Magyar Vízgazdálkodás, 1988 (28. évfolyam, 1-8. szám)

1988 / 2. szám

Aktív vízvédelmet, amikor a vízszintet előre megtervezett módon, a tulajdonképpeni bányászati műveleteket jelentősen megelőzve, egy meghatározott szintre süllyesztik.

Instantán vízvédelmet, amikor a bányászati műveleteket közvetlenül megelőzően az adott telep térségében tervszerű feszültségmentesítést hajtanak végre.

A vízvédelemmel összefüggő vízemelés jelentős gazdasági teher a bányavállalatoknál, ami egyes szénbányáknál eléri a termelési költség 6—8%-át, □ bauxitbányáknál még a 20%-ot is. Ennek ellenére bizonyos lehetőségek ugyan vannak a vízemelés csökkentésére, de miveil a vízemelés a bányaművelés biztonságát szolgálja, azt kockáztató víztakarékos módszerek itt nem alkalmazhatók.

A vízvédelem jelentősen befolyásolja mind a felszíni, mind a felszín alatti vízrendszereket.

A bányászati vízemelésnek a felszín alatti vizekre gyakorolt hatása sokrétű és összetett:

— jelentős vízszint- ill. nyomáscsökkenés következhet be;

— fogy a tárolt vízkészlet,

— módosulnak az utánpótlódás — elfo'lyás irányai, mértékei és új (esetleg rosszabb minőségű) vizek kapcsolódhatnak az áramlásba;

— növekszik a mélyebb vízkészletek szennyeződése;

— a laza üledékekben másodlagos konszolidáció következik be, s ennek hatására a felszínen süllyedések keletkezhetnek (pl. Visonta).

A bányászat szennyvízelvezetése

A bányászat összefüggő tevékenységéből eredő szennyvíz- és használtvíz kibocsájtás 33,3 millió m3 (1985), melyből1 szennyvízként 6,0 millió m3 közvetlenül a felszíni vizekbe kerül (ez csak a ténylegesen szennyezett mennyiség). A felszíni vizekbe bebocsátott szennyvízből főként a szén- és ércmosók szennyvizei okoznak jelentős terhelést.

A bányászat vízgazdálkodásának értékelése

A bányászat saját vízfelhasználása töredéke a szükségből kitermelt víznek, ennek éllenére a vízvisszaforgatás — ahol gazdaságos, megoldott. Az ismételt vízhasználati mutatószám a teljes iparra vonatkoztatottal megegyezik.

A bányászatban keletkező kommunális szennyvizek tisztítása többnyire megoldott, vagy saját biológiai tisztítóval, vagy közcsatornába történő vezetéssel.

A bányákhoz tartozó gépüzemek, szénmosók, szennyvíztisztítását lenne szükséges még fejleszteni, az ülepedő anyagok, emulziós szennyvizek tisztítását kellene a jelenleginél nagyobb mértékben fejleszteni. A magas sótartalom kibocsájtásának csökkentése a jelenleg alkalmazott szennyvíz-tech nológ iákkal

nem gazdaságos. Ebben nem várhatunk javulást, ha Magyarországon is elterjed a membrántechnika alkalmazása, bár a bányavizek tisztítása nem az első alkalmazások közé fog tartozni.

A bányászat hatása az érintett térség vízgazdálkodására az előbbi problémáknál sokkal nagyobb jelentőségű a vízemelés következtében.

Minden bányavízemelés körzetében megváltozott a természetes vízháztartási rendszer. Borsodban mintegy 30 éve, Nógrádban több mint 100 éve tart a vízemelés, ami jelentősen módosította a rétegvíztárolókat. Mátraalján a Thorez-külfejtésnél a jelenlegi 50 m3/ perc átlagos vízemelés már helyenként 80 m vízszintsüllyedést okozott és veszélyeztetheti Gyöngyös vízellátását.

Legkedvezőtlenebb hatása a bányászatnak a Dunántúli Középhegység karbonátos-karsztos körzetében tapasztalható. Itt a 60-as évek második felétől a vízkiemelés többízben meghaladta a természetes utánpótlást, és regionális karsztvízszint süllyedés következett be. Veszélyeztetetté vált a Középhegység két természetes megcsapolása, a budapesti és a hévízi termálrendszer.

A felszíni vizek vízhozamát és vízjárását többnyire kedvezőtlenül befolyásolják a bányavízbevezetések, ugyanakkor a bevezetett szennyvizek nem egyszer magas sótartalma és fémtartalma károkat okozhatnak a vízi élővilágban.

A bányavíz-kitermelés káros hatásai mellett megjelennek a bányavízre települt regionális vízellátó rendszerek, melyek a térség vízellátását szolgáltatják. A bányavíz ilyen jellegű hasznosítása 1960-tól napjainkig megnégyszereződött, s jelenleg az összes kitermelt víz mintegy 25°/o-a.

A vízkészletek védelme és a termálrendszerek természetes működésének fenntartása érdekében a bányászati vízemeléseket térben és mértékében szabályozni, korlátozni kell. Az ebből fakodó érdekellentéteket új bányavédelmi eljárások alkalmazásával, a bányavizek fokozott mértékű vízellátási hasznosításával, valamint racionális hévízgazdálkodással kell megoldani.

Az új bányaüzem üzemelési rendszerének kialakításánál alapvetően a hidrogeológiai viszonyok és az alkalmazni kívánt technolóaia a döntő, de a beruházás előkészítésekor komplex környezeti hatástanulmányt kell készíteni. Ennek célja a népgazdasági optimum keresése, ami ma már egyes térséaekben az ásványvagyonról való időszakos, esetleg végleges lemondást jelent.

VILLAMOSENERGIA-IPAR

Az iparág helyzete és várható fejlesztése

A villamosenergia-igény az ipar és a népgazdaság fejlődésével együtt nő. az energiatakarékossági intézkedések csak a növekedés ütemének mérséklését eredményezik.

A jelenlegi irányzat szerint a növekvő villamosenergia-iqénv kielégítését atomerőművi fejlesztéssel oldják meg.

A Paksi Atomerőmű I. ütem kiépítése a közelmúltban üzembe helvezett 4. sz. blokkal befejeződött, a Paks II. beruházási blokkok üzembe helyezésére 1994—95-ben kerülhet sor. Ezenkívül erőművi rekonstrukciók folynak

még a Gagarin, oroszlányi és pécsi erőművekben.

Az erőművek alternatív fejlesztési variációi alapvetően befolyásolják majd a frissvízigény növekedését, ugyanis a Paksi Atomerőmű II. frissvízhűtéssel tervezett, a Bicskei Erőmű, az Oroszlányi Erőművek bővítésénél visszaforgatás van előirányozva, míg a bükki és Gagarin erőművek bővítésénél nagy a valószínűsége a légkondicionáló alkalmazásának.

A villamosenergia-ipar vizbeszerzése, vízfelhasználása

A villamosenergia-ipar az ipar legjelentősebb vízhasználója.

1985-ben az iparág összes víztermelése, vízbeszerzése 3786 millió m3 volt, melyből saját használatra került 3740,3 millió m3. Az iparágra jellemző ismételt vízhasználati mutató 1,4. Az iparág vízbeszerzését, vízhasználatait, ill. ezek változásait a mellékelt táblázatok mutatják.

A hőerőművek által felhasznált frissvíz-mennyiség 99%-át felszíni vízkészletből közvetlenül, 0,3%-át saját felszín alatti víztermelésből, 0,2%-át közüzemi ivóvíz minőségű vízből és 0,5%át közüzemi ipari minőségű vízből fedezi.

Az egyes erőművek frissvíz-felhasználása közt nagy eltérések vannak, a kialakított belső vízgazdálkodási rendszertől függően egyenes vagy ismételt vízfelhasználások.

A hőerőművek vízfelhasználása az alábbi célokból történik:

— hűtés,

— hőkörfolyamat közvetítő közeg,

— hőszolgáltatás (távfűtés, ipari gőz),

— póttápvíz-termelés,

— salak- (pernye-) szállítás,

— léghevítő mosás,

— ivó és szociális felhasználás.

Az erőművekben 97—98%-át a felhasznált víznek hűtésre használják.

Hűtés történik:

— kondenzátoroknál, 1 t gőz kondenzálásához kb. 67 m3 hűtővíz kell (hőrés 8 °C), vagyis egy korszerű kondenzációs turbinánál 0,12—0,14 m3/kW, az atomerőműveknél ez az igény 30— 40%-kal magasabb. Ha az erőmű hőt szolgáltat (ipari vagy fűtési célra), nincs vagy lényegesen kisebb a kondenzációs hűtővíz-szükséglet.

A kondenzátorhűtés lehet:

— átfolyó (frissvíz) hűtésű, ahol elhanyagolható a vízveszteség és a kibocsátott használtvíz szennyezettsége,

—• nyitott recirkulációs hűtőrendszereknél a használt hűtővizeket hűtőtoronyban vagy hűtőtavakban hűtik viszsza és újra felhasználják. Itt komolyabb veszteségek adódnak a párolgásból, a szivárgásból, szóródásból a szél hatására, és a kibocsátásból, ami a párolgás következtében megnőtt só- és keménységtartalom miatt szükséges.

Ilyen rendszerekben a vízveszteségeket kisebb szennyezettségű (előkezelt) vízzel kell pótolni, a vízminőségi egyensúly beállításával, ahol a pótvíz minőségét, ill. mennyiségét a kritikus paraméter alapján kell számítani.

3