Magyar Vízgazdálkodás, 1988 (28. évfolyam, 1-8. szám)
1988 / 3. szám
hatom, Hogy egészségben is, mert aki átesett az infarktuson, az legyen óvatos. — Ezt már a nyugdíj hozta? — Az infarktust? Nem: az infarktus hozta a nyugdíjat, ötvennyolc esztendős koromban ezért kellett otthagynom a Dunát. Leszázalékoltak. Dehát elmondom, hogy s mint esett, élég keserves dolog volt. A hajós veszedelme a havaria, én úgy hajóztam, hogy csaknem negyven év alatt egyszer lyukadt ki az uszályom feneke Szigetköznél. De akkor sem hoztam bajba más hajót. Nos, 1976 nyarán szóltak, hogy vontassam le Rajkától Százhalombattára a 106-os kotrót. A százhalombattai erőmű nem kapott elég vizet, az alacsony vízállás miatt. Sürgősen kotorni kellett a medret. És hiába volt alacsony a vízállás: gyerünk, vinni a kotrót! Nem kötelezhetett volna erre senki, de a FOKA akkori hajózási főfelügyelője erőltetett. Ha ellentmondók — ismertem őt — nem felejti el . . . így aztán elindultam. Pedig hajózási zárlat volt. Éjjelre megálltam. Jött a felügyelő: Muszáj és muszáj! Reggelre lehoztam a kotrót Pest alá, de úgy, hogy fenéken jöttünk. Olyan éjszakát én nem értem. Elakadok, elzárom a folyót, összetörök másokat . . . Egy hét múlva ütött vissza az a kegyetlen feszültség. A mentő idejében érkezett, így nem mentem rá. De a Dunát elvesztettem. — Mi volt a szép a Dunában? — Mi volt szép? A sok-sok hajó. Ismertem szinte mindegyiket. Messziről megismertem őket. A barátok, a fiúk, a természet! Maga a víz. A háború után még megittuk a Duna vizét. A hajókon,, uszályokon ott volt a bolgár csöpögőkő, alája mohácsi korsót tettünk, abba folyt a víz. Ittuk és főztünk vele. Rég volt, de igaz volt. Kása Csaba Magyar ökológus kongresszus A környezetvédelem és gazdálkodás összehangclása A Magyar Tudományos Akadémia székházában rendezték az I. magyar ökológus kongresszust. Az MTA Ökológiai Bizottságának, valamint ökológiai és Botanikai Intézetének kezdeményezésére az ökológia — az élőlények és a környezet viszonyát kutató tudományág — képviselői számba vették kutatásaik eredményeit és azt vizsgálták: miként segíthetnék elő a természeti környezet védelmét. Dr. Maróthy László környezetvédelmi és vízgazdálkodási miniszter köszöntötte a tudományos ülésszak mintegy 300 résztvevőjét, a hazai és külföldi szakembereket. Beszédében hangsúlyozta: az ökológia —■ a környezetvédelem egy alaptudományaként — elősegítheti olyan tudományos, megalapozott környezetvédelmi, főleg környezetgazdálkodási, környezetfejlesztési politika kialakítását, amely nemcsak az emberi élet, az egészség, az anyagi és mentális jólét megőrzését és fejlesztését, hanem a természeti erőforrások és környezeti értékek védelmét is előirányozza. A továbbiakban arról szólt, hogy a Környezetvédelmi és Vízgazdálkodási Minisztérium fontos, napirenden levő feladata, hogy az ENSZ Környezet és Fejlesztés Világ Bizottságának ajánlásait figyelembe véve, a gazdasági fejlesztés és a környezetvédelmi munka összehangolására készített cselekvési programot terjesszen a kormány elé. Ez a nagy jelentőségű, interdiszciplináris ismereteket kívánó munka felelősséggel csak úgy végezhető el, ha a javaslatok kidolgozásában részt vesznek a természet- és a társadalomtudományok művelői, köztük az ökológusok. Dr. Láng István, az Akadémia főtitkára megnyitó előadásában a többi között elmondta, hogy a magyar ökológia jelentős kutatási eredményeket ért el az utóbbi évtizedekben. Ezek gyakorlati hasznosítása a gazdaság és a társadalom érdeke. Az ülésen megvitatják azokat a legjelentősebb környezetvédelmi problémákat, amelyek megoldását jelentős mértékben előmozdíthatják az ökológusok. Tevékenyen hozzá kívánnak járulni a környezetvédelmi program kidolgozásához és megvalósításához. Szólt a gazdaságpolitika és a környezetvédelmi politika összehangolásának fontosságáról. Hangoztatta, hogy mindenekelőtt a nemzeti feladatokat kívánják segíteni, ugyanakkor azonban az eddigieknél nagyobb részt vállalnak majd a nemzetközi tudományos életben, együttműködésben. 18
