Magyar Vízgazdálkodás, 1988 (28. évfolyam, 1-8. szám)
1988 / 2. szám
méretekben Környezetelienőrzés állami Valentyin Szokolovszkij, a Szovjetunió hidrometeorológiai és környezeiellenörzési állami bizottságának elnökhelyettese válaszol az APN tudósítójának kérdéseire. — Manapság a fejlett ipari országokban az egyik legidőszerűbb ökológiai probléma a környezet szennyeződésének növekedése. Ki ellenőrzi a Szovjetunióban a környezet állapotát, szennyeződésének mértékét? — A Szovjetunióban ez a feladat a természeti környezet szennyeződését megfigyelő és ellenőrző állami szolgálatra hárul. Ez a szolgálat igen fontos láncszeme lett a természeti környezet minőségének szabályozását végző állami rendszernek. — Vannak-e a Szovjetunióban kidolgozott normák arra, hogy mennyi ártalmas anyag lehet a természeti rendszerekben? — Igen. Ezek a megtűrhető koncentrációk határértékei, amelyeket minden természeti közegre meghatároznak, amellyel az ember közvetlenül vagy közvetve érintkezésbe kerülhet (levegő, víz, talaj). A világon elsőként a Szovjetunióban vezettek be ilyen normákat, még 1948- ban. Most ezek a normák gyakorlatilag az ipari és háztartási hulladékokban előforduló minden anyagra és vegyületre kiterjedő terjedelmes listát alkotnak. Ezen szerepelnek példának okáért azokra a vegyi anyagokra megállapított egészségügyi normatívák, amelyek beszennyezhetik a vízmedencéket (körülbelül 800), a légkört (több mint 400), a talajt (több mint 20). Az egészségügyi normák kiegészítéseként folyamatban van a halakra, az erdei és haszonnövényekre vonatkozó környezetvédelmi előírások kidolgozása. Ezt az tette szükségessé, hogy egyes növény- és állatfajok az embernél érzékenyebbnek bizonyultak egy sor szennyező anyaggal szemben. A Szovjetunióban jelenleg tűrhetőségi határértékeket dolgoznak ki az ipari huliladékanyagokra. Ezeknek a normáknak a bevezetése igen szigorú korlátozásokat szab meg az ország minden termelő üzeme számára. — Milyen szinten valósul meg a környezet tisztaságának ellenőrzése a Szovjetunióban? — Három szinten: globális (háttér-), regionális és impakt szinten. Globális szinten a háttérmegfigyelő szolgálat állomásai tevékenykednek azokban a körzetekben, ahová csakis globális terjedéssel jutnak el a szenynyező anyagok. A Szovjetunió háttérmegfigyelő állomásainak részét képezi a globális környezetmegfigyelő rendszer, amely lehetővé teszi információ gyűjtését az egész Föld bioszférájának jelenlegi állapotáról. Persze ez a feladat teljes egészében csakis szoros nemzetközi együttműködés keretében oldható meg. A regionális szintű megfigyelések alapjában véve a nemzetközi konvenciók teljesítésének ellenőrzéseként folynak. Példának okáért a Baltikum tengeri közegének védelméről szóló konvenciónak megfelelően létrejött 25 állomást magában foglaló nemzetközi hálózat. Ezeknek a fele a szovjet állami szolgálathoz tartozik. A Szovjetunió nyugati körzeteiben működik azoknak az állomásoknak a hálózata, amelyek az ország európai régiójában a levegő határon túlról történő szennyezését figyelik. Az ezekről az állomásokról beérkező adatokat, amelyekből kitűnik, hogy a 'levegő mennyi kéndioxidot és kénszulfidot tartalmaz, felhasználják annak kiszámítására, hogy a légáramlatok mennyi kénvegyületet sodornak át a szovjet határokon. A számításokat az EMEP-program alapján végzik (,,A levegőt szennyező anyagok terjedésére vonatkozó megfigyelések és értékelések közös európai programja"). Azok az intézkedések, amelyeket ennek a programnak a keretében foganatosítanak, két részre oszlanak: kémiai és meteorológiai részre. Ezeknek az adatoknak az általánosítására két meteorológiai szintetizáló központot létesítettek: a keletit és a nyugatit. A keleti Moszkvában, az alkalmazott geofizikai intézetben, a nyugati pedig Oslóban, a norvég meteorológiai intézetben van. Végül a megfigyelések harmadik szintje: az impakt szint. Ezen a szinten a megfigyelések az iparvállalatok és más szennyező források közvetlen hatáskörébe tartozó körzetekben folynak. — Gyakorlatilag ki végzi a levegő, a víz és a talaj minőségének megfigyelését? — Az állami szolgálat több mint 6000 megfigyelő állomással és megfigyelő hellyel rendelkezik. Megfigyeléseik több mint 450 város, a százarföldön levő mintegy 2000 víziobjektum légmedencéjére, az összes beltengerekre és partmenti tengerekre, valamint nagy mezőgazdasági körzetekre terjednek ki. A szolgálat rendszerében különféle profilú laboratóriumok dolgoznak, amelyek évente több mint 6 millió minta elemzését végzik el. A levegő minőségét ellenőrző hálózat több mint 2000 stacionér és 500 mozgó megfigyelőhellyel rendelkezik. A víz tisztaságát ellenőrző hálózatnak körülbelül 3500 megfigyelőhelye van. Ezek információt szolgáltatnak a folyók, a tavak, a víztározók vizének állapotáról, a szennyező anyagoknak a fenéklerakódásokban való felhalmozódásáról. A 109 hidrokémiai és hidrobiológiái laboratórium egy év folyamán körűiül 50 000 vízmintát analizál. A tengerek tisztaságát ellenőrző hálózat, amelyhez 1500 állomás tartozik, felöleli a felségvizeket, a beltengereket és a kontinentális talpazat körzeteit. Létrejött a talaj tisztaságát ellenőrző hálózat is, amely különösen a fejlett ipari körzetekben szerteágazó. — Hogyan használják fel az állami szolgálat által kapott adatokat? — Elsősorban a kedvezőtlen meteorológiai feltételekkel összefüggő veszélyes jelenségek rövid időre szóló előrejelzésére. A Szovjetunióban 122 városban adnak ilyen prognózisokat. Több mint 1000 nagyüzem az ilyen prognózis vétele után operatív intézkedéseket tesz az ártalmas hulladékanyagok csökkentésére. A megfigyelő rendszer adatait konkrét területeken, városokban, régiókban felhasználják a természeti környezet állapotára vonatkozó operatív információk készítésére. A szennyezés forrásaira vonatkozó adatok lehetővé teszik az állami szervek számára megelőző környezetvédelmi munka végzését. Ezeket az adatokat felhasználják továbbá az állami tervek kidolgozásánál, amelyekben külön fejezetként szerepelnek a levegő, a víz és a talaj védelmét szolgáló intézkedések. Végül ezeknek az adatoknak a birtokában értékelhető, hogy mennyire eredményes a természetvédelmi munka minden egyes szakaszban. (APN) Ivóvíz a számítógép receptje szerint A Donyec folyó vizét átalakítani forrásvízzé — a legkitűnőbb minőségű ivóvízzé: ezt a feladatot kapta az az automatizált irányítási rendszer, amit nemrégiben helyeztek üzembe Harkovban, a másfél millió lakosú város vízellátását biztosító gerincvezetékek. — Az elektronika segít a legjobb ízű, „zamatos" ivóvíz kikeverésében — mondja Valerij Petroszov, a számítógépes rendszert kifejlesztő csoport vezetője —. A korábban alkalmazott automatizálási eszközöktől eltérően ez az új rendszer nemcsak az egyes műveletek ellenőrzését látja el, hanem a víztisztítás és keverés teljes technológiai láncát. Ehhez több egyedi műszert és eszközt fejlesztettünk ki. Hibátlanul működik például az automatikus adagoló rendszer, amely a vízből a legkisebb szennyeződéseket is eltávolító vegyszerek keverését végzi. Elekronikus mérőműszer ellenőrzi a mikroorganizmusok közömbösítésére kis mennyiségben adagolt klór mennyiségét. A nagy érzékenységű távjelző műszerek adatokat szolgáltatnak minden fontos jellemzőről, a mikroprocesszoros berendezések pedig ezek alapján gyorsan és önállóan döntenek az optimális megoldásról. A harkovi szakemberek megkezdték hasonló elektronikus rendszerek kidolgozását az ország más városai számára. (APN) 26
