Magyar Vízgazdálkodás, 1988 (28. évfolyam, 1-8. szám)

1988 / 1. szám

az imsósi (Dunakömlődnél) és a bo­gyiszlói kanyar, amely utóbbinak hír­hedt helye volt a borrévi sarok, az 1838-i katasztrófák kiinduló pontja. Pest árvízvédelmi helyzete az árvízkatasztrófa előtt Az 1775. február 16-án bekövetke­zett árvíznél (tetőzésnél 765 cm) Pest 1200 háza közül 611 elpusztult. Ezt kö­vette az 1799. március 7-i árvíz (tető­zésnél 730 cm), amikor a mai Boráros térnél átszakadt a Soroksári gát. Ennek következtében az egész Ferencváros megsemmisült. A további árvizek az 1830-ig terjedő időszak alatt 750—883 cm között váltakoztak. A Dunának valamikor a mai Szt. Ist­ván—Lenin—József—Ferenc krt. vona­lán volt egy mellékága, az úgynevezett Pesti-ág. Ezt az egykori medret az ár­vizek hamar megtalálták és rajta ke­resztül részben a Teréz- és Józsefvárost fenyegették elárasztással, részben alul­ról visszaduzzasztva, a Ferencvárost bo­rították el. A város fejlődése folytán égetően szükségessé vált ezen egykori meder alsó és felső végének elzárása, ami az 1775. évi árvíz után valóban meg is történt. E célból épült a Váci­gát, amely a Váci-út árvízszint feletti magasságában húzódó vonalhoz csat­lakozott. Délről a várost a Boráros tér és a Ftórnán Kató utca között épült Sorok­sári-gát védte, mely csatlakozott az ugyancsak viszonylag magasvezetésű Soroksári úthoz. A két gát között a védvonalat a Közraktár utca vonalán a Fagát, felette pedig a Malomtói-gát képezte. A mai Belgrad rakpart vona­lán parterősítést végeztek. A budai ol­dalon védvonal nem volt. Ezek a mű­vek védték a fővárost az 1838-as ka­tasztrofális árvíz ellen. Az árvíz a főváros felett Február 23-án hirtelen megenyhült az idő. A felülről megindult jég már­cius 5-én Bécset, 7-én Pozsonyt hagy­ta el. Az árhullám, mint valami seprő, tolta maga előtt a jeget, amely az előt­te levő jégbe ütközve, minduntalan el­dugaszolta a medret. Az első kárt szenvedett Duna menti település Dunamócs volt. Itt a község 180 lakóházából 44 dőlt össze. Min­den településbe betört a fékevesztett folyam. Nagyobb károk keletkeztek: Nyer­gesújfaluban (75%-os), Tóton (84°/o), Párkányban (92%-os) és Nánán 94%-os). Március 6-án az Esztergom alól tá­vozó jég a Szentendrei-sziget északi csúcsánál, az éles visegrádi kanyaru­latban összetorlódott. De még mielőtt az általa felduzzasztott víz nyomása megbirkózott volna az elébe tornyosult akadállyal, megérkezett a Pozsony alól, majd Komáromnál összeverődött jégtö­meg, és a torlasz alá csúszva, szinte teljesen elzárta a lefolyó víz útját. En­nek következtében öt teljes napon át mind magasabbra és magasabbra há­gott a vízszint és Visegtódtól lefelé mintegy 40 km hosszú szakaszon min­dent elöntött az árvíz. Visegrádon a partra sodródó jégtömeg okozta a leg­nagyobb pusztítást (81%-os). A szörnyű pusztításnak számos köz­ségen kívül áldozatul esett Esztergom városa is, ahol 853 ház közül 630 dőlt össze és csak 134 maradt épen. A kár itt 656 ezer forint volt. Március 13-án végre a felgyülemlett víztömeg ir­tózatos nyomása kimozdította a helyé­ből a Szentendrei-sziget csúcsánál ülő hatalmas jégtömeget, de az 40 km-rel lejjebb, a fővárostól északra levő szige­teken, újabb akadályra talált. Ennek eredményeképpen víz alá kerültek a szentendrei és a váci Duna-ág mentén fekvő falvak. Március 14-re virradó éj­szakán Vácot és Szentendrét is elérte végzete. Ezen az éjjel az emberek min­den ingóságuk hátrahagyásával futva voltak kénytelenek menekülni. Ipolyszalkán 50%-a, Kismaroson 90%-a, Dunabogdányban 64%-a, Szi­getmonostoron 76%-a, Szentendrén 59%-a pusztult el a lakóházaknak. összesen 32 településen pusztított az árvíz a Dunának a főváros feletti folyószakaszán. A katasztrofális jeges árvíz pusztítása a fővárosban A Budapest alatti Duna szakasz, rendkívüli elfajultsága miatt, 1837. de­cember 22-én megállt a jég a Tolna melletti éles kanyarban, és az álló jég már 1838. január 5-én Budapestet is elérte. Ennek következtében a Duna kilépett medréből. A víz Buda egyes mélyen fekvő utcáit 60—90 cm magasan elöntötte. Elősegítette a folyam beál­lását, a január 4-én és 5-én lehullott 30 cm-es hó. 13-án és 14-én újra hava­zott és hótakaró vastagsága 90 cm-re emelkedett. A torlódott jég alatt a víz lassan utat tudott gyalulni és így a vízállás 1 mé­terrel csökkent és rövidesen visszatért medrébe. Ezután tartós hideg következett és a rendkívül megerősödött jégtakaró újabb, veszedelmesebb kiöntés rémé­vel fenyegetett. Különösen súlyossá tette a főváros helyzetét a Csepel­­sziget csúcsánál már a folyam beállá­sakor keletkezett jégtorlasz. A jég tel­jesen ráült az ún. Kopaszi zátonyra és az egész jégtömeg egy testté állt ösz­­sze és eltorlaszolta a medret. Az Országos Építési Főigazgatóság­nál nyugtalanul néztek a jégmegindu­lás elé, mert tudták, hogy a Dunán a jégtorlódásos árvizek milyen nagy ve­szedelmet jelentenek. Február 23-án beköszöntött az ol­vadás, 26-tól rohamosan áradni kez­dett a folyó. A Bécs fölé érő jégtakaró torlódva, akadozva söpört lefelé a Du­nán. Közben a pesti oldalon a legala­csonyabb részeken az 1775. évi legma­gasabb vízálláson felül 1,30 m ma­gasságú, keményen összevert, homok­ból és trágyából védtöltést építettek. A mélyebben fekvő városrészek lako­sait feszólították, hogy lakóházaik ka­pui előtt gátat készítsenek, a földszin­ten található ingóságaikat magasabb helyekre helyezzék, magukat élelem­mel, csónakkal lássák el. Közben kiürí­tették a veszélyeztetett helyeket. Március 6-án kilépett a Duna med­réből és Budán elöntötte Tabán, Vízi-A jeges árvíz elöntése a főváros terü­letén város és Ó-Buda mélyfekvésű részeit, 8-án már csak csónakkal lehetett a mélyebbfekvésű utcákban közlekedni. A 9-ére virradó éjjel megmozdult az óbudai szigetnél a jég és a nap fo­lyamán a vízszint néhány cm-t apadt, de az apadást igen hamar további áradás váltotta fel. 11-én reggel ismét 675 cm volt a vízállás, 5 cm-rel maga­sabb mint 9-én. 12-én újabb 8 cm-es áradás következett, mely 13-án is foly­tatódott. Reggel a vízállás 712 cm volt. A folyton emelkedő víz a budai Fő­utcában a földszinti ablakokon ömlött már be és a Víziváros néhány mélyfek­vésű utcájában a kapuboltozatot is el­érte. Pesten azonban a Váci- és Sorok­sári-gát még biztosan állott, a seb­tiben megerősített parti védgát is jól tartotta magát, és a lakosság hangu­lata bizakodó volt. Március 13-án déltájban leérkezett a kisoroszi torlasz mögött felgyülemlett víztömeg, amely maga alatt tolta a torlasz szétzúzott jegét, de a Csepel­­szigeti jégtorlasz áttörhetetlennek bi­zonyult. Este 6 árakor a vízállás már 8 cm-rel meghaladta az 1775. évi LNV-t. A Vigadó-tér közelében átszakadt a 6

Next

/
Oldalképek
Tartalom