Magyar Vízgazdálkodás, 1989 (29. évfolyam, 1-8. szám)
1989 / 8. szám
A környezetvédelem és a technológiák összefüggései, a technológiák modellezése és a környezetvédelmi gazdasági szabályozás I. 1. BEVEZETÉS Empirikus alapon már régebben ismertek azok az okok és összefüggések, amelyek környezetünk jelenlegi degradációjához, tönkretételéhez vezettek. Tanulmányunk ezeket az okokat és összefüggéseket kívánja rendszerezni annak érdekében, hogy segítse azoknak a beavatkozási módoknak a kiválasztását, amelyek a környezetkárosítás csökkentéséhez vagy felszámolásához vezetnek, és esetleg meg is előzik a további károsítást. A további munka alapjául tisztázni kell, hogy a környezet károsodását az emberi tevékenységiek hozták és hozzák létre, ezért csak az ember számolhatja fel, illetve akadályozhatja azt meg. Félrevezetőek azok az elképzelések, melyek szerint a környezet károsodásának, degradációja nak a tudományos-technikai forradalombam kifejeződött technika és technológia az oka önmagában, az ember ennek csak elszenvedője. A technikát az ember hozta létre és működteti, a szintén saját maga által kifejlesztett technológia szerint az egyéni vagy csoportigéayek mind szélesebb körű kielégítése érdekében. A jelenlegi körülmények között úgy mondhatjuk, hogy a technoszféra exponenciálisan romlik. A 'közismert szlogen szerint viszont: „környezetünket az unokáinktól kaiptuk kölcsön", a kölcsönöket pedig kamatostól kell megadnunk! Vajon sikerül-e? 2. A TECHNOLÓGIÁK ÉS A KÖRNYEZET KAPCSOLATA 2.1 A termelési, elosztási és fogyasztási folyamat kapcsolata a környezettel Az emberi tevékenységek: a termelés, az elosztás és a fogyasztás, illetőleg a környezet kapcsolatának elemzése során (1. ábra), abból kell kiindulni, 'hogy ezek egy rendszer két szorosam összefüggő alrendszerét alkotják, annak összes következményével. A termiélés lényegében nem más, mint a természet alkotóelemeinek — a termelési folyamat szempontjából a természeti erőforrásoknak — az elsajátítása az emberi szükségletek kielégítése érdekében. Ez az (elsajátítás anyagi (anyag, energia és emberi munka) jellegű folyamat, a természet anyagainak átalakítását és/vagy mozgatását foglalja magában. Ezeknek a műveleteknek különféle csoportosulásait nevezzük összefoglalóan termelési technológiáknak. Más oldalról szemlélve a kapcsolatrendszert, a két alrendszer jellemzően három területen van kapcsolatban. A termelési folyamatban dolgozó ember számára: 1. a környezet az ember természetes élettere, 2. a környezet nyersanyag- és energiaforrásul szolgái, 3. a környezet a fölöslegessé vált anyagoknak, a hulladékoknak a befogadója. Az emberi tevékenységi alrendszer jelen dolgozat szempontjából legfontosabb három elemét alkotó folyamatokat (technológiák egymásutánját) röviden az alábbiakkal jellemezhetjük. A termelési folyamatot a termelési technológiákkal, az elsajátított a nyagok valóm i lyen módon történő átalakításával valósítjuk meg. A termelést az elosztási folyamat követi, amely (piacgazdaság esetében) a kereskedelem tevékenységeit, folyamatait jelenti: szállítás, raktározás, árusítás. Ezek a tevékenységek sem mentesek a hulladék képződésétől, habár a termelési és fogyasztási folyamatok hulladékmennyiségének csak töredékét adják. Az előzőeket együttesen szokás elosztási technológiáknak nevezni. Az elosztást a fogyasztás követi, amely részben felhalmozásból, részben fogyasztásból áll össze egy egésszé. A fogyasztási folyamat milyenségét a technikai fejlettség, a gazdasági és elosztási viszonyok, valamint a 'fogyasztási szokások határozzák meg elsődlegesen. Fogyasztási folyamat esetében is beszélhetünk technológiáiról: a fogyasztási technológiáról. A fogyasztási technológiától, illetve annak időbeliségétől függően lesz az anyagi elemekből (anyag, energia és munka) hulladék. Az előzőek szerinti három szakaszból álló fölyamatrendszer, a termelési, az elosztási és a fogyasztási technológiai folyamatok egymásutánja egyirányú körforgást valósít meg: környezet -*■ termelés -»-elosztás ->- fogyasztás - környezet. Ez a körforgás, illetőleg annak egyes részfolyamatai megfordíthatatlanok és megál'líthatatlanok (irreverzibilisek), mert az emberi igények folyton bővítetten újratermelődnek. A fogyasztási folyamat során megnyilvánuló egyre bővülő igények mintegy szívást gyakorolnak az elosztáson keresztül a termelésre. Ugyanakkor maga a termelés is visszahat az igényekre: új termékek előállításával új effektiv igényeket kelt (például napjainkban a videorekorderek és -szalagok). A termelés a saját — szívással is diktált — igényeinek megfelelően, folyamatosan növekvő mértékben igénybe veszi a környezetet erőforrásként. A körfolyamat anyagáramlásában résztvevő anyagok mennyisége monoton növekszik és ugyanígy, ha kisebb arányokban is, monoton növekszik a fölöslegessé vált, hulladéknak minősített anyagok menynyisége is. összefoglalva tehát: a környezetnek mint erőforrásnak az igénybevétele, valamint a nem főtermék jelleggel keletkező anyagok mennyisége az igények kielégítése érdekében működtetett technikáktól függ elsődlegesen. Hulladék minden olyan anyag, amely valamely, a fentiek szerinti technológiai folyamatban keletkezik, és keletkezési formájában tulajdonosa számára közvetlenül nem hasznosítható, illetve nem értékesíthető. Az 'idő m-ú'láisávail a technológiák folyamatos működése miatt a keletkező hulladékok mennyisége időről /időre növekszik, és az összes hulladék mennyisége is monoton nő. Ennek megfelelően beszélhetünk akár hulladékentrópiáról is. A huliladékképződés következményeként a természetből elsajátított egyes anyagokat — legegyszerűbb megoldásként — más formába átalakítva a környezet más helyére, más megosztásban juttatjuk vissza, ami önmagában nem jelentene gondot, hiszen ez a jelenség analóg bizonyos természeti részfolyamatokkal. Ugyanez játszódik le bármely természeti körfolyamat (C, N ciklus) esetében is. Ebbe az anyagi körforgásba történetének kezdetén az ember saját tevékenységével jól beilleszkedett. Az emberi tevékenység bővülésévéi, ipanszerűvé válásával egyre több olyan tevékenység jelent meg, amely a környezetben irreverzibilis — sokszor egyértelműen negatív — változásokat hozoít létre. Ezek a változások az ipari fejlődés kezdetén többnyire lokális jellegűek és kismértékűek voltak. Ezért azokat a természeti környezet többnyire tovaterjedő károsodások nélkül elviselte és a visszajuttatott anyagokat részben vagy egészben befogadta és feldolgozta. A tudomány és technika jelentős fejlődésével új termelési eljárások és új anyagok váltak ismertté. A természetes és a mesterséges anyagok alkalmazása ipari méreteket öltött századunk második felére. Ezzel arányosan nőtt a keletkező hulladékok mennyisége is. Most már a visszajuttatott anyagokat a környezet nem képes károsodás nélkül befo20
