Magyar Vízgazdálkodás, 1988 (28. évfolyam, 1-8. szám)
1988 / 1. szám
Előkészületben az új Nemzeti Atlasz Előzmények Magyarország első Nemzeti Atlasza 1967-ben jelent meg. Az Atlasz hazánkat a 60-as évek első felének megfelelő állapotban mutatja be. A következő, az egész országot átfogó, egységes szemléletben feldolgozó atlaszmű 1974-ben került kiadásra 6 kötetben a tervezési-gazdasági körzeteknek megfelelő tagolásban. A térképeket az 1970. évi adatbázis alapján szerkesztették. Az azóta eltelt évek jelentős változásokat Hoztak az élet számos területén, a termelő ágazatokban, a kereskedelemben, az infrastruktúrában és a környezet állapotában. A Magyar Tudományos Akadémia kezdeményezésére a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium együttműködésével a 80-as évek elején megindultak egy új nemzeti atlasz összeállításához szükséges előkészítő munkálatok. 1983-ban megalakult a Szerkesztő Bizottság, és az MTA elnöke felkérte a kiadásban érdekelt minisztériumokat és az országos hatáskörű szerveket a munkák szakmai és anyagi támogatására. A felhívásra több mint 10 tárca jelentős öszszegeket ajánlott fel. Ezek révén a kiadáshoz szükséges költségek (kb. 28 MFt) biztosítottnak látszottak, és megkezdődött az Atlasz szerkesztésének érdemi munkája. A Szerkesztő Bizottság évente egy alkalommal tájékoztatja az ágazati meghatalmazottakat a munka állásáról. A vízügyi ágazat meghatalmazottja dr. Alföldi László, a VITUKI főigazgatója. Az Atlasz célja, felépitése és terjedelme A munka célja az, hogy bemutassa az ország természeti adottságait, erőforrásait, az erőforrások kihasználását, a népességet, a munkamegosztás szerkezetét, az infrastruktúrát a termelést és a kereskedelmet. Mindezek széles körű ábrázolása alapján lehetővé teszi annak megítélését, hogy az ország hogyan gazdálkodik az erőforrásokkal. A Szerkesztő Bizottság reméli, hogy az Atlasz segítséget ad az átfogó adatokra támaszkodó kutatásokhoz, a népgazdasági és területi tervezéshez, továbbá az oktatáshoz és ismeretterjesztéshez. Ezeken felül — bár nem utolsó sorban — hazánk nemzetközi ismertségét is növeli, ezért két nyelven (magyarul és angolul) jelenik meg. Az Atlasz a következő főbb egységekre tagolódik: —• bevezető térképek; — természeti adottságok, erőforások, a környezet állapota ; — népesség, települések, infrastruktúra; — termelés és kereskedelem. A bevezető térképek Magyarországnak a nagyvilágban elfoglalt helyét érzékeltetik többféle szempontból. A második rész bemutatja az ország domborzati viszonyait, földtani felépítését, főbb geofizikai paramétereit, éghajlatát, talajtani adottságait, a természetes növénytakarót és tájtípusokat, továbbá kiterjed a felszíni és felszín alatti vízkészletekre, azok mennyiségi és minőségi jellemzésére, valamint a levegőtisztaság-védelmi és zajvédelmi kérdésekre. Az Atlasz az 1980-as évek első felének megfelelő állapotot (ismereti szintet) mutatja be. A népességre és az infrastruktúrára vonatkozó adatok jelentős része azonban az 1980. évi népszámlálásból származik. Terjedelme kb. 350 lap 60x42 cm-es mérettel. Ezen belül: 31 db M = 1 : 1 000 000-os, 70 db M = 1 : 1 500 000-es, 104 db M = 1 :2 000 000-os, 50 db M = 1 : 2 500 000-es és 95 db M = 1 :4 000-os színes térkép készül. A térképekhez kb. 1 gépelt oldalnyi magyarázó szöveg tartozik, melyet további ábrák, grafikonok, táblázatok gazdagítanak. A vízügyi vonatkozású térképek Az Atlasz — a méretarányokból következően csak tájékoztató jelleggel — felöleli a vízgazdálkodás minden lényegesebb területét. A vízkészletek élőfordulása, állapota és használata nem önálló vízgazdálkodási fejezetben jelenik meg, hanem minden nagyobb egységben helyet kapnak a kapcsolódó vízgazdálkodási kérdések. Ezzel a szerkesztési elvvel az Atlasz hűen tükrözi azt, hogy a vízgazdálkodás szerves részként épül be a népgazdaság különböző ágazataiba. A széttagoltság velejárója azonban, hogy bizonyos szorosan összefüggő kérdések (pl. az ország vízföldtani adottságai, a felszín alatti vízkészletek állapota, továbbá azok felhasználása) egymástól elkülönítve kerülnek bemutatásra. A kiadvány a következő vízügyi vonatkozó térképeket fogja tartalmazni: — (1) A Duna vízgyűjtő vízföldrajzi térképe és lefolyási viszonyai, — (2) A Kárpát-medence árvízjárta területeit a folyószabályozások előtti időben, — (3) Ár- és belvízvédelem, — (4) Az ország vízhálózata, — (5) A Duna- és Tisza-völgy mértékadó vízmérlege (1985), — (6) Vízföldtan, — (7) Az 1961—1980 között észlelt minimális talajvízállás, — (8) Az 1961—1980 között észlelt maximális talajvízállás, — (9) Az átlagos vízjárásúnak tekinthető 1969. év nyári félévi (tenyészidőszaki) átlagos talajvízállása; — (10) Felszín alatti vízkészletek és vízbeszerzési lehetőségek, — (11) Felszíni vizek minősége (1970 és 1980), — (12) Rendkívüli vízszennyezések (1982), — (13) A Balaton vízgyűjtő környezeti állapota, — (14) Magyarország felszín alatti vizeinek vízminőségi osztályozása, — (15) Az ivóvízellátásra igénybevett vízkészletek vastartalma, — (16) Az ivóvízkészletek összes szilárd anyag tartalma, — (17) Az ivóvízellátásra igénybevett vízkészletek összes keménysége, — (18) Talajvizek minősége, — (19) Ásvány- és hévizek (1985), — (20) Kiemelt vízminőségvédelmi területek, — (21) Vízellátás és csatornázás (1980), — (22) Mezőgazdasági vízhasznosítás (főművel éllátott öntöző és halastó területek), — (23) Vízi közlekedés. Az (1), (13) és (23) térképet az MTA Földrajztudományi Kutatóintézete szerkeszti, a (6), (18) és (19) térkép a MÁFI gondozásában, a többi a vízügyi ágazat által átadott, a 80-as évek első felében szerkesztett, kiadott (elsősorban az Országos Vízgazdálkodási Kerettervben megjelent) térképek alapján készül. A talajvízre vonatkozó térképek az Atlaszban jelennek meg először. Az Atlasz kiadása Az Atlasz várhatóan 1989-ben kerül ki a nyomdából a tervek szerint 6000 példányban. A térképek próbanyomat szintű előkészítését a Kartográfiai Vállalat végzi. A végleges nyomást és kötést a Magyar Néphadsereg Térképészeti Szolgálata vállalta. Megrendelhető az MTA Földrajztudományi Kutató Intézeténél (Budapest VI., Népköztársaság u. 6. 1388 — Budapest, Pf. 64.) vagy a Kartográfiai Vállalatnál (1443 — Budapest, Pf. 132.). Dr. Balásházy László 4
