Magyar Vízgazdálkodás, 1989 (29. évfolyam, 1-8. szám)
1989 / 1. szám
Jó minőségű az a hullámtéri véderdő, amelynek — szélessége a Dunán 60 m, ebből a füzes paszta 60%, azaz 36 m; — a Tiszán 80 m, ebből a füzes paszta 60%, azaz 48 m; — a többi mellékfolyón 30 m szétesnek kell lenni a véderdőnek ahhoz, hogy védelmi rendeltetésének megfeleljen. A minimális 30 m-es füzes pásztaszélességet a Műegyetem mérései is alátámasztják. — Kora 35 évesnél nem lehet több; — a záródása 0,7-es értéknél kisebb nem lehet. Közepes minőségű az a hullámtéri véderdő, amely fiatal koránál fogva még nem érte el a 0,7-es záródást. Felújítandó az a véderdő, amely a fenti feltételeknek nem felel meg. Az igazgatóságoktól beérkezett felmérés adatai szerint a 4201,— km hosszú védvonalból hullámverésnek kitett 957 ikm 100 % ebből bevédetlen sz. 302 km 31,6% jó véderdő melleti szakasz 257 km 26,9% közepes véderdő melletti szakasz 263 km 27,5% felújítandó 84 km 8,7% egyébbel védett 51 km 5,3% A véderdővel védett szakasz hossza 604 km, a hullámverésnek kitett 957 kim-nek 63%-a. Igazgatóságonként az alábbi táblázat adja meg a védelem módjának megoszlását. A földig ágason kezelt védfüzes töltés felőli szélén mindenképpen célszerű ezt 1—3 sor szomorú fűzzel lezárni. Ezek a nagyon vékony vesszőjű szomorú füzek a hullámenergia elnyelését a leghatékonyabban szolgálják, mert vékony vesszőik a víz felületére pokrócszerűen ráfelkve, a néhai Mikolas Kálmán szerint a lágy, elasztikus voltuknál fogva a legjobb energiaelnyelők. Ha nem is a vízügyi gyakorlatból, de az élet más területéről hadd említsek három példát. — A korszerű személygépkocsi-tervezésnél a karosszériát hosszú első résszel, puha lemezből tervezik, mögötte szilárdan kiképzett utastérrel a bent ülők életvédelmére. A puha lemezből készített első részt hivatott az ütközésnél fellépő energia elnyelésére. — A vízilabdázó a nagy erővel felé dobott labdát csak oly módon tudja lefékezni és egyben megfogni, hogy kezét az energia lefékezése céljából hátra engedi. — A háború alatt a puskalövésekés egyéb repeszdarabok felfogására az ablak mögé függesztett függönyt vagy pokrócot ajánlottak és az valójában azok nagy sebessége és energiája ellenére képesek voltak lefékezni, megfogni. E néhány példával a vékony veszszők energiaelnyelő képességét kívántam megvilágítani. A hullámtéri véderdő két alap fafaját, a fűzet és a nyarat, melyek tulajdonságaiknál fogva a védetem célját a legjobban tudják kielégíteni, azokon a helyeken, ahol a termőhelyi feltételek ezen fafajoknak nem felelnek meg, a termőhelynek megfelelő fafajjal lehet helyettesíteni. Mindaz amiit itt néhány oldalon leírtam, az egységes ármentesítés kezdetétől napjainkig gyűjtött gyakorlati tapasztalatok és egy méréseredményét a teljesség igénye nélkül megpróbálja összefoglalni. Tavas Gyula Mértékegység: km Környezetvédelmi és Vízügyi Igazgatóság megnevezése Hulláin-A hullámverésnek kitett hosszból verésnek kitett szakasz hossza jó közepes felújít. egyébbel Bevédettlen hullámtéri véderdővel szakasz védett 1. Győr 339 138 111 19 5 66 2. Budapest 128 54 16 1 5 52 3. Baja 17 6 4 — — 7 4. Szfehérvár 79 35 26 8 4 6 5. Pécs 94 — 15 — — 79 6. Szombathely — — — — — — Duna-völgy összesen: 657 233 172 28 14 210 7. Nyíregyháza 32 10 7 4 2 9 8. Miskolc 42 6 9 11 10 6 9. Debrecen 15 3 4 6 — 2 10. Szolnok 114 4 44 10 16 40 11. Szeged 52 1 10 11 9 21 12. Gyula 45 — 17 14 — 14 Tisza-völgy összesen: 300 24 91 56 37 92 Mindösszesen; 957 257 263 84 51 302 MEGEMLÉKEZÉS SZILÁGYI GYULA PROFESSZORRÓL, SZÜLETÉSÉNEK SZÁZADIK ÉVFORDULÓJÁN A Magyar Hidrológiai Társaság Hidraulikai és Műszaki Hidrológiai Szakosztálya 1988. december 8-án emlékülést rendezett a száz éve született Szilágyi Gyula mérnök, egykori műegyetemi tanár (1888. dec. 15.—1970. febr. 10.) tiszteletére. Az ülés előadója Vágás István, a műszaki tudomány doktora volt. Szilágyi Gyula, aki Marosújvárott született, 1913-iban szerzett a budapesti műegyetemen mérnöki aklévelet. Első világháborús műszaki katonai szolgálat után a vízügyi szolgálatban mérnökösködött, többek közt a siófoki építési kirendeltséginél. A 30-as években műegyetemi oktatói, vagy minisztériumi tisztségviselői feladatokat látott el. Egyik legfontosabb megbízatása volt, hogy műszaki delegáltja tehetett a háromtagú öntözési Bizottságnak, amelynek feladata az országban az öntözési tevékenység megszervezése volt. 1931- ben és 32-ben ösztöndíjasként az egyesült államokbeli Harvard-egyetemen az „egészségügyi mérnök” szakmai ágazat elméletével és gyakorlatával ismeikedett. Itt teremtette meg az alapokat a hidrológiai statisztika tudományának hazai elterjesztése számára. 1946-ban nevezték ki a Budapesti Műszaki Egyetem II. sz. Vízépítéstani Tanszékén tanszékvezető egyetemi tanárrá, amelynek feladatkörét hosszabb megszakítással 1959-iig, nyugdíjazásáig látta el. (Közben, 1952 és 1958 között a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet Felszín Alatti Vizek Osztályát vezette.) Egyétemi tanáiri működésében — cmelynek során vezetése alatt építették újjá a vízépítéstani laboratóriumot, és amelynek során a folyószabályozás, víziutak, hidraulika, hidrológiai statisztika c. tantárgyakat adta elő — a legnagyobb jelentőségre a hidrológiai statisztika tantárgya emelkedett. Ennek tudományos anyaga Magyarországon a 40-es éveik végén a mérnöki oktatásban és gyakorlatban új volt, és elterjesztésével lehetővé vált, hogy a magyar vízimérnöki tudomány felzárkózhasson mind az amerikai, mind a szovjet valószínűségszámítási eredmények műszaki alkalmazásához. Az emlékülés elsősorban Szilágyi Gyula tudományos tevékenységét és a hidrológiai statisztika tudományának hazai elterjesztésében betöltött úttörő szerepét emelte ki. A hozzászólók — dr. Zsuffa István, Györke Olivér, dr. Kozák Miklós, dr. Kontur István, dr. Haszpra Ottó, dr. V. Nagy Imre és dr. Orlóci István — rámutattak a hidrológiai statisztikai tudomány mai szerepére, Szilágyi Gyula hidrológiai szemléletének meghatározó jelentőségére. Dr. Vágás István előadásában különös figyelemmel szólt Szilágyi professzor ma már könyvritkaságnak számító műegyetemi előadási jegyzetéről, amely vagy 30 éven át helyettesítette a végül is csak 1984- ben megjelenhetett azonos tárgyú (Reimann József és V. Nagy Imre által írott) tankönyvet. Dr. Vágás István 1<5
