Magyar Vízgazdálkodás, 1989 (29. évfolyam, 1-8. szám)
1989 / 1. szám
4%-át adja és a kooperáló erőművei között nagyságban az 5. helyet foglalja majd el. Ezt a villamos energiát 650—700 ezer tonna fűtőolaj erőművi felhasználásával állíthatnánk elő. Ami a költségeket illeti, ismeretes, hogy a folyószabályozás még akkor is nagyon pénzigényes vállalkozás, ha több célt szolgál, és nemcsak egyféle hasznot hoz. A Duna 200 kilométeres szakaszán elvégzendő szabályozás történelmi léptékű munka. A Tisza, a Körösök szabályozásához hasonlítható, ami a múlt század második felének egyik legnagyobb vállalkozása volt. A hatása is ilyen. Történelmi korszakokra hat ki, meghatározza a térség életének alakulását. Az emberöltőnyi mérték nem is mindig elég ennek a megítéléséhez. A Vízlépcsőrendszer megvalósítása beavatkozás a természet rendjébe, az ember által átalakított jelenlegi Duna-szakaszon kialakult ökoszisztémákba, amely egyben tájformáló hatásokkal jár. Az ilyen típusú nagy létesítmények változásokat okoznak a kialakult ökológiai rendszerekben és potenciális veszélyforrást is jelenthetnek. A megismert káros hatások megelőzésére, illetve a szükséges ellenintézkedések megtételére vonatkozó teendőket a tervek tartalmazzák. A környezeti hatásvizsgálatokat és kutatásokat azonban tovább kell folytatni. E munka során támaszkodni kell a külföldi tapasztalatokra is. Szükséges, hogy a komplex környezeti hatástanulmány megállapításai az újabb ökológiai ismeretékkel folyamatosan kiegészüljenek és pontosításuk megtörténjen. Szükséges a nyilvánosság bővítése, a társadalom széles körű, a korábbinál részletesebb tájékoztatása. A beruházás jóváhagyott koncepció szerinti folytatását jelenlegi körülményeink között elsősorban a létrejött gazdasági, szerződéses, építés-előrehaladottsági és nemzetközi determinációk indokolják. Fentiekre is tekintettel a Vízlépcsőrendszer lehetővé teszi hatékonyabb bekapcsolódásunkat az európai kontinens gazdasági életébe, a nemzetközi hajózási, valamint a nyugateurópai villamosenergia-rendszerhez való kapcsolódás feltételeinek megteremtésével. A mű építése tovább javítja a szomszédos országokkal való együttműködésünk lehetőségeit. A Nagymarosi Vízlépcső megvalósítására vonatkozó magyar—osztrák fővállalkozói szerződés, az áramszállítási szerződés, és az áramszállításhoz szükséges távvezetékek létesítésére vonatkozó szerződés 1986. május 28-án egy időben kerültek aláírásra. Az azonos időpont kifejezte azt a kapcsolatrendszert, hogy összefüggéseik miatt mindegyik szerződés záradéka feltétlenül írja elő a másik két szerződés egyidejű aláírását. Alapul — bár utoljára teljesül — az ÖVG és az MVMT között létrejött villamosenergia-szállítási szerződés szolgál. E szerződés 1996. január 1-jótői 2015. december 31-ig kötelezi az MVMT-t évi 1200 GWh mennyiségű — áram szállítására. Ez a szerződés rendelkezik az egyenáramú betét létesítéséről, illetve a megelőlegezéssel kapcsolatos bankköltségek megtérítéséről is, amelyek szintén a tartozás részét képezik. A Nagymarosi Vízlépcső megépítésére vonatkozó fővállalkozói szerződés a főműtárgy teljes körű, kulcsra-(klész megvalósítását tartalmazza, feltételezve a szerződésben megjelölt megrendelői szolgáltatások teljesítését. A szerződésben az osztrák fővállalkozó kötelezte magát, hogy az alvállalkozói teljesítmények 30%-áig magyar közreműködőket vesz igénybe, amelyet schillingben külön térít. A szerződés a jogi biztosítékok mellett tartalmazza a létesítmény teljes körű megvalósítását és a nemzetközi kereskedelmi gyakorlatban elfogadott garanciális feltételeket is. (Megjegyzendő, hogy a szerződésben nem részletezett műszaki specifikáció tekintetében a greifen stein i erőmű műszaki színvonalát tartja irányadónak.) A beruházás teljes költség-előirányzata magyar részről prognosztizált áron 54,1 milliárd Ft. Ebből le kell vonni az osztrák villamosenergia-elővásárlás 18,5 milliárd Ft-nak megfelelő osztrák építési hányadot, valamint az elmúlt évek során már beépített művek kereken 16 milliárd forintnyi értékét. így a Vízlépcsőrendszer teljes felépítéséig még kereken 20 milliárd forint terheli a magyar forrásoldalt. Ha évi 8— 12 százalékos beruházási (nem fogyasztási) inflációt veszünk számításba, akkor a még hátralévő magyar forrásokat érintő terhe 26—28 milliárd forint. Azt is meg kell említeni, hogy külön központi keretből épülnek a jelentősebb szennyvíztisztítók. Közülük öt a Vízlépcsőrendszer hatásterületén fekszik. A miniszteri szemle A Győr, Komárom, Esztergom, Tatabánya és Oroszlány szennyvíztisztítóinak 7 milliárdos költségét is figyelembe véve ebben a térségben összesen 33—35 milliárd forint igény jelentkezik 1994. év végéig. A Vízlépcsőrendszer teljes körű megépítése és üzemeltetése 2015-ig 35 milliárd forint beruházási és üzemeltetési költségen túli bevételt hoz. Ezzel szemben a Nagymarosi Vízlépcső esetleges elhagyása esetén a beruházási és üzemeltetési költsége — beszámítva a helyettesítő beruházások egyedi megvalósítását is — ugyanez időpontig 22 milliárd forint többletköltséget okozna a Magyar Népköztársaságnak. A Nagymarosi Vízlépcső elhagyása esetén a magyar gazdaságot a kilencvenes évek közepéig, minimális mértékű kártérítés feltételezése mellett, a kieső energia pótlását szolgáló erőmű létesítése és a legszükségesebb isfrastruktúra megépítése, valamint a helyreállítási költségek miatt is, évente mintegy 7—10 milliárd forint teher nyomná. A gazdasági racionalitás oldaláról a továbbépítés az a változat, amely a jelenlegi determinált helyzetünkben ugyan jelentős, még három éven keresztül a szocialista szektor beruházásainak két százalékát kitevő teherrel jár, de ez a teher lényegesen kisebb és nem nyomasztja a kilencvenes évtizedet úgy, mint ahogy a Nagymarosi Vízlépcső elhagyása esetén a gazdaságnak többletterheket jelentene. A Vízlépcsőrendszer történetének nagyon sok tanulsága van. Ezeket a jövőben érdemes megszívlelni. A még oly egyértelmű előnyök megkérdőjelezése a felszínes tájékoztatás következménye. A környezet iránti társadalmi érzékenység újabb feltételeket támaszthat, amelynek indokolt mértékű kielégítéséről gondoskodni kell. A Vízlépcsőrendszer építésével kapcsolatos további feladatok az alábbi nyolc pontban kerültek összefoglalásra. 1. A Vízlépcsőrendszert az eredeti koncepciónak megfelelően, tehát a Nagymarosi Vízlépcsővel együtt kell megépíteni. Teljes megvalósulása nélkül nem érhetők el azok a műszaki, gazdasági, fejlesztési célok, amelyek a beruházás elhatározását alátámasztották. A koncepció módosítása jelentős kárt okozna. 2. Az ökológiai kockázatot a minimálisra kell csökkenteni. Ezért mind a beruházás, mind az üzemvitel során az ökológiai szempontok meg kell hogy előzzék a gazdasági érdeke két. 3. Az üzemeltetés alapelveként ki kell mondani, hogy a Duna vizének minősége nem romolhat. A csúcsrajáratós üzem a rendszer környezeti kockázatoktól mentes működéséhez mindkét oldalon szükséges szennyvíztisztító művek létesítése után kezdődjön el. Kormányközi megállapodásban célszerű a csehszlovák féllel az üzemeltetéshez szükséges környezeti feltételeket is rögzíteni. 4. A környezeti hatásokat jelző monitoring (észlelő) rendszert úgy kell kialakítani és működtetni, hogy a környezet valamennyi lényeges elemének változásáról rendszeres információk álljanak az üzemeltetés rendelkezésére. 5. Ki kell dolgozni a Bős—'Nagymarosi Vízlépcsőrendszer hatásterületén a területfejlesztés fő irányait és teendőit. Ez ölelje föl az ipar, a mezőgazdaság, az idegenforgalom, a településfejlesztés területeit. Gondoskodni kell arról, hogy a 3
