Magyar Vízgazdálkodás, 1989 (29. évfolyam, 1-8. szám)
1989 / 2. szám
gólata során — kéri a —10 m-es +50 mBf. szintű süllyesztést. A kérelem elutasításra került, a Hévízi-tó egyértelmű veszélyeztetettsége miatt. Közben 1987 évben süllyesztésre került a Hévízi-tó vízszintje 30 om-rel, mély 'mintegy 20 l/sec hozamnövekedést eredményez, azonban a tóban több kedvezőtlen hatás jelentkezik. Bányavíz szakbizottsági ülésen döntés születik a vízszintsüllyesztés megszüntetésére és a korábbiakban elképzelt kárelhárítási beavatkozások végrehajtása felfüggesztésre kerül. A három érdekelt minisztérium vezetése egyeztetése alapján megállapodás születik egy szakértői csoport létrehozására, mely jelentését 1988 tavaszán készíti el. A jelentést a Környezetvédelmi és Vízgazdálkodási Miniszter az MTA főtitkárával is felülvizsgáltatja, majd ezt követően döntés születik a bányászati vízkiemelés korlátozására. 1988 júniusában a vízjogi engedély módosításra kerül, a határozat a maximális vízemelést 220 m3/pben, a vízszintsüllyesztést +60 mBf szintben és a bányászat időtartamát, illetve a bányászati célú vízkiemelés utolsó határidejét 1993. december 31- ben határozza meg. A Bánya Vállalat 1989. január 1-jétől a vízemelést 220 m3/p hozam alá csökkenti, azonban ennek ellenére a tóforrás hozama kilenc hónapja 300 l/sec alatt maradt, melynek egyik oka a túlzott vízkiemelések mellett az 1988-as évi csapadékadósságból adódó beszivárgási hiány. Időközben jelzés történik a Gyógyfürdő Kórház részéről, a tó vizének gyógyászati, biológiai romlásáról, mely elsősorban a megnövekedett idejű vízcserének tudható be. (A korábbi 2 napról, 4,5 napra.) Kialakul egy újabb felelősségteljes döntési helyzet, hogy szabad-e fenntartani tovább a jelenlegi állapotot. Az Egészségügyi Minisztérium vezetésének álláspontja szerint a tóforrás-lhozam, három hónapnál hosszabb ideig nem lehet 300 l/sec alatt, ezt az időtartamot meghaladtuk. Felmerül tehát további hatósági intézkedés szükségessége, mely lehet a bányászati vízemelés (tóvábibi csökkentése, vagy a bányászat befejezésének előrehozása. A felelősség nagy, hiszen a hátralévő öt év alatt az érintett bányákból 3 millió tonna jó minőségű bauxit kitermelésére van lehetőség, ehhez biztosítottak a bányafeltáró beruházások, eszközök, viszont az is nyilvánvaló, hogy a Hévízi-tó veszélyhelyzetben van. A Bányavíz Szakbizottság javaslatára a Környezetvédelmi és Vízgazdálkodási Minisztérium vezetése ismételt szakértői bizottság összehívására hozott döntést, melynek legfontosabb feladata: — a Hévízi-tó károsodásának megítélése, — a tóforrás hozamának várható alakulása, — a tó gyógyászati, biológiai értékének csökkenése, — a bányászati korlátozások további lehetőségei, illetve a teendő intézkedések meghatározása. A Közép-dunántúli Környezetvédelmi és Vízügyi Igazgatóság elsőfokú vízügyi hatóságként illetékes a bányavízkiemelés engedélyezésére, korlátozására és megszüntetésére, azonban intézkedéseinek megalapozásához egyértelmű és objektív szakértői véleményre van szüksége. Biztosak vagyunk abban, hogy a Hévízi-tóforrás világviszonylatban is egyedülálló gyógyászati és természeti értéke elsődleges és nem mérhető sem forintban, sem dollárban. Ma már a nyírádi bauxitbányászat 30 éves múltja után nem kockáztatható a tó sorsa és ha a tudományos szakértői megállapítások szükségessé teszik, a megfelelő, újabb hatósági intézkedések meghozása elkerülhetetlenné válik. Az érintett térség megbomlott karsztvízegyensúlyának helyreállítása azonban csak az érintett bányák felhagyása után kezdődhet meg. A kiépített vízellátó rendszerek táplálására a későbbiekben is 60 m3/p vízkiemelésre lesz szükség, ezért a regenerálódás hosszú időszakot (10—15 évet) igényel és az eredeti állapot tökéletes visszaállítása már nem lehetséges. Szabó Mátyás A HÉVÍZI-TÓ III. VÉDÖÖVEZETÉNEK ÁTTEKINTŐ VÁZLATA JELMAGYARÁZAT: Karsztviztarolo hatara Karsztvizhaztartasi egység hatara Karsztos kibúvás M = 1:500000 19
