Magyar Vízgazdálkodás, 1988 (28. évfolyam, 1-8. szám)
1988 / 3. szám
gondolkodunk betonban, acélban és műtárgyakban ott, ahol esetleg másféle megoldási módok is lennének. Nem lehet és nem szabad ezek mellett csak kézlegyintéssel és lenézően elmenni. Az ökológiai karakter az új minisztérium felállásából egyértelműen következik. A környezetvédelem területén szükségesnek tartom a további szakmai alapozást, mégpedig komoly szakmai alapozást mindegyik területen. A közvélemény előtti és a nemzetközi porondon való aktivitás is akkor ér valamit, ha annak a szakmai tartalma igazán veretes és kitöltött, mert önmagában a lelkesedés és az aktivitás kevés és előbb-utóbb úgyis kiderül, ha nem kellő mértékben alapozott. Tehát a szakmai megalapozás tekinteteiében szükségét látom a további munkámnak. A ki mit hozott a házasságba című gondolathoz tartozik még, hogy amikor valami kényesebb ügy jön elő, akkor a „nálunk meg nálatok" című megközelítések bizony megfogalmazódnak. Ez elkerüli heteden. Ne feledjük, hogy itt egy integráló folyamat játszódik le a minisztérium létrejötte óta: a természeti erőforrások alapján, a környezeti értékek védelme alapján és a környezetgazdálkodás alapján. A minisztérium struktúrája ezt szolgálja kezdeti lépésként és az integráció egésze a további szervezőmunka révén tud majd kiteljesedni esztendők alatt, mert ezek máról holnapra nem valósíthatók meg. Mai körülmények között a minisztériumnak milyennek kell lennie? A minisztériumnak ügydöntőnek kell lenni a maga feladat- és felelősségkörében. A maga feladat- és felelősségében teljeskörűen kell eljárni. Felelősségi köre maradéktalanul jelenjen meg a kormányzati tevékenység egészében, ha kell, érvényesítse a különvéleményt, érdemi és rendszeres tájékoztatást adjon a Minisztertanács részére, önálló felelősségteljes és felelős döntés szükséges a saját hatáskörű föladatainknál. Ez a minisztérium egészére és az egyes személyekre is vonatkozik. Hogyan lehet ezt megtenni? Minisztériumunk felépítése elsősorban szakértőkön kell, hogy alapuljon. Egy feladatkör teljes elvégzése egyegy személynek a dolga legyen, és mindenki nagyon világosan, nagyon egyértelműen, kétségek nélkül tudja, hogy rá mi tartozik. Mindenkitől azt várom, hogy a ráruházott feladat- és jogkörben teljes áttekintéssel gondolkodjon és végezze a saját munkáját. Megkívánom mindenkitől a szakmai ítéletalkotást és szakirodalommal való lépéstartást a munka isorán, a társadalmi horizont szem előtt tartását és ha valahol gond van a szakterületen, akkor azt elsőként jelezzék, ügydöntőket szeretnék látni minden egyes munkatárs személyében, akiknél az ügyek kezelése nem abban merül ki, hogy megírtam a levelet, elküldtem, aztán majd jön rá a válasz. Már említettem, hogy a kormány március 25-én döntött a feladatokat illetően. A feladatokról szóló statútumban az olvasható, hogy a mi minisztériumunknak a környezetvédelem és a vízgazdálkodás átfogó irányítása a dolga. Az átfogó irányítás az egyetemes felelősségünket jelenti, ami elől nem tudunk és nem szabad elzárkózni, még akkor sem, ha ez csak politikailag, vagy lel ki ismeretit eg fogható meg a tevékenységünk során. Ebből az általános felelősségünkből következik, hogy nekünk iketll a környezetvédelmi és vízgazdálkodási politikát megfogalmazni és prezentálni a kormány részére. A fő és alapvető kérdést, az alapvető teendőt az ágazat közgazdaságtanának a megteremtésében látom. Ezt az indokolja és sürgeti, hogy azoknak a természeti kincseknek nincs értéke, amikkel mi foglalkozunk. Nem az értékén kezeljük közgazdaságilag a vizet és a természet többi elemeit. Ha valaminek nincs meg az értékrendje, akkor azzal úgy is bánnak azok, akik igénybe veszik. Ugyanakkor mi egy olyan költségvetési milillőbe kapcsolódunk be, ami nem más mint költségvetési osztoszkodás. Ami az előkészületben levő, a költségvetési reformot illeti: ha nem gondolkodunk előre, azt hiszem, hogy időt fogunk veszíteni és nagyon rossz pozíciókba kerülünk. Ha a népgazdasági tervezés folyamatában nem kapcsolódunk be szervesen, akkor nem illeszkedünk a gazdaság egészébe. Ha a szabályozó rendszernél nem kezdjük el tevékenységünk legkülönbözőbb közgazdasági terelőit vitatni, és nem teszünk javaslatokat, akkor a végén nem sok jut nekünk. Az ágazat közgazdaságában a vállalkozói szellemet föltétlen fel kell erősíteni. Elégedetlen vagyok pl. azzal a mértékkel, amit az ágazat az exportfejlesztés terén produkál. Nem jut kifejezésre, hogy szabályozóinknál nemcsak bírság, hanem ösztönzés is van, amikor a vízről és a különböző környezeti hatások megítéléséről beszélünk. Tudjuk, hogy a bírság-szisztéma kell, nélkülözhetetlen, de önmagában kevés és nem hatékony. Ezen változtatni kell. Feladatunk olyan nagy, hogy ha a kormány minden minisztériuma környezetvédelmi minisztérium lenne — bár bizonyos értelemben az kell, hogy legyen —, akkor sem lenne képes önmagában elvégezni. Nem lenne képes azért, ment nemcsak materiális feladatokról van szó, hanem közgondolkodásról, társadalmi morálról és sok minden egyébről is. Nekünk át kell alakulnunk ahhoz, hogy a környezetünket ne tegyük tönkre, és ezt csak a társadalommal együtt lehet megtenni. Tevékenységünket nagy nyíltsággal kell végeznünk, szoros társadalmi kapcsolatokat kell kiépítenünk, mert csak így és csakis így lehet elvárni, hogy e tekintetben is előre lépjünk. A nemzetközi életben az alternatív mozgalmak megerősödtek, politizáló szerepük megnőtt. Mindnyájan tudjuk, hogy a Magyar Népköztársaság nemzetközi reputációjában a GNV kapcsán és bizonyos környezetvédelmi ügyek kapcsán támadnak bennünket. Erre nekünk együtt a külüggyel és mindenkivel, aki népköztársaságunk nemzetközi dolgait kezeli, megfellélően kell reagálni. Tevékenységünk egyszerű, de rendkívül munkaigényes része az új minisztériumból következően a hozzánk tartozó és minket szolgáló joganyagnak a felülvizsgálata, amit máris el kell kezdeni. A minisztérium rendjéről szólva: minden héten miniszteri értekezletet tartunk, ahol folyó ügyekkel foglalkozunk, főosztályvezetői értekezletet pedig szükség szerint. Megszervezzük a környezetvédelmi és vízgazdálkodási kollégiumot. Ennek a feladata az, hogy az igazán nagy és veretes szakmai döntéseket itt hozzuk meg, és itt mondjuk ki. Sajátossága lesz, hogy fele részből külső tagokból áll majd. A kollégium tagjai között az Akadémia, a MTESZ, a Népfront, a Kommunista Ifjúsági Szövetség képviselőinek részvételét fogjuk kérni, és elismert szakmai-közéleti személyiségeket is felkértünk a kollégiumi munkába való részvételre, akik más nézőpontból a kritikáját tudják adni elgondolásainknak, intézkedéseinknek. Létrehozunk majd egy Környezetvédelmi és Vízgazdálkodási Tanácsot. Lehet, hogy csak úgy hívjuk, hogy Környezetpolitikai Tanács. Mi ennek a Tanácsnak a szerepe? A munkánkhoz szükséges társadalmi konszenzust e szervezeti körben szeretnénk megvalósítani. A környezetpolitikai tanácsba fel fogjuk kérni a „világos zöldtől a sötét zöldig” és a „világos kékig" terjedő szakmai irányzatok minden képviselőjét. Mindazokat, akiknek e szakágakhoz úgy, mint tudósa nak, vagy mint szakmabelinek köze van. A környezetvédelemben követendő irányról e fórumon kell vitatkozni, és itt kell kialakítani a fő feladatokat és célokat. Nem taktikai ügyről van szó. Komolyan gondolom, hogy a konszenzus megteremtésének fórum kell, és minden érdemi hozzájárulásnak helyet kell adni, márpedig ez a Tanács arra szolgál. Ha a vélemények és a nézetek ütköznek, abból baj sohasem származik, a baj az, ha kikerüljük a más nézeteket és valami monolitikus vélemény kialakítására törekszünk. 2
