szakosztályait és területi szervezeteit, hogy a jövőben fokozott támogatással segítsék munkánkat a tudományos megalapozás, elemzés, véleményezés és döntéselőkészítés vonatkozásában. Továbbá a tájékoztatással, a társadalmi kapcsolatok bővítésével is járuljon hozzá a szakma presztízsének hellyreáiliításőhoz.

Végezetül engedjék meg, hogy önöknek nagyon jó, hasznos tanácskozást kívánjak és sikeres munkát, együttműködést a közlekedési és hírközlési dolgozókkal együtt ebben, az új minisztérium területén.

Köszönöm szépen.

Részletek a főtitkári beszámolóból

1. Bevezetés

A legutóbbi, 1985. évi vezetőségválasztó küldöttközgyűlésnek és az 1988. októberi szolnoki közbenső közgyűlésünk között eltelt időszak munkájáról Szolnokon részletes elemzést adtam és értékeltem ennek az időszaknak a tevékenységét. Ezt a beszámolót a közgyűlés élénk vitában vitatta meg és további irányelveket, ajánlásokat, javaslatokat adott Társaságunk vezetőségének ezen átmeneti időszak munkájára vonatkozóan. A továbbiakban ezért csupán az elmúlt kereken két év tevékenységével, társasági problémáival, megoldott és megoldatlan kérdéseivel foglalkozom.

Társaságunk e beszámolási időszak alatti munkája alapvetően az 1988. évi közgyűlésen elhangzottakra és az ezek alapján meghozott határozatokra épül, kiegészülve természetesen azokkal a feladatokkal, amelyeket az időközben békövetkezett társadalmi, gazdasági változások, szervezeti módosítási igények, illetve a jelen közgyűlésen lezajló új vezetőségválasztás vetettek fel. E szerint az elmúlt, de a következő időszakokban is nagyobb súllyal és hatékonyabban kell részt vennie a tudományos egyesületeknek — köztük Társaságunknak is —a döntéshozatali mechanizmusokban, lényegében növelni kell véleményező, koncepcionális megalapozó, illetőleg kritikai tevékenységét, alapvető feladatunk kell, hogy legyen a magyar vízgazdálkodás minél hatékonyabb támogatása a kutatástól a megvalósításig terjedő teljes folyamatban; első2