Magyar Vízgazdálkodás, 1989 (29. évfolyam, 1-8. szám)

1989 / 3. szám

A szénbányászat, a mezőgazdaság, az élelmiszeripar stb. környezetgazdálkodási problémáinak a megoldását az árak alacsony — esetenként negatív előjelű — tiszta jövedelem­­hányada rendkívül nagy mértékben akadályozza. Ugyanak­kor például a jelentősen exportorientált élelmiszeripar kül­piaci lehetőségeit a környezetgazdálkodás színvonalának elhanyagolása számottevően veszélyezteti. 3.3.2 A támogatások, az elvonások és a hitelszféra szerepe A fejlett piacgazdasággal rendelkező országok sem te­kinthetnek el egyes tevékenységek közvetlen vagy közvetett úton történő segítésétől. A leggyakoribb és a legismertebb ilyen tevékenységi körök az infrastruktúra, az élelmiszer­­termelés és a környezetvédelem. E tanulmány keretén belül természetesen csak az utóbbi kérdéskörrel foglalkozunk. A külföldi szakirodalom tanulmányozása, valamint a nem­zetközi konferenciákon folytatott személyes konzultációk leg­főbb tanulsága e tekintetben abban foglalható össze, hogy eltérő módon és mértékben, de valamennyi tőkés országban megfigyelhető olyan gyakorlat, amely a környezetvédelem­mel összefüggő externáliák internalizálására a piaci árak mellett más eszközöket is igénybe vesz. Amellett tehát, hogy az „aki szennyez, az fizessen" elvet nálunk jóval következetesebben érvényre juttatják, a környe­zetgazdálkodás „társadalmi költségeit" (social costs) az egyes gazdálkodó szervek és a társadalom egésze, vagy ki­sebb csoportjai között ők szükségképpen megosztani igye­keznek. Szándékosan nem a gazdálkodók és az állam közötti költ­ségmegosztást emeljük ki, mert az országonként igen elté­rő mechanizmusok közös jellemzője a környezetvédelmi fele­lősség és a hatáskör hazainál jóval decentralizáltabb jelle­ge. A hazai társadalmi-gazdasági folyamatok előrehaladá­sával mind nagyobb lesz a jelentősége annak, hogy az egyes megyék, városok, községek milyen önálló anyagi erő­forrásokkal fognak rendelkezni. A fejlett tőkésországok gyakorlata ugyanis azt mutatja, hogy az országos, kiemelt jelentőségű (pl. a nukleáris) kérdések országos szintű vezérlése és központi alapokból történő támogatása mellett az egyes államoknak (pl. az USA-ban), illetve tartományokban (pl. az NSZK-ban), va­lamint a kisebb-nagyobb területi közigazgatási egységeknek (megyéknek, városoknak, községeknek) joga és kötelessége a környezetvédelmi tevékenységek figyelemmel való kisérése, ellenőrzése és szükség esetén (pl. a foglalkoztatás fenntar­tása érdekében) anyagi eszközökkel való támogatása. Hazánkban a környezetvédelmi célú központi alapok for­rását a 80-as évek közepéig alapvetően a vállalatok befi­zetései képezték (ezek döntő hányada környezetvédelmi bír­ságokból származott), az utóbbi években feltehetően meg­növekedett az állami költségvetés részesedése, erről azon­ban megfelelő adatok nem állnak rendelkezésünkre. Úgy gondoljuk, hogy belátható időn belül nem csökkent­hetők a vállalatokat ésszerű környezetgazdálkodásra ösztön­ző állami támogatások, még a költségvetési egyensúly ér­dekében teendő általános támogatásleépités időszakában sem. Hosszú távon is szükségszerűen lesznek olyan környezetvé­delmi beruházások, amelyeket nagyobbrészt (például a ve­szélyeshulladék-égetők és a végleges lerakók központi be­ruházásait), vagy legalábbis részben (például a komplex meliorációs beruházásokat) az állami költségvetés finan­szíroz. A környezetgazdálkodás szabályozásában a mainál sok­kal jelentősebb szerepet kell kapniuk az adópolitikai eszkö­zöknek. Szükség lenne arra például, hogy az adórendszer a kör­nyezetgazdálkodással összefüggő beruházásokat feltétlenül és egyértelműen mentesítse az általános forgalmi adó (ÄFA) alól.* (Ismeretes, hogy a múlt évben a Dorogi Égetőmű­nél, az Aszódi Veszélyes Hulladéklerakónál stb. milyen ko­moly problémák merültek fel annak következtében, hogy a költségvetésük az AFA-val nem számolt.) Meggondolandónak tartanánk, hogy a kifejezetten környe­zetgazdálkodási célokat szolgáló termékeket (például elekt­­rofiltereket stb.) „0” forgalmi adókulccsal lehessen értéke­* Az érvényben levő rendelkezések szerint egyedül a szennyvízelveze­tési és víztisztítási beruházások esetén igényelhető vissza az AFA tel­jes összege már az első évben. (27) siteni. (E tekintetben pozitív jelenség, hogy a környezet- és természetvédelmi szolgáltatásokra már ma is „0" adókulcs érvényes.) Elképzelhetőnek tartanánk azt is, hogy azok a vállalatok, amelyek meghatározott időn belül jelentős és mérhető kör­nyezetgazdálkodási eredményeket érnek el, előre megállapí­tott mértékű vállalkozási nyereségadó-kedvezményt kapja­nak, mégpedig adóvisszatérítés formájában. A fejlett tőkés­országok gyakorlata azt mutatja, hogy az adókedvezmé­nyek a vállalatokat erőteljesen ösztönzik a környezetbarát magata rtásra. Jelentős előrelépésként értékelendő az a múlt évben élet­be léptetett rendelkezés, amelynek értelmében egyes lakos­sági közműtársulati befektetések 30%-a (pl. szennyvízcsa­torna-építés esetén) a személyi jövedelemadó alapját képe­ző adóalapból levonható. A környezetgazdálkodás szempontjainak érvényesülését il­letően tekintsük át, hogy mi a helyzet hitelezési elveinkben és gyakorlatunkban. A hitelpolitkai irányelvekben a környezetvédelmi össze­függések csak áttételesen jutnak érvényre. Az elmúlt évek­ben kivételt csupán az anyag- és energiatakarékossággal, a vízminőség-védelemmel, valamint a másodlagos nyersanya­gok hasznosításával összefüggő tevékenységek jelentettek. Ehhez képest érdemes egy pillantást vetni a 3. táblázatra. A 3. táblázatban a környezetgazdálkodás jelentősége úgy tűnik, hogy felértékelődik. A víztakarékossági és vízminőség-védelmi beruházások je­lentőségére s a mögöttük álló szervezet és személyek ér­dekérvényesítő képességére utal, hogy azok a környezetvé­delmi beruházások mellett külön is kiemelésre kerültek. A kedvezményes hitel- és kölcsönkamatok végül is az álla­mi költségvetés által dotált vállalkozási nyereségadó-ked­vezmény formájában jutnak érvényre. Ezzel a konstrukcióval nyilvánvalóan azt az ellentmondást kívánják a szakértők feloldani, amely a bankrendszer szer­vezeti átalakulása, az üzleti alapon működő kereskedelmi bankok megalakulása, valamint a jelentősebb járulékos környezetvédelmi beruházással „terheit", és ezért a hagyo­mányos értelemben kevésbé jövedelmező vállalati rekonst­rukciók, fejlesztések között fennáll. A kedvező irányú szemléletváltozást e téren nyilván jelen­tős mértékben elősegítette az a körülmény, hogy a különféle világbanki hitelek igénybevételénél — legalábbis elvben — komoly környezetvédelmi követelményeknek kell eleget tenni. Ahhoz, hogy fiskális és monetáris politikánk az ésszerű környezetgazdálkodás szempontjainak megfeleljen, alapkö­vetelmény, hogy az elbírálás alapjául szolgáló hatékonysági mutatók kiszámításánál az ökológiai tényezők állapotválto­zása is figyelembe legyen véve. Ehhez azonban nyilvánvaló­an meg kell teremteni mind a gazdálkodó szervek, mind pedig a társadalom természeti javakra is kiterjedő vagyon­­érdekeltségét. Az előzőekben tárgyalt szabályozó elemek együttes hatá­sának eddigi mérlege oly módon vonható meg, hogy a restriktiv jellegű gazdaságpolitika következtében a vállala­tok, szövetkezetek jövedelmi helyzetének, mozgásterének meggyengülése nem tette lehetővé még a szerény lehetősé­gek kihasználását sem. Az egyes területeken való előrelépés mellett (pl. a Ba­laton vízminőség-védelme, filter program, rekultivációs tevé­kenység stb.) katasztrofális lemaradás tapasztalható többek között a veszélyes hulladékok lerakása és ártalmatlanítása területén. 3.3.3. Egyéb közgazdasági megfontolások A hazai körülmények és a KGST-relációjú importlehető­ségek ismeretében alapvető fontosságúnak tartjuk a hazai környezetvédelmi háttéripar kifejlesztését. Ugyanis hiába válna szigorúvá és következetessé az ellenőrzés, hiába áll­nának rendelkezésre megfelelő pénzügyi erőforrások, ha a vállalatok nem juthatnának hozzá jó minőségű és megfelelő árfekvésű elektrofilterekhez, víztisztító berendezésekhez, ka­zánokhoz stb. A hazai erőforrások ezirányú átcsoportosítására és egy­ben a külföldi működő tőke bevonására nyújt ösztönzést az új társasági illetve vállalkozási nyereségadó törvény. A vállalkozási nyereségadóról szóló törvényjavaslat 14. paragrafusában többek között a következőket olvashatjuk: 19

Next

/
Oldalképek
Tartalom