Magyar Vízgazdálkodás, 1989 (29. évfolyam, 1-8. szám)
1989 / 7. szám
Zsigmondy-emlékek nyomában A Budapestre érkező turisták első útja általában a Hősök terére vezet. Sokszor érdeklődők százai csoportosulnak a nevezetes millenniumi emlékmű körül. A monumentális alkotás, amely — építészeti tervezője, Schickedanz Albert ragyogó megoldásai révén — páratlanul szép összekötő kapcsot képez a Szépművészeti Múzeum és a Műcsarnok épülete között, valóban kiérdemli a megkülönböztetett figyelmet. A szobrokat nézegetők többsége azonban nem is gondolná, hogy az ezredéves emlékművön kívül még egy — igaz, alig feltűnő — érdekességgel is büszkélkedhet a Hősök tere. A magyar hősök emlékműve és Árpád fejedelem lovas szobra között, téglalap alakú bronztábla simul a tér egyedi mintázatú burkolatába. E helyen fakasztott 74 C-fokú, percenként 831 liter hozamú hőforrást tudományos vizsgálatai alapján végzett 971 méter mély fúrással 1878. I. 21-én Zsigmondy Vilmos bányamérnök. E ma is működő forrás tette lehetővé a városligeti artézi fürdő létesítését — olvashatjuk az 1968-ban elhelyezett emléktáblán, amelyet az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület állított. A hazai geotermikus kutatások úttörője 1821-ben született Pozsonyban. Felső szintű tanulmányait a Selmecbányái Bányászati és Erdészeti Akadémián végezte. A szabadságharc alatt tanúsított hazafias helytállása miatt Olmütz várában rabságot szenvedett. Szabadulása után sokáig vidéken dolgozott. A Margitszigeten, 1866—67- ben végzett kutató fúrások után, 1868. november 15-én a Városligetben látott munkához. E kutatások sikerét örökíti meg a Hősök terén elhelyezett bronztábla, amelyet a Ganz-MÄVAG öntödéjében készítettek. A felszínre hozott gyógyvizet csővezetéken a Nádor-szigeten kialakított, kezdetleges fürdőbe vezették. A régi fürdőépület udvarán 1895-ben leplezték le Szécsi Antal alkotását, Zsigmondy Vilmos mellszobrát. Amikor az újonnan épülő Széchenyi-fürdő munkálatainak megkezdése előtt lebontották az elavult fürdőt, a szép szobor elkerült a nagyközönség szeme elől. Csak 1929-ben került méltó helyre, a Széchenyi-fürdő főbejáratával szembeni kis parkba —- ahol ma is díszíti környezetét. (Érdemes megjegyezni, hogy az áthelyezés évében, 1929-ben nemzetközi fürdőügyi konferenciát tartottak Budapesten. A világegyesület angol elnöke, a program Londonban történt összeállításakor külön súlyt helyezett arra, hogy a budapesti találkozón a a küldöttségek képviselői megkoszorúzzák Zsigmondy szobrát.) Később még egy változás történt az emlékművön. Az életnagyságúnál jóval nagyobb bronzszobor mészkő talapzatába a következő méltatást vésték Zsigmondy Vilmos neve alá: Megteremtette a hazai mélyfúróipart. Ő fakasztotta a városligeti artézi kutat, mely a közeli fürdő vizét szolgáltatja. A Margit-szigeti és számos vidéki termálvíz felszínre hozása is az ö alkotása. Zsigmondy Vilmos 1888. december 21- én hunyt el Budapesten. A Kerepesi temetőben nemesen egyszerű, fekete márvány obeliszk őrzi sírját, ahol Vilma leánya mellett alussza örök álmát. A sírt 1968 óta — a Vízkutató és Fúró Vállalat gondoskodása révén — fehér márványlap fedi. Rajta munkásságának krónikája : Kiváló bányamérnök, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja. A mélyfúrás első nemzetközi szakértője, a hazai termálfúrások megindítója. Harkányfürdö I. sz. Margitsziget I. sz. A Városliget stb. kutak tervezője. Kiváló eredményei tették világhírűvé és elismertté nevét A király a Ferenc József Renddel, a Francia Köztársaság elnöke a Becsületrenddel tüntette ki, Selmecbánya és Erzsébetváros pedig díszpolgárává választotta. Budán, a Farkasréti temető közelében, egy kis utca viseli nevét. Az OMBKE 1967-ben emlékérmet alapított tiszteletére. De szobroknál, tábláknál, díjaknál hívebben idézik munkásságát a feltárt források, melyeknek gyógyító hatására ma is ezrek gondolhatnak hálával . . . Prohászka László Levegőkörnyezet-gazdálkodási Szakosztály megalakulása A MTESZ Magyar Meteorológiai Társaság keretében 1989. április 20-án számos tudományterületet képviselő, közel 50 alapító tag részvételével Levegőkörnyezet-gazdálkodási Szakosztály alakult. A Szakosztály tevékenysége önképzőkör jellegű, működésének formája előadó ülések, ankétok, vitaüléseik tarlósa, helyzetelemzések és állásfoglalások készítése. A tagság a levegőkörnyezet-gazdálkodás definícióját a következőképpen adta meg: A tevékenység lokális, regionális, kontinentális és globális léptékű emisszió kataszterekből, a transzmisszió potenciáiból, valamint a rendelkezésre álló levegőkészlet jelenlegi terheltségéből indul ki. A különböző léptékű skálákon indokolt norma értékek megállapítására, illetve azok betartására törekszik. Közelítése ezen egészségügyi és ökológiai normák tükrében végzett helyzetanalíziseken, hatástanulmányokon, illetve költség/haszon analíziseken alapszik. A szakosztály munkája az alábbi témaköröket öleli fel: — Levegő- és csapadékminőség állapota, területi megoszlás, trendanaíízis; — Levegőkörnyezeti események figyelése, értékelése; — Levegőminőségi, depozíciós és ökológiai normák; — Természetes és antropogén emissziók katasztere; — Levegőminőség tervezés; — Baleseti kibocsátás analízise; — Légköri transzmisszió potenciál; — Költség/haszon analízis; — Energetikai/ökonómiai/ökológiai modellek; — Humán komfort; — Természetes és mesterséges sugárzási viszonyok stb. A Szakosztály elnökének dr. Szepesi Dezsőt, titkárának Fekete Józsefné dr.-t választotta. A Szakosztály első vitaülését 1989. május 17-én tartotta meg „A levegőkörnyezet minősége hazánkban" címmel. A széles körű konstruktív vita alapján az anyag átdolgozása megtörtént. 28
