Magyar Vízgazdálkodás, 1988 (28. évfolyam, 1-8. szám)
1988 / 3. szám
sorban a vízvisszaforgatás növelésével volt elérhető. Az iparág fejlődésével együtt jár a vízminőségi igények növekedése, valamint a keletkező szennyvizek fajlagos kezelése költsége — a szigorító rendelkezések hatására — szintén a vízviszszaforgatás, a víztakarékosság irányába hat. A frissvíz beszerzése 30%-ban saját termelésű felszíni vízből, 55%-ban közműtől vásárolt (45% ivóvíz, 10% ipari víz), 5%-ban egyéb forrásból történik. A teljes vízigény 30%-a szociális és egyéb nem termelési célú felhasználásra kerül, ami a többi ágazathoz képest magas arány. Elsősorban a vízfelhasználás viszonylag kis mennyisége és az iparágban foglalkoztatottaik nagyobb létszáma miatt. Az ágazat vízigényének 52%-a hűtővíz, igen változó vízminőségi igénnyel, 18%-a egyéb technológiai célú vízigény: mosásra, öblítésre, gőztermelésre, felületkezelésre stb. Technikai vizsgálatok: Technológiai vizsgálatok Jellemző gépipari technológiák: a fémolvasztás, formázás, öntvénytisztítás, hőkezelés, ezekben a víznek hűtő, nedvesítő, mosó, szállító feladata van, különösebb minőségi igény nélkül. Esetenként a nyomása fontos lehet. Hőkezelési eljárások: felületkeményítés, edzés, egyengetés céljára már esetenként — a munkadarab igényességétől függően — a víz keménysége lehet maximált. A darabolásnál és forgácsolásnál már nem vizet, hanem vizes—olajos emulziókat használnak. Egyedi vagy nagyobb igény esetén központi emulzióelllátással. Ilyen vízhasználatnál már lényeges a víz keménysége, hőfoka, korróziós hatása. A különféle felületkezelő eljárások — pácolás, zsírtalanítás, festés, galvanikus fémbevonás — galvánfürdők, öblítővizek minőségére az alkalmazott technológiáktól függően szigorú minőségi előírások lehetnek a vízre, ezért a felhasználásra kerülő vizet általában kezelni kell; pl. lágyítás, ioncsere, valamint lényeges paraméter a víz lebegőanyag-tartalma, egyéb szerves, vagy szervetlen szennyezőanyag-tartaIma. A gépipari üzemek jelentős részében gőztermelés folyik s a kazánok tápvíz-, ill. pótvízellátása részlegesen, vagy teljesen sómentesített vizet igényel. A hűtésre használt vizet, amennyiben ivóvíz vagy kezelt víz, feltétlenül cirkuláltatni kell. A felületkezelő üzemek a másik nagy vízfogyasztók, ezeknél különösen nagy hangsúlyt kell fektetni a víz többszöri felhasználására. A gépipar vízszennyezése A gépipar szenny- és hasznáfltvízkibocsátása 1985-ben 56,8 millió m3 volt, melynek jelentős hányada tisztítást nem igénylő használt víz. A szennyvízként kibocsátott szennyező és mérgező anyagok miatt azonban az iparágra ráirányítják a vízminőséggel foglalkozó szakemberek figyelmét. A kibocsátott szennyvíz mennyisége 1985-ben 29,0 millió m3 volt, melyből 17,1 millió m3-t közcsatornába, 9,5 millió m3-t élővízbe vezették el. A gépipari szennyvizek 67%-át a főváros területén helyezték el, a gépipar koncentrálódásának megfelelően. Az ipar összes szennyezőanyag kibocsátásából jelentős, esetenként meghatározó a gépipar vas, fluorid, réz, ólom, króm, kadmium, nikkel, cink kibocsátása. Ezek a szennyező-, illetve mérgezőanyagok a felületkezelésből származnak. Lényeges előrelépés, hogy a ciánszennyezés gyakorlatilag megszűnt. A ciános galvánfürdők helyett ciánmentes technológiák terjedtek el; ahol a kiváltásra műszaki okok miatt nem kerülhetett sor, ott eredményesen megoldották a cianidos szennyvizek kezelését. A fémszennyezés további csökkenése, a szennyvíztisztítók jobb hatásfokú üzemelése csak a veszélyeshullladék-lerakó üzembe helyezése után várható. A gépipar olajszennyezése a vizsgált adatokon túlmenően a csapadékvízzel is szennyezi az élővizeket. A gépipar vízgazdálkodási és vizminőségvédelmi feladatai A gépipar, bár nem nagy vízhasználó, arányában jelentős mennyiségű ivóvizet használ ipari célra. A technológiai vízhasználat közel kétharmada hűtési célokat szolgál, ezért elsősorban itt lenne szükséges az ivóvízmegtakarítással foglalkozni. — Felül kell vizsgálni a hűtővizek hőmérsékleti igényét, és reálisabban kell azt meghatározni, mivel gyakran a megadott alacsony hőmérséklet indokolja az ivóvízhasználatokat. — A hűtési igényt minden esetben méretezni kell, igényes fogyasztók esetében mérlegelni kell a kombinált (hűtőtornyos—frissvízhűtési) megoldás lehetőségét. — Hűtővíz céljára nagyobb mértékben kell bevonni az első vízadó réteg vizét, ugyanis általában a nitrát-, ammóniumtartalom nem zavar. — A csak hővel szennyezett vizek újrahasználata a vízmegtakarítás mellett kalorikus és technológiai előnyöket is biztosíthat. Pl. felületkezelő és felülettisztító berendezésekben mosó- és öblítővízként való soros felhasználása. Az iparágak közül a gépipar lehetne példa arra, hogy hogyan kell és lehet komplex ipari vízgazdálkodási szemlélettel, a technológiai változtatások sorával a frissvízigényt és a kibocsátott szennyvíz mennyiségét csökkenteni, a szennyezőanyagok jelentős részét a technológiában visszatartani és újrahasználni. Az elmúlt évekből erre igen sok példát lehetne találni. — Nagyobb galvanizálóknál szinte mindenütt a vegyszeres galvánfürdő után takaréköblítőket alkalmaznak, melyből a fürdő párolgási és kihordási veszteségét pótolják. — Ellenáramú öblítési technológiával az öblítés hatásfokát növelik, a frissvízigényt csökkentik. — Előfordul, hogy számított öblítővíz mennyiséget használnak, melyet fürdőként mérnek és szabályoznak. Ezzel a vízpazarlás kiküszöbölhető. — Az öblítővizek cirkuláltatását — közben ioncserés víztisztítással — a felületkezelő üzemek nagy részében megoldották. Ez a megoldás azonban csak nagyobb galvanizálóknál gazdaságos. — Kisebb galvanizáló üzemeknél a takaréköblítők után vegyszeres fémleválasztást végeznek, így a szennyvízbe kerülő értékes fémet visszanyerik, szelektív leválasztás esetén újra hasznosítható állapotban. Különösen gyakori ez az értékes Ni, Cr, Cd, Ag esetében. A többszörösen felhasznált víz sótartalma azonban erősen megnő, ami a további vízforgatásnak határt szab, mivel a sótalanítás ma még gazdaságosan nem megoldható. Megoldásra váró probléma a festékes, oldószeres szennyvizek megfelelő tisztítása, a festékhulladékok kezelése, valamint — a nagyobb felületkezelő üzemeknél az ismert legjobb szennyvíztechnológiák alkalmazása esetén is előforduló — különböző fémszennyezések oly mértékű együttes leválasztása, hogy az a vízkészleteket ne károsítsa. További feladatok — Az anyagvisszanyerési technológiák fejlesztése a fémszennyezések visszatartására, hasznosítására, — megfelelő (kevésbé vegyszerigényes) emulzióbontók alkalmazását növelni kell, — a jelenleg alkalmazott tisztító- és kezelő berendezéseket korszerűsíteni kell úgy, hogy a megszigorított eljárásoknak is megfeleljenek. Dr. Bakonyi Árpád Környezetvédelmi tárgyalások Hazánkban tárgyalt április 12—15. között dr. Richard Abbou a párizsi székhelyű Nemzetközi Orvosbiológiai és Környezetvédelmi Szövetség (IAMBE) elnöke. Dr. Maróthy László környezetvédelmi és vízgazdálkodási miniszterrel áttekintették a tavaly Budapesten rendezett — a veszélyes hulladékokkal foglalkozó — világkonferencia által elindított munka továbbfejlesztésének lehetőségeit. Dr. Maróthy László és dr. Richard Abbou tárgyalt hazánk és az IAMBE kutatásfejlesztési együttműködéséről. Az IAMBE elnöke megbeszéléseket folytatott dr. Láng Istvánnal, a Magyar Tudományos Akadémia főtitkárával is. 25
