Magyar Vízgazdálkodás, 1990 (30. évfolyam, 1-6. szám)
1990 / 1. szám
2. Rendezett, biztonságos lerakás Az 1. pontban megfogalmazott kritériumok mellett ez esetben az elhelyezés során fokozott, meghatározott biztonsági követelményeket kell betartani, hiszen ide veszélyes hulladékok kerülnek. Cél, a veszélyes hulladéknak igen hosszú időre — több évszázadra vagy véglegesen — a környezet alkotóelemeitől és az embertől elzárt elhelyezése. (Ritkábban cél lehet rövid idejű — néhány éves — átmeneti tárolás annak érdekében, hogy bizonyos idő múlva a lerakott anyagokat kiemeljük és feldolgozzuk.) A biztonságos, végleges lerakásnál alapelv, hogy oda olyan — kellő mértékben víztelenített, szervetlen — hulladékok kerüljenek, amelyeknek (gazdaságos) feldolgozási lehetősége hoszszabb távon sem várható. A végleges lerakóhelyek létesítésével és üzemeltetésével kapcsolatos főbb követelményeket a 9001/1985. (TK. 13.) OKTH számú közlemény B, fejezete tartalmazza. 3. Elhelyezés mélyrétegekben Bizonyos veszélyes hulladékok ártalmatlanítása a korábbiakban tárgyalt módszerekkel nem, vagy csak indokolatlanul magas költséggel valósítható meg, és fokozott veszélyességük miatt mindenképpen el kell kerülni a biociklusba jutásukat. Azokban az országokban, ahol erre megfelelőek a geológiai adottságok, az ilyen hulladékokat mélyrétegekben helyezik el. A folyékony hulladékoknál a mély kutakba történő injektálást (pl.: USA), az egyéb hulladékoknál pedig többségében felhagyott kősóbányákban a sórétegekben való elhelyezést alkalmazzák (pl.: NSZK). GONDOLATOK A HULLADÉKOK UJRAHASZNOSITÄSAROL ÉS ÁRTALMATLANÍTÁSÁRÓL; A FEJLŐDÉS IRÁNYA Az előző fejezetben megkíséreltem számba venni a hulladékokkal, így az ipari szennyvízből kinyert hulladékokkal is kapcsolatos gyűjtési, szállítási, előkezelési, feldolgozási és elhelyezési eljárásokat, megoldásokat. Ezt követően úgy érzem, érdemes néhány gondolattal összefoglalni a problémakört. Bár a szakemberek hangsúlyozzák, hogy a fogyasztók, termelők által „kidobott” anyagok több mint fele gazdaságosan újra felhasználható lehetne, az újrahasznosítás nagyobb mértékben csak akkor valósítható meg, ha gondosan bánnak a hulladékokkal. (3.) Tapasztalati szabály, hogy minél közelebb történik keletkezési helyéhez az értékesíthető hulladék visszanyerése, annál kevésbé kell a hulladékot az esetleges újrahasznosítás előtt válogatni, megmunkálni, kezelni, feldolgozni. Minél tisztább a másodlagos nyersanyag, annál magasabb áron lehet értékesíteni. Az újratölthető üvegpalackokat így csak alaposan ki kell mosni az újrahasznosítás előtt. Ezek közel 50%-kal nehezebbek, mint az eldobható palackok, és körülbelül 30 cserét kell kibírniuk. Az alumínium, az eldobható palack és a fehérbádog költséges megmunkálást igényel, de szinte vég nélkül lehetne őket újrahasznosítani. E termékek újrahasznosításával rengeteg energiát és nyersanyagot lehet megtakarítani. Az elsődleges nyersanyagok má sodlagos nyersanyagokkal történő he lyettesítéséből származó környezeti elő nyökre nézzünk meg egy példát (9.): Környezeti előny Aluminium Fehérbádog %-ba Papír n üveg Energiafelhasználás csökkenése 90—97 47—74 23—74 4—32 Levegőszennyezés csökkenése 95 85 74 20 Vízszennyezés csökkenése 97 76 35 — Törmelék csökkenése — 97 — 80 Vízigény csökkenése — 40 58 50 Az újrahasznosítás gazdaságossága az adott körülmények között elsősorban a visszanyert termékek értékesítési lehetőségeitől és az újrahasznosítási eljárás költségeitől függ. Éveken keresztül azt gondolták az újrahasznosításról, hogy azon keresni kell. Az újrahasznosítás abban az esetben is előrelépést jelent, ha kevesebb állami támogatást igényel, mint a hulladék lerakása vagy égetése. Amilyen mértékben növekszenek a deponálási költségek, és amilyen mértékben terhelik meg a település, a vállalat költségvetését az égetők létesítéséhez szükséges pénzbefektetések és a levegőtisztaság-védelmi eljárások költségei, úgy fog szükségképpen nőni az újrahasznosítás jelentősége. Az USA sűrűn lakott északkeleti területein például a hulladéklerakás átlagos díja depónián már kétszer annyi, mint bármilyen más területen (7.). A szigorúbb levegő- és víztisztasági előírások kifizetődőbbé tennék a hulladékok újrahasznosítását is. Az előbbi táblázatból is kitűnt, hogy 85—95%os emissziócsökkenést jelentene, ha az ércek helyett használt fémeket olvasztanánk be. Különösképpen vonatkozik ez az alumíniumra. Ez esetben a vízszennyezés 97, a levegőszennyezés 95, az energiafelhasználás 90—97%-kal csökkenne. A felszín alatti vízkészlet szennyezésével és a hulladékdepóniákon keletkező metángázzal kapcsolatos szigorúbb előírások odavezettek, hogy az újrahasznosítás nagyobb jelentőségre tett szert. (9.) Az utóbbi évek tapasztalatai szerint hazánkban a veszélyes hulladékok hasznosítása terjed, ennek egyik alapfeltétele a hasznosítást és az ártalmatlanítást egyaránt elősegítő szelektív gyűjtés. Az előkezelési technológiák terjedése a szükségesnél lassúbb — ennek a műszaki és gazdasági oka egyaránt fellelhető. Az átmeneti tárolási, lerakási lehetőségek és kapacitások még éppen elfogadhatók, azonban lokális gondok így is bőven akadnak, tehát a fejlesztés elkerülhetetlen. Az égetéses ártalmatlanítások bővülnek ugyan, de még mindig elégtelen a kapacitás. A kis teljesítményű hulladékégető kazánok csak bizonyos veszélyes hulladékok égetésére, és meglehetősen szűk körben alkalmasak. Az ipari hőkezelő eljárások felhasználása még a környezetvédelmi követelmények kielégítése esetén is vontatottan halad. Egyes ágazatok azonban biztató kezdeményezéseket tettek, tesznek a hulladékokkal kapcsolatos gondjaik megoldására (pl.: nyomdaipar, fotóipar, bőripar, mezőgazdasági üzemek stb.). A hazai hulladékgazdálkodás helyzete tehát ellentmondásoktól terhes. A veszélyes hulladékok kezelése, tárolása és ártalmatlanítása pedig napjainkban és még évekig jelentős költségeket igényel a termelők részéről is. Ezt néhány aktuális adattal szeretném alátámasztani (13.): ASZÓD hulladéklerakó — A beruházáshoz hozzájárult termelők részére (lerakás) I. o, 1 m3-es konténerben: 18 500 Ft -|-konténer ár, 200 l-es hordóban: 29 000 Ft-f-hordó ár, II. o. ömleszvte: 19 800 Ft — A beruházást nem finaszírozó termelők részére (lerakás) I. o. 1 m3-es konténerben: 26 200 Ft-j-konténer ár 200 l-es hordóban: 37 000 Ft -)hordó ár ömlesztve: 27 000 Ft. DOROG égetőmű 25 000—32 000 Ft/m3 (égetés) (olcsóbb a magasabb fűtőértékű, kevésbé szennyezett hulladék) HERNÁDKÉRCS átmeneti tároló 5000 Ft/m3/év (átmeneti tárolás) NSZK lerakás I. o. depónián: 1000—1500 DM/m3 lerakás nem I. o. depónián: 250—400 DM/m3 égetés: 4000 DM/m3 A hulladékokkal kapcsolatos problémakör megfogalmazásakor szükségesnek tartom a jövőben, hogy konkrét 12
