Magyar Vízgazdálkodás, 1990 (30. évfolyam, 1-6. szám)
1990 / 1. szám
Az ipari szeny- Eljárások a szennyező anyagok nyezés megne- semlegesítésére vezése, ill. jellegzetessége fizikai kémiai kivonásé ra, biológiai Megjegyzés 1. 2. 3. 4. 5. Igen nagy kon- ülepítés derítés (kolloid aerob kezelés élelmiszer- és centrációjú (ha ülepíthető) anyag esetén) műanyag csemezőgazdasábiológiailag pegtető testen, gi, ipari üze-bontható szeranaerob kezemek, gyógyvés anyagok, lés a vízhoszergyá rak ha a végső zamtól függőszennyvízen: oldómeösszetételt dence, anaekedvezőtlenül rob stabilizáváltoztatják ciós tó, esetmeg leg fűtött anaerob rothasztó, kontakt anaerob rendszer Nagy szálas- szűrők, sziták, derítés a naerob tó textilüzemek, anyag-, vagy szálfogók, papírgyá rak, más, nem üle- centrifugák, pedő lebegő flotálás anyagtartalom sertéshizlaldák Nagy ásványi ülepítés — — gépgyári revés lebegő anyag vizek Hőszennyezés hűtés ipari jelle— gű berendezésben, hűtőtóban erőművek A SZENNYVÍZBŐL kinyert hulladékokkal KAPCSOLATOS TEENDŐK Az előző fejezetben részleteztem a szennyvíztisztítási technológiákat, eljárásokat, melyek eredményeként tisztított (kezelt) szennyvíz és hulladék (leválasztott szennyező anyag) keletkezik. A tisztított (kezelt) szennyvíz rendszerint szabályozott és ellenőrzött körülmények között valamilyen befogadóba (víz, talaj) kerül. De mi lesz a leválasztott szennyező anyag sorsa? Tekintsük tehát most át a hulladékokkal kapcsolatos teendőket. A jelenleg érvényben lévő 56/1981. (XI. 18.) Mt. számú rendelet hatálya az emberre és a környezetre veszélyes (mérgező, fertőző) hulladékok keletkezésének ellenőrzésével és az azok ártalmatlanításával kapcsolatos tevékenységekre terjed ki. Nem terjed ki a rendelet hatálya a radioaktív hulladékokra, a kommunális eredetű hulladékokra (a szilárd, a folyékony és az iszapszerű települési hulladékokra, valamint a kommunális szennyvíztisztítás szennyvíziszapjaira) továbbá a környezetszennyező anyaggá vált veszélyes hulladékokra. A rendelet 1. sz. mellékletében fel nem sorolt és a rendelet hatályba lépése után ismertté váló, ismertté vált hulladékokat veszélytelenségük megállapításáig veszélyesnek kell tekinteni. Azt hiszem, egyetérthetünk abban, hogy a szabályozás jelenlegi szintje alapvetően nem teljes körű, és az eddigi fejezetekből is talán kitűnik az az igény, hogy a hulladékokkal együttesen — azok szabályozott és ellenőrzött körülmények között megvalósítható gyűjtésével, tárolásával, szállításával, kezelésével, hasznosításával és ártalmatlanításával — kellene a jövőben foglalkoznunk, hogy megnyugtató eredményeket érhessünk el, hogy a hulladékgazdálkodás során a globális optimumot megteremthessük. A hulladékgazdálkodással kapcsolatos egységes és korszerűbb szabályozást tehát alapvetően fontos feladatnak tartom. A keletkező (veszélyes) hulladékok mennyiségének csökkentési lehetőségeiről már az előzőekben említést tettem. Kulcsszerep jut itt is a preventív intézkedések megtételének: — környezetkímélő, hulladékszegény, korszerű gyártástechnológiák alkalmazása ; — a hulladékok (szennyező anyagok) lehetőleg keletkezésük helyén történő leválasztása; — a technológiai fegyelem betartása a gyártás során (is); — a hulladékok fajtánként elkülönített (szelektív) gyűjtése; — mindezekhez egy jelentős szemléletátalakítás elkerülhetetlen. A gyakorlat jól bizonyítja, hogy megfelelő víztelenítési eljárások alkalmazásával a hulladékok szállítása, tárolása, ártalmatlanítása gazdaságosabbá, egyáltalán az egész folyamat biztonságosabbá tehető. Átmeneti tároláshoz a víztelenítés nem kötelező, a végleges lerakás esetében azonban a víztelenítéses térfogatcsökkentés elodázhatatlan. Az égetéssel történő ártalmatlanítás tüzelőberendezésben jól alkalmazható a zsírok, olajok, emulziók, és ezekkel szennyezett szilárd anyagok (fűrészpor, papír, rongy stb.) esetében. Tehát az átmeneti tárolás — hasznosítás — ártalmatlanítás arányát is (a helyi körülményeket mérlegelve) optimalizálni kell. Gyűjtés, átmeneti tárolás, szállítás A már említett minisztertanácsi rendelet értelmében a termelő köteles a termelési vagy egyéb tevékenysége során keletkező veszélyes hulladékokat fajtánként elkülönítve összegyűjteni, valamint előkezelésükről és környezetszennyezést vagy környezetkárosítást nem okozó biztonságos átmeneti tárolásukról gondoskodni. A veszélyes hulladékok szállítását oly módon kell végezni, hogy az kizárja a különböző tulajdonságú veszélyes hulladékok keveredését és a környezet szennyezését. Veszélyes hulladékot tilos szilárd, folyékony és iszapszerű települési hulladékok, valamint a kommunális szennyvíztisztítás szennyvíziszapjai közé juttatni. Úgy gondolom, e fejezetrész első két megállapítását is kiválóan alkalmazhatnánk a nem veszélyes hulladék kategóriába sorolt anyagokra is. A harmadik megállapításban pedig át kellene gondolni, hogy a szilárd, folyékony és iszapszerű települési hulladékok, a kommunális szennyvíziszapok (ipari nagyvárosok!) milyen koncentrációban tartalmaznak, tartalmazhatnak mérgező és/vagy fertőző komponenseket — mennyire „válhatnak” veszélyes hulladékká? (A veszélyes hulladékok átmeneti tárolását szolgáló létesítmények létesítésére és üzemeltetésére vonatkozó körülményeket a 9001/1985. (TK. 13.) OKTH számú közlemény C fejezete tartalmazza, mely fejezet — a mai igényeknek megfelelően — korszerűsítésre szorul.) A hulladékok gyűjtésére, tárolására, szállítására számos, különböző anyagú, méretű, alakú tárolóedény, tartály és berendezés szolgál. Felsorolásuk helyett ajánlom a Környezetvédelmi Intézet Hulladékkezelési Osztálya által összeállított prospektustár, katalógus-összefoglaló tanulmányozását (T. sz.: 11- 03002-H/88.). Előkezelés, feldolgozás (hasznositási, ártalmatlanítási célból) Az előkezelés valamilyen további eljárást, tárolást, szállítást, hasznosítást, vagy ártalmatlanítást megelőző szakasznak (is) tekinthető. A hulladékkezelés technológiai folyamatának egyik legfontosabb és általában legtökéletesebb fázisa a hulladék feldolgozása. Az egyes fontosabb hulladékfeldolgozási eljárásokat technológiai alapmechanizmusok szerint a következőkben foglalhatjuk össze. (A teljesség kedvéért rendszerezem a nem kifejezetten szennyvízből kiválasztott hulladékok kezelési, feldolgozási eljárásait is. Ezekre azonban a szövegből következtetni lehet.) Szeretném megjegyezni, hogy az itt közölt eljárások egy jelentős része a szennyvíztisztítási gyakorlatban, de még a nagy tisztaságú ipari víz (mikroelektronika, gyógyszergyár10
