Magyar Vízgazdálkodás, 1990 (30. évfolyam, 1-6. szám)
1990 / 5. szám
Könyvespolcra ajánljuk A Magyar Vízügyi Múzeumban őrzött Széchenyi iratok katalógusa. A „Források a vízügy múltjából" című sorozat 7. kötete Az elmúlt évtizedekben újrafogalmazott Széchenyi-kép sokoldalúságát érzékeltetik a napjainkban dicséretes folyamatossággal napvilágot látó visszaemlékezések, naplók, drámák, esszék és más tanulmánykötetek. Nagy példányszámban újra hozzáférhetővé váltak az életmű fontos részét alkotó könyvek. A kép teljességéhez azonban ugyanúgy hozzátartozik a Széchenyi szellemi hagyatékát hordozó hatalmas kézirat-, levél-, és feljegyzéstömeg, amelynek megismerése számos új elemmel gazdagíthatja a reformkorról és Széchenyi közéleti munkásságáról szóló ismereteinket. Ma már iközismert tény, hogy a hazai vízszabályozások fejlődése menynyit köszönhet Széchenyi fáradhatatlan szervező munkájának. Amikor a Magyar Vízügyi Múzeum 1973-ban megkezdte működését, a vízügyi vonatkozású Széchenyi-emlékek összegyűjtése is napirendré került. A gyűjtemény fejlesztésében jelentős, minőségi változást a soproni Storno-féle Széchenyi-archívum anyagának 1978-ban történt megvásárlása jelentett. A megszerzett, főleg dokumentációs anyag számos, mindeddig publikálatlan kéziratot tartalmaz. Az iratok zöme a „Gróf Széchenyi István hagyatékából” bélyegzőt viseli, de hogy miként kerültek a Storno-család birtokába, azt ma már az egyes daraboknál nehéz nyomonkövetni. Anynyi tény, hogy Stornóék már a múlt század végén elkezdték gyűjteni a Széchenyi személyére vonatkozó nyomtatványokat, és más emlékeket, s nekik köszönhető, hogy a ngycenki kastély 1945-ös feidúlása után a szétszórt irattárból megmentették a katalógusban szereplő dokumentumok jelentős részét. A Széohenyi-dokumentumok történetéhez tartozik, hogy az Akadémia 1875—1880 között a leszármazottaktól megvásárolta a hagyaték nagy részét, amelyekről aztán csaknem száz esztendő múltán (1976-ban) az Akadémiai Könyvtár kézirattára egy leírókatalógust is közreadott. Mindezek mellett még az Országos Levéltár őriz jelentős mennyiségű kéziratot, főleg azokat, amelyek a gróf hivatali működésével kapcsolatosak. A Magyar Vízügyi Múzeum birtokában található anyag — eddigi ismereteink szerint — tehát a harmadik legnagyobb kéziratgyűjtemény. Jellegzetessége, hogy a benne található dokumentumok legnagyobb része nem Széchenyi István kezétől származó irat, hanem a hozzá intézett levelek együttese. Böngészésük közben különös kép tárul az olvasó elé. Tükre annak, milyennek ismerték, látták, vagy szerették volna látni a kortársak — magyarok és külföldiek egyaránt — a reformkor szellemi vezéralakját. ízelítőül álljon itt a kéziratok csoportosítására alkalmazott témakörök közül néhány: Az Al-Duna szabályozása — Gőzhajózás és kikötő — A Tisza szabályozása — A Lánchíd — A kulturális élet szervezése — Közérdekű segélykérő levelek — A Sina bankház levelezése — Lótenyésztés és lóverseny . . . stb. Az egyes fejezeteken belül az iratok időrendi sorrendben követik egymást. Valamennyi irat tartalmát rövid annotációval világítja meg a katalógus öszszeállítója, dr. Deák András. A kötet használóit segíti az alapos név- és tárgymutató, A katalógus közreadásával — az immár hozzáférhetővé vált — Széohenyigyűjtemény kutatói hasznos forrásokhoz jutnak közel, s a jövőre esedékes Széchsnyi-évfordulóra megjelenő összeállításokkal múltunk még teljesebb megismeréséhez járulhatnak hozzá. Fejér László A folyók élni akarnak Nagy várakozással vettem kezembe a kiváló fotós, Kácsor László most megjelent legújabb, A folyók élni akarnak c. könyvét, melynek már a gyors átlapozása is mély benyomást tett rám. Amikor pedig tanulmányozni kezdtem az igen igényes kivitelezésű művet, egyre világosabbá vált előttem, hogy olyan olvasmányt tartok a kezemben, melynek sorai olyan ember hitvallását tükrözik felbecsülhetetlen értékű természeti kincseinkről — elsősorban -folyóinkról —, aki személyes élményei révén ismerte meg az általuk nyújtott örömöket és a velük kapcsolatos mai gondokat. Hogy miről is szól a könyv, a Szerző ezt tömören így fogalmazza meg: a Dunáról, a Tiszáról, a Körösökről, a Rábáról és a Dráváról: „A magam s mások élményeit, tapasztalatait igyekeztem összegyűjteni. Megpróbálok képet festeni arról, hogy az elmúlt negyedszázadban milyen változások mentek végbe a folyók életében, és hogy a változás érzékelhetőbb legyen, olykor vissza kell nyúlnom az elmúlt századokba is. Ha a mai és a korábbi állapotokat összevetjük, talán az is kiderül, hogy valahol lépést tévesztettünk, vagy talán abban reménykedtünk, hogy a természet adta kincsesbánya kimeríthetetlen. Szeretném ebben a könyvben elmondani barangolásaim kellemes és kevésbé kellemes történetét, vagyis ezúttal nemcsak a vízparti örömökről, hanem a gondokról is szeretnék szólni — mindezt abban a reményben, hogy ha a gondokat megoszthatom a természetszeretők tízezeréivel, könynyebb lesz az orvoslás is ott, ahol még segíthet a beavatkozás. Szeretném meggyőzni az olvasót arról, hogy amit jómagam makacsul hiszek: a fejlődésnek, a városiasodásnak, a korszerűbbre való törekvésnek nem kell feltétlenül maga után vonnia a természeti környezet pusztulását. A természet nemcsak a ma élők tulajdona, ehhez az örökséghez joga van az utánunk jövő nemzedéknek is, viszont a felelősség a maiaké . . ." Amint az idézett sorok tükrözik, a Szerző ebben a kiadványban olyan témát dolgozott fel könnyed, igen élvezetes stílusban, mely napjaink legizgalmasabb problémáinak élvonalába került. Tényként állapíthatjuk meg ui., hogy a társadalom manapság egyre többet és egyre szélesebb körben foglalkozik a környezeti problémákkal. Ezek ma már földünk országai jelentős részének szinte legfontosabb belpolitikai kérdésévé váltak. A jelenlegi helyzet ismeretében megállapíthatjuk, hogy a természetes környezet károsodása, illetve pusztulása kisebbnagyobb mértékben bolygónk csaknem egész területén tapasztalható. A civilizációtól teljesen elzárt őserdőkben, magas hegységekben, sivatagokban és a sarkkörök vidékén sem találunk ma már érintetlen környezetet. Igen káros hatások érik az óceánokat is, amelyekben egyes élőlények kipusztulása az eredeti biológiai egyensúly megváltozását idézte elő. Mindez azzal magyarázható, hogy az életkörülmények javulásának feltételeit megteremtő gazdasági és műszaki fejlődés révén az emberiség mind nagyobb mértékben avatkozik be az őt körülvevő természet rendjébe és ezzel céljai elérése mellett környezetében sokféle károsodást is okoz. 23
