Magyar Vízgazdálkodás, 1989 (29. évfolyam, 1-8. szám)
1989 / 2. szám
tergenseket és festéikp'igmenteket tartalmazó szennyvizeket olyan módon keli megtisztítani, hogy a tisztított víz 75— 80%-a a felületkezelő technológiába visszaforgatható és ismételten felhasználható legyen. Ezen túlmenően biztosítani kell a megtisztított, de a technológiáiba vissza nem vezethető szennyvíznek a befogadóiba történő szabályozott leeresztését, valamint a keletkező és veszélyes hulladéknak minősülő szennyvíziszapnak az átmeneti tárolását. 3. A megoldás A megoldás biztosításához már a felületkezelő technológiáknál is be kellett avatkozni különböző takarék öblítőkáda'knak a sorokba történő beiktatásával, sorrendiségük esetenkénti felcserélésével és az azokról lekerülő szennyvizek, koncentrátumok célirányos szétválasztásával. A szétválasztás után a következő szennyvízfajtáknak egy központi átemelőbe (lásd: 1. sz. kép) történő gravitációs levezetéséről kellett gondoskodni. — visszaforgatható, állandóan átfolyó öblítővizek (80—90 m3/h), — semlegesítőre kerülő, állandóan átfolyó, erősen szennyezett elvesző öblítővizek (12—18 m3/h), — szakaszosan leeresztett savas koncentrátumok (600—650 m3/2 hét), — szakaszosan leeresztett, lúgos koncentrátumok (220—260 m3/hét), — esetenként ciános szennyvizek. A szennyvizek a központi átemelőbe az alábbi szétválasztásnak megfelelően négy gyűjtőtárolóba folynak és onnan emelik át a szennyvíztisztító épületbe. A szennyvíztisztító épületben három, egymástól lényegében elváló, de helyenként egymást is kiegészítő tisztítósorról és az azokat kiszolgáló technológiai kisegítő egységekről beszélhetünk. A visszaforgatásra kerülő öblítővizeket a központi átemelő szivattyúja közvetlenül szűrőkre, kation és anion cserélőkre adja (lásd: 2. sz. kép). Az ezen az I. sz. tisztító soron megtisztított öblítővíz egy gyűjtőimedencén keresztül az igényeknek megfelelően visszaforgatással kerül az egyes felületkezelő üzemekbe. A visszamosatáso'kból keletkező regenerátumok kezelése a III. sz. tisztítósoron, a koncentirátumok kezelésével együtt történik. Az I. sz. sor üzeme folyamatos. A II. sz. tisztító sor feladata azon öblítővizek tisztítása, amelyek nagyfokú szennyezettségük miatt ioncserélőn gazdaságosan nem tisztíthatok. Ezek a vizek ciánt és krómot nem tartalmaznak. A kezelés kémiai beavatkozás és folyamatos üzemű útépítés útján megy végbe. Az elfolyó vizes fázis egy szelektív végioncserélő soron, utóellenőrző aknán és átemelőn keresztül — a lekezelt koncentrátumok és regenerátumok vizes fázisával együtt — egy 60 000 m3-es szabadfelszínű, fóliával bélelt átmeneti tárolóba (lásd: 3. sz. kép), majd onnan szabályozott leeresztéssel a befogadóba kerül. Az iszap elszívás útján csatlakozik a harmadik sor iszaptárolójához. A végioncserélő sor visszamosatásából keletkező regenerátumok kezelése ugyancsak a harmadik soron történik. A III. sz. tisztítósor feladata a lúgos és savas koncentrátumok, az ioncserélő sorokról lekerülő regenerátumok szakaszos lekezelése. A koncentrátumok a központi átemelőből előbb egy-egy tároló tartályba, majd onnan szakaszosan — a regenerátumoklka! együtt — egy ülepítővel is ellátott kezelőmedencébe kerülnek. Itt a ciánroncsolást és krómredukciót követő fémion kicsapatás után ülepítéssel történik a tisztított víz és az iszap szétválasztása. A vizes fázis a II. sz. sor megtisztított vizeivel együtt végső soron a 60 000 m3- es átmeneti tárolón keresztül a befogadóba kerül. Az iszap — a II. sz. tisztítósorról lekerülő iszappal együtt — iszapprésbe kerül (4. sz. kép). Az iszapprésből kijövő szürletvíz a végioncserélőn, utóelilenőrző aknán és átmeneti tárolón keresztül a befogadót terheli, míg a préselt iszapot zsákokban, motoros targoncáival az üzemi veszélyes hulladék tárolóba szállítják. A tároló kapacitása: 2000 m3. A létesített kisegítő technológiai egységek a következők: 1. Vegyszerfogadó, -tároló, -bekeverő és adagoló rendszer az alábbi, a tisztítási folyamatban felhasználásra kerülő vegyszerekre: 4. kép. Iszapprés * иш&т t t a g 5. kép. Vezérlő tábla 5. kép. Laboratórium 15
