Magyar Vízgazdálkodás, 1988 (28. évfolyam, 1-8. szám)
1988 / 1. szám
az imsósi (Dunakömlődnél) és a bogyiszlói kanyar, amely utóbbinak hírhedt helye volt a borrévi sarok, az 1838-i katasztrófák kiinduló pontja. Pest árvízvédelmi helyzete az árvízkatasztrófa előtt Az 1775. február 16-án bekövetkezett árvíznél (tetőzésnél 765 cm) Pest 1200 háza közül 611 elpusztult. Ezt követte az 1799. március 7-i árvíz (tetőzésnél 730 cm), amikor a mai Boráros térnél átszakadt a Soroksári gát. Ennek következtében az egész Ferencváros megsemmisült. A további árvizek az 1830-ig terjedő időszak alatt 750—883 cm között váltakoztak. A Dunának valamikor a mai Szt. István—Lenin—József—Ferenc krt. vonalán volt egy mellékága, az úgynevezett Pesti-ág. Ezt az egykori medret az árvizek hamar megtalálták és rajta keresztül részben a Teréz- és Józsefvárost fenyegették elárasztással, részben alulról visszaduzzasztva, a Ferencvárost borították el. A város fejlődése folytán égetően szükségessé vált ezen egykori meder alsó és felső végének elzárása, ami az 1775. évi árvíz után valóban meg is történt. E célból épült a Vácigát, amely a Váci-út árvízszint feletti magasságában húzódó vonalhoz csatlakozott. Délről a várost a Boráros tér és a Ftórnán Kató utca között épült Soroksári-gát védte, mely csatlakozott az ugyancsak viszonylag magasvezetésű Soroksári úthoz. A két gát között a védvonalat a Közraktár utca vonalán a Fagát, felette pedig a Malomtói-gát képezte. A mai Belgrad rakpart vonalán parterősítést végeztek. A budai oldalon védvonal nem volt. Ezek a művek védték a fővárost az 1838-as katasztrofális árvíz ellen. Az árvíz a főváros felett Február 23-án hirtelen megenyhült az idő. A felülről megindult jég március 5-én Bécset, 7-én Pozsonyt hagyta el. Az árhullám, mint valami seprő, tolta maga előtt a jeget, amely az előtte levő jégbe ütközve, minduntalan eldugaszolta a medret. Az első kárt szenvedett Duna menti település Dunamócs volt. Itt a község 180 lakóházából 44 dőlt össze. Minden településbe betört a fékevesztett folyam. Nagyobb károk keletkeztek: Nyergesújfaluban (75%-os), Tóton (84°/o), Párkányban (92%-os) és Nánán 94%-os). Március 6-án az Esztergom alól távozó jég a Szentendrei-sziget északi csúcsánál, az éles visegrádi kanyarulatban összetorlódott. De még mielőtt az általa felduzzasztott víz nyomása megbirkózott volna az elébe tornyosult akadállyal, megérkezett a Pozsony alól, majd Komáromnál összeverődött jégtömeg, és a torlasz alá csúszva, szinte teljesen elzárta a lefolyó víz útját. Ennek következtében öt teljes napon át mind magasabbra és magasabbra hágott a vízszint és Visegtódtól lefelé mintegy 40 km hosszú szakaszon mindent elöntött az árvíz. Visegrádon a partra sodródó jégtömeg okozta a legnagyobb pusztítást (81%-os). A szörnyű pusztításnak számos községen kívül áldozatul esett Esztergom városa is, ahol 853 ház közül 630 dőlt össze és csak 134 maradt épen. A kár itt 656 ezer forint volt. Március 13-án végre a felgyülemlett víztömeg irtózatos nyomása kimozdította a helyéből a Szentendrei-sziget csúcsánál ülő hatalmas jégtömeget, de az 40 km-rel lejjebb, a fővárostól északra levő szigeteken, újabb akadályra talált. Ennek eredményeképpen víz alá kerültek a szentendrei és a váci Duna-ág mentén fekvő falvak. Március 14-re virradó éjszakán Vácot és Szentendrét is elérte végzete. Ezen az éjjel az emberek minden ingóságuk hátrahagyásával futva voltak kénytelenek menekülni. Ipolyszalkán 50%-a, Kismaroson 90%-a, Dunabogdányban 64%-a, Szigetmonostoron 76%-a, Szentendrén 59%-a pusztult el a lakóházaknak. összesen 32 településen pusztított az árvíz a Dunának a főváros feletti folyószakaszán. A katasztrofális jeges árvíz pusztítása a fővárosban A Budapest alatti Duna szakasz, rendkívüli elfajultsága miatt, 1837. december 22-én megállt a jég a Tolna melletti éles kanyarban, és az álló jég már 1838. január 5-én Budapestet is elérte. Ennek következtében a Duna kilépett medréből. A víz Buda egyes mélyen fekvő utcáit 60—90 cm magasan elöntötte. Elősegítette a folyam beállását, a január 4-én és 5-én lehullott 30 cm-es hó. 13-án és 14-én újra havazott és hótakaró vastagsága 90 cm-re emelkedett. A torlódott jég alatt a víz lassan utat tudott gyalulni és így a vízállás 1 méterrel csökkent és rövidesen visszatért medrébe. Ezután tartós hideg következett és a rendkívül megerősödött jégtakaró újabb, veszedelmesebb kiöntés rémével fenyegetett. Különösen súlyossá tette a főváros helyzetét a Csepelsziget csúcsánál már a folyam beállásakor keletkezett jégtorlasz. A jég teljesen ráült az ún. Kopaszi zátonyra és az egész jégtömeg egy testté állt öszsze és eltorlaszolta a medret. Az Országos Építési Főigazgatóságnál nyugtalanul néztek a jégmegindulás elé, mert tudták, hogy a Dunán a jégtorlódásos árvizek milyen nagy veszedelmet jelentenek. Február 23-án beköszöntött az olvadás, 26-tól rohamosan áradni kezdett a folyó. A Bécs fölé érő jégtakaró torlódva, akadozva söpört lefelé a Dunán. Közben a pesti oldalon a legalacsonyabb részeken az 1775. évi legmagasabb vízálláson felül 1,30 m magasságú, keményen összevert, homokból és trágyából védtöltést építettek. A mélyebben fekvő városrészek lakosait feszólították, hogy lakóházaik kapui előtt gátat készítsenek, a földszinten található ingóságaikat magasabb helyekre helyezzék, magukat élelemmel, csónakkal lássák el. Közben kiürítették a veszélyeztetett helyeket. Március 6-án kilépett a Duna medréből és Budán elöntötte Tabán, Vízi-A jeges árvíz elöntése a főváros területén város és Ó-Buda mélyfekvésű részeit, 8-án már csak csónakkal lehetett a mélyebbfekvésű utcákban közlekedni. A 9-ére virradó éjjel megmozdult az óbudai szigetnél a jég és a nap folyamán a vízszint néhány cm-t apadt, de az apadást igen hamar további áradás váltotta fel. 11-én reggel ismét 675 cm volt a vízállás, 5 cm-rel magasabb mint 9-én. 12-én újabb 8 cm-es áradás következett, mely 13-án is folytatódott. Reggel a vízállás 712 cm volt. A folyton emelkedő víz a budai Főutcában a földszinti ablakokon ömlött már be és a Víziváros néhány mélyfekvésű utcájában a kapuboltozatot is elérte. Pesten azonban a Váci- és Soroksári-gát még biztosan állott, a sebtiben megerősített parti védgát is jól tartotta magát, és a lakosság hangulata bizakodó volt. Március 13-án déltájban leérkezett a kisoroszi torlasz mögött felgyülemlett víztömeg, amely maga alatt tolta a torlasz szétzúzott jegét, de a Csepelszigeti jégtorlasz áttörhetetlennek bizonyult. Este 6 árakor a vízállás már 8 cm-rel meghaladta az 1775. évi LNV-t. A Vigadó-tér közelében átszakadt a 6