Magyar Vízgazdálkodás, 1989 (29. évfolyam, 1-8. szám)
1989 / 4. szám
П hulladékok káros hatása elleni védelem szerepe a környezetvédelemben II. Gazdasági szabályozás A hulladékok káros hatása elleni védelem eszközrendszere A hulladékok káros hatása elleni védelem eszközei a környezetvédelem eszközrendszerének szerves részét képezik. Jogi szabályozás A jogszabályok részben primer, azaz kifejezetten a hulladékokkal kapcsolatos magatartásokról rendelkeznek, részben szekunder környezetvédelmi jogszabályok, mely más viszonyokra (pl. állategészségügyi szabályzat) vonatkozó rendelkezések közé iktat be hulladékok káros hatása elleni védelemre vonatkozó normákat. Hazánkban a hulladékokra vonatkozóan jelenleg három jogszabály van hatályban: — az 56/1981. (XI. 18.) MT sz. rendelet, a veszélyes hulladékok keletkezésének ellenőrzéséről és az azok ártalmatlanításával kapcsolatos tevékenységekről; — a 4/1984. (II. 1.) ÉVM rendelet, a településtisztasági szolgáltatás ellátásáról és a települési folyékony hulladékok ártalmatlanításáról; — az 1/1986. (II. 21.) ÉVM—EüM együttes rendelet, a köztisztasággal és a települési szilárd hulladékokkal összefüggő tevékenységekről. A veszélyes hulladékokról szóló minisztertanácsi rendelet egy részterületet szabályoz átfogóan, kiadósának időpontjában szakmai és jogi szempontból is előzmények nélküli volt. A jogszabály azonban a megalkotásnál hiányzó tapasztalatok ellenére betöltötte feladatát, megadta az alapot a környezetvédelmi hatóságnak ahhoz, hogy a veszélyes hulladékok kezelése területén eredményes intézkedéseket tegyen. A másik két jogszabály részkövetelményeket állapít meg. A végrehajtás ellenőrzéséhez azonban nem teremtik meg a feltételeket. Az évente keletkező hulladéktömeg legnagyobb részét kitevő veszélyesnek nem minősülő termelési hulladékokra vonatkozóan eddig semmiféle követelmény, elv, szabály nem került megfogalmazásra. A hulladékokra vonatkozó hatályos jogi szabályozás hiányossága az is, hogy nincs közvetlen törvényi megalapozottsága. Az emberi környezet védelméről szóló 1976. évi II. törvény csak áttételesen érinti ezt a kérdést. A jogi szabályozós fejlesztésére irányuló, legfontosabb folyamatban lévő munkánk a hulladékok káros hatása elleni védelem teljes területét átfogóan szabályozó törvényi alapok megteremtése. Ez megvalósítható a környezetvédelmi törvény korszerűsítésével, vagy önálló „hulladékos” törvény megalkotásával. A törvény szakmai megalapozása, előkészítése során kiemelten kell foglalkozni a felelősségi és az érdekeltségi elv külön, illetve együttes alkalmazásának lehetőségével. A törvény alapján, azzal összhangban, tervezzük az alsóbb szintű koherens jogszabályokat is kidolgozni. A törvény, illetve annak végrehajtásáról intézkedő minisztertanácsi jogszabályok megalkotása során gondoskodni kell arról is, hogy a hulladékok káros hatása elleni védelem központi állami irányításáért egy minisztérium, illetve országos főhatóság legyen a felelős. Műszaki szabályozása A települési szilárd és folyékony hulladékokra, valamint a veszélyes hulladékokra vonatkozóan számos vizsgálati szabvány került kidolgozásra. A kezelésre, kiemelten az égetésre, a rendezett és biztonságos lerakásra és az átmeneti tárolásra ÉVM és OKTH szakmai irányelvek jelentek meg. Ezek továbbfejlesztése és teljesebb körűvé tétele a jogszabályfejlesztési munkával párhuzamosan történik meg. Véleményem szerint nem halasztható tovább egy átfogó hulladékkezelési szabályzat és a hulladékokra vonatkozó terminológiai szabvány kidolgozása. A jogi és a műszaki szabályozási intézkedések — bár mindkét szabályozási rendszer továbbfejlesztésre szorul — megfelelően segítik a hulladékok káros hatása elleni védelem és ezen belül a hulladékgazdálkodás célkitűzéseinek valóraváltását. A hulladékok káros hatása elleni védelem világszerte és így Magyarországon is az egyik legfiatalabb környezetvédelmi szakterület. Ennek megfelelően igen kevés a kutatásokkal széleskörűen megalapozott megoldás, melynek következtében a szakterületnek és az egyes részterületeinek igen nagy a kutatási igénye. A hulladékkezelés és ártalmatlanítás, valamint a hulladéknak másodnyersanyagként való újrafelhasználás kutatása és fejlesztése az energiaiparban, a kohászatban és a vegyiparban indult meg, elsősorban ipari fejlesztő szervezetekben, vagy vállalati fejlesztő egységekben. A kutatás ma már e szakterületen is — hasonlóan a környezetvédelem más szakterületeihez — elsősorban központi pénzügyi támogatással történik, a vállalati kezdeményezésű, finanszírozású kutatás kevés. A rendelkezésre álló pénzeszközök az igények kielégítésére nem elégségesek, ezért a kutatási és fejlesztési témákat rangsorolni kell. Ennek során prioritást élveznek azok a témák, amelyek eredménye várhatóan rövid időn belül bevezethetők, valamint azok, amelyek a hulladékok környezetkímélő kezelésével, hasznosításával foglalkoznak. A kutatómunkának és a műszaki fejlesztésnek a jövőben elsősorban a környezetkímélő, kevés hulladékkal járó ipari technológiákra, termelési eljárásokra és termékekre kell irányulnia. Jelentős eredményeket várunk viszont attól a kezdeményezéstől, amely — a fogyasztási hulladékok vonatkozásában — a kérdést nem a technológia, hanem a termék olA jelenleg folyamatosan formálódó gazdasági szabályozó intézkedések részben segítik, (pl. adómentesség, fixjáradékos alapjuttatások), részben nem segítik a célok elérését. Sokszor a termelők ellenérdekeltségét váltják ki a racionális hulladékgazdálkodással szemben. A sajátos környezetvédelmi gazdasági szabályozás keretén belül a pótlólagos ráfordítások és az új létesítmények (égető, biztonsági lerakó, átmeneti tároló, veszélyeshulladékfeldolgozó) beruházásának támogatására részben a bírságokból, részben költségvetési juttatásból képződő Központi Környezetvédelmi Alapból van lehetőségünk. E támogatások döntő többsége a veszélyeshulladék-kezelő telepek országos hálózatához tartozó létesítmények építési költségeinek finanszírozását szolgálja. A sajátos környezetvédelmi gazdasági szabályozás másik megjelenési formája a hulladékok káros hatása elleni védelem szakterületen belül a veszélyes hulladék bírság. Az évente kiszabott mintegy 100 MFt körüli bírság a Központi Környezetvédelmi Alapba történő befizetést követően döntő mértékben az említett beruházások támogatását segíti. Ahhoz, hogy a gazdasági szabályozás a ténylegesen felmerülő és társadalmilag szükséges mértékben tudja előmozdítani a hulladékgazdálkodási intézkedések végrehajtását, jelentős környezetvédelmi, közgazdasági elméleti kutatómunkára és új kezdeményezésekre van szükség. Ilyen kezdeményezés lehet a környezethasználati díj tervezett bevezetése, vagy annak elméleti alátámasztása, hogy a hulladékok káros hatása elleni intézkedések végrehajtása során elmaradó környezeti és gazdasági kár haszonként legyen értékelhető. A helyzet alapvetően Magyarországon akkor változna meg, ha a környezetvédelmi ráfordítások a termelési költségek között elszámolhatók lennének (pl. az elemek árában az ártalmatlanítási költségek is szerepelnének). Kutatás-fejlesztés 5
