Magyar Vízgazdálkodás, 1989 (29. évfolyam, 1-8. szám)
1989 / 1. szám
— Növekszik a vízpart hossza, amely a horgászok számára különösen előnyös. — A szigetek a mindenkori iszapkotrás számára a legkisebb költségkihatással biztosítanak helyet. (Rendkívül költséges az a tervezői elképzelés, miszerint a kotrási anyagot a tározói töltés külső oldalán helyezik el.) —• A szigeteket árhullám idején a folyó természetesen is építi azáltal, hogy az iszaplerakódás itt évente 10—20 mm is lehet. Ez az iszap mem rakódik le máshol, nem foglal el tározóteret, nem kell műszaki beavatkozással eltávolítani. Ez egyértelmű üzemi költségmegtakarítás is. — A karbantartott szigetek tájesztétikai, természetvédelmi, vadgazdálkodási szerepe és gazdasági haszna is vitathatatlan. A szigetek karakteres kialakítását tehát minden olyan helyen javaslom, ahol az lehetséges. (Nem kisebb mint 38 km2 területről van szó 23 foltban.) Természetes elemek felhasználásával és a legegyszerűbb építési technológiával, saját földanyagból, vonóköteles kotróval a mellékelt keresztszelvény szerint. Kerülendő a beton és kő, vagy más természetidegen anyag. Az ilyen jellegű munkának további vízügyi előnye még: — A kotort felületen ott növeljük meg a vízmélységet, ahol egyébként legseké'lyebb a vízborítás, nagy a növényi elburjánzás veszélye. Különösen kedvező ez esetünkben, amikor a tározó területének 25—30%-án 50 cm alatti a vízborítás. — Minden duzzasztóéi vízszint alól kiemelt tömör köbméter ugyanannyival növeli a hasznos tározóteret. — A melléklet szerint kialakítandó 10 m széles sáv előnyös a halak élőhelye szempontjából is (halágy). Előnyét a MOHOSZ szakértője kedvezően ítéli meg. — A szigetek kialakításának kedvező hatása van azáltal, hogy a magas szennyezőanyag tartalmú iszap a szigeteken való elhelyezéssel kivonható a víztérből, s ezzel kizárható, hogy újra kifejtse káros hatását. A szigetek létjogosultságának alátámasztására idézek Intéző Bizottságunk alapító elnökének 1974. december 4-i beszédéből: „Jóllehet, többször alkalmaztuk a hasonlatot, hogy ez a nagy mesterséges tó az Alföld Balatonja lesz, mégis helyesen mutatott rá az alakuló ülés egyik hozzászólója, hogy nem célszerű az itt létrejövő vízparti üdülési és pihenési környéket a Balatonhoz hasonlítani. Itt ugyanis ténylegesen más körülmények a Tisza-táj sajátosságai, természeti szépségei, ligetes erdői, a tóból kiemelkedő szigetek, a tiszai vízi világ változatos hangulata és sok más, éppen erre a tájra, éppen erre a vidékre jellemző adottság teremti meg a kivételes lehetőségeket a vízparti üdülésre és pihenésre.” A szigetek kialakítása tehát — a biológiai szűrő területét kivéve — értelemszerűen adódó törvényszerűség. 2. Cserjés, bokros területek, félszigetek kulturáltabbá tétele Az alacsonyabb vízszinttartás miatt a 33. sz. műút mellett ezer hektárnyi (A, B, C, D, E területek) olyan cserjés, bozótos terület van, amely önfinanszírozással kultúrterületté tehető. Alapgondolata az, hogy „hullámtéri körtöltéssel” zárjuk ki az árvizet és a közművesítést megteremtve kerüljön parcellázásra vagy más jellegű hasznosításra. Előnye többcélú: — Eltűnik mint környezetrontó, közvéleményt irritáló, részben mocsaras terület. — A vízügyi szolgálat megszabadulhat a visszatérő fenntartási munkáktól. — Mint kultú rterület hasznosítható üdülő- vagy horgásztelkeknek, zártkertnek, halivadék-nevelőinek stb. — A közvélemény (helyi lakosság) érezné, hogy a korábbi ígérvényből valami realizálódik. Meggyőződésem, hogy a telek iránti igény meglesz a környékbeli lakosságon túl Debrecen, Eger, Gyöngyös, Miskolc térségéből. E feladatnál a tanácsi és banki szervek valamelyikére gondolok. Közművesítésük, fenntartásuk vonatkozásában pedig a Társasági Törvény adta társulási formára. 3. Csatornázás, szennyvíztisztítás A tervnek egyik meg nem valósult célkitűzése az volt, hogy „1985-re a szennyvízcsatornázást a térség lakóinak 40—50%-a által lakott területre terjesztjük ki." S ami ehhez szoorsao kapcsolódik, hogy „a tároló tóba még tisztított állapotban sem szabad szennyvizet vezetni”. E célkitűzés realizálásának a valószínűsége nagyon kicsi volt, mert a KIB alakuló ülésekor (1974) „a csatornázott területen élő lakosság aránya csak 3%-os volt". Mai ismereteim szerint az eredeti célkitűzés sajnos még az ezredfordulóig sem valósul meg. Az üdülőterületek fejlesztésekor a legnagyobb ellentmondás abban jelentkezik, hogy a fentebb idézett szigorú előírást csak ott az üdülőterületeken tartjuk be. Indokolt tehát, hogy a csatornázásra és szennyvíztisztításra a KVM az érintett tanácsokkal készítsen az ezredfordulóig szóló reálisan teljesíthető programot. A javaslatban szereplő biológiai szűrő nem helyettesítheti a szennyvíztisztítást, annak csak az azt kiegészítő funkcicója lehet! 4. Kishajózás A tervezett tározói kishajózás (egyes vízisportok) — amelyek az üdülés és idegenforgalom színességét növelnék, a bennmaradt tuskók miatt balesetveszélyes. Reális lehetőséget fejlesztésére egyéb vízgazdálkodási érdekekkel összhangban az alábbiak szerint látok. Tiszafüred—Poroszló között vízminőségszabályozás céljából is előnyös lenne a helyszínrajzi nyomvonalon a mellékelt keresztszelvényű öblítőcsaitorna. A 15 m fenékszélességű, 1,0—'1,2 m mélységű öblítő csatornák megépítésének több év alatt van realitása. E csatornahálózat a kíshajózás és vízminőség-szabályozás mellett javítaná a halállomány élőhelyi feltételeit, téli vízfrissítést adhat és elősegítheti a szigetek kialakítását is. Abádszalók—Kisköre közötti hajózás feltételei az általános fenntartási keretek között javítható az elvárható igények szintjéig. 5. Tuskóirtás Legalább két helyen, az Abádi és Sarudi öbölben a téli alacsony vízszinttartás ideje alatt tovább kellene folytatni a vízisport szempontjából veszélyes tuskók kiszedését, mert egy halálos baleset következményei beláthatatlanok lennérek. Költségeit csökkentené, ha a tüskökből és velük kikerülő földanyagból egy-egy olyan sziget alakulna ki, amely egyben később íszaplerakó hely is lenne és közvetve hullámverés elleni védelmet is nyújtana. (Helye és mértéke helyileg határozható meg.) 6. Fásítás, erdősítés A fásítás és erdősítés járulékos része a beruházásnak, de a fában szegény Alföldön erre legérzékenyebb a természet és az ember. A terv sokat ígért, mert a tározó két oldalán — az övcsatorna és töltés között — 124 ha, a két főcsatorna mentén 300 ha, depónián kívül 514 ha, fürt-, fő- és mellékcsafornák mentén 1692 ha, a tározó alatti és feletti hullámtérben pedig 2100 ha fásítás volt tervezve. Napjainkig a tározó mentén 100 ha, a két főcsatorna mentén 50 ha, a hullámtérben mintegy 100 ha valósult meg. Elfogadhatatlan a mérleg, hiszen 4730 ha tervezettel szemben mintegy 250 ha, ami megvalósult. A gyér csemetéket szemlélve még lehangolóbb a tervezett erdősítéstől való elmaradás. Jogos az az elvárás, ha a tervben előirányzottat nem is lehet teljesíteni, de az eddiginél lényegesen nagyobb fásítás indokolt. Legalább annyi erdőt telepítsünk, amennyit kivágtunk. 1973-ig összesen 1024 ha erdőt termeltek ki, a hullámtérből pedig további 350 ha-t. A fásítási cél szerintem a MÉM-mel újra értékelendő és megvizsgálandó az is, hogy a' térség 15 községében tervezett 14 000 ha fásításból mi valósult meg. Ezt követően pedig olyan 10 éves reális programot kell megfogalmazni, amely ellen őrizhető. Ezzel visszaadhatunk valamit abból, amely hosszabb idő alatt pótolható, amelyből egyébként is szűkében volt az Alföld. Megismétlem múlt évi javaslatomat, hogy a vízlépcső és vasúti híd közötti mintegy 30 ha területen létesüljön vízügyi emlékpark. 7. Egyéb javaslatok — A terv a hatásterületen 12 000 ha halastó fejlesztéssel számolt. Ez ideig ebből 3000 ha valósult meg. A sporthorgászat viszont a vártnál nagyobb 10
