Magyar Vízgazdálkodás, 1988 (28. évfolyam, 1-8. szám)
1988 / 1. szám
KÖNYVESPOLC Szövetkezett halászok (Keresztényi Nándor könyve) Űsi mesterségről, ősi mesterség űzőiről, vízi emberekről írt könyvet Keresztényi Nándor. Rohanóra váltott korunkban gyanakvással vesszük kézbe a riportköteteket: szerzőjük vajon nemcsak kiruccant-e az emberek közé, kikről szép sorokat zengedeztet, vajon csak nézett-e azon a tájon, ahol járt avagy látott is? Vajon látlelet helyett nemcsak ügyes gyorsfelvételt tartunk a kezünkben? Mióta ismerem — s ennek lassacskán negyed százada —, Keresztényi Nándor a falvakat járja, témáit a magyar mezőgazdaságban keresi és találja fel — szakértője ő a gabonatermesztésnek, az állattenyésztésnek, a borászatnak no és igen: a halászatnak is. Hiszen újságírói pályáját is akként kezdte 1958-ban, hogy a fővárosi délutáni napilapban föltette a kérdést: „Miért nem folytathatják apáik mesterségét az óbudai halászok?”. Még csak találgatásokba sem bocsájtkozom, hány írása jelent meg azóta — mert Keresztényi Nándor a legtermékenyebb riporterek közé tartozik. Ha ugyan nem ő a legtermékenyebb. Vérbeli újságíró alkat, s ezt úgy kell képzelni, ahogy a Ha cápa — akkor Spielberg. A gondolattársítás a tengeri ragadozó és az amerikai filmrendező között kézenfekvő s aligha szorul külön magyarázatra. Ezúttal azonban a cápa és híres fehér állkapcsa nem filmplakátról tekint le, hanem könyv címlapjáról riogatja az érdeklődőt. Amerre a cápa jár olvasható az izgalmas cím a kötet fedőlapján. De hát merre is jár ez a félelmetes állat? Bizony, sokfelé. Ahogy a kötet szerzője, Z. Vincze György is számos nagy vízben megfordult. Vízben, hiszen az író a búvársport lelkes gyakorlója, aki soksok élményét könyvében az olvasóval is megosztotta. Az első uszonycsapásoktól, a dunai merülésektől egészen a Mexikói-öbölig ível a könyv helyszíneinek sorozata. Akadnak olyan területek, mint pl. az Adria, ahová — ha nem is igazi búvárként — az átlagember is könnyen eljuthat. Azonban az Adria is tud más lenni, mint amilyennek egy néhánynapos tengerparti üdülés emlékeként felidéződik. Á tenger mélye Európában is olyan érdekességekkel és szépségekkel szolgál, amiket csak az igazi mélységbe leszálló búvárok élvezhetnek. S természetesen ott leselkedik a veszély is, hiszen köztudottan a cápa az Adriában sem szokatlan jelenség. De kalandokért, érdekességekért lehet messzebb is utazni, ahol már nem meglepetés tárgya, hanem a vadászat tervezett célja a tenger ragadozója, a régi, híres, nagy igényű szerkesztők képzelték. Tájékozottság, alapos felkészültség, a magyar nyelv szabályainak tökéletes ismerete, egyéni stílus. Erényeit új könyvében is csillogtatja. Győrtől Szolnokig, Tömörkénytől Tiszaalpáriig, Szegedtől Bajáig, Mohácstól Dinnyésig úgy viszi végig olvasóját, hogy az már a harmadik mondat után késztetést érez az indulásra, a szerző mögé áll, vele együtt barangolja be a vizek mentét és képletesen a szövetkezett halászok több mint harminc esztendős történetét. A halászat, a halászok életében a felszabadulás óta döntő változások következtek be. Hogyan s miképp szerveződtek újfajta közösségbe, hogyan fogtak össze a Duna, a Tisza, a Körösök mentén, miképp őrzik hagyományaikat, s miként vélekednek a halászat jövőjéről — mindezzel megismerkedhetünk. De megtudjuk azt is, hogy az ötvenes esztendők elején Rákosi Mátyás a Balaton halával kívánt enyhíteni a budapesti húsellátási gondokon. Legkevésbé sem érdekelte, hogy tilalmi idő van, s ha Erdei Ferenc okosan meg nem győzi, tán az utolsó halat is kifogatta volna a magyar tengerből. A számok, az adatok sem hiányozcápa. A kubai hivatásos cápavadászok életének leírása a kötet egyik legérdekesebb epizódja. Az igazi nagy élményt azonban mégis a kutató- és gyűjtőmunka jelenti a vérbeli könnyűbúvár számára. Ez az olthatatlan felismerési vágy, a tengerek végtelen szeretete hajtja a könyv szerzőjét is. Ez juttatta el az Északi-tenger zord vizeire, az Égéi- és a Jón-tenger varázslatos környékére. csakúgy, mint a Fekete-tenger partjára. Murénák, rákok, polipok, a A Szovjetunióban található öntöző csatornák és hálózatok teljes hossza összesen több mint 700 ezer kilométert tesz ki, ami az Egyenlítő hossza 18-szorosának felel meg. Ha ehhez hozzászámoljuk a meglevő közel másfél millió különféle vízügyi létesítményt, a 19 millió hektárnyi öntözött és ugyanekkora területnyi lecsapolt földterület, akkor elképzelhetjük, hogy milyen nagy szükség van egy olyan rendszerezett adattárra, amelynek kiadása most van folyamatban. A nyilvántartás három szintre készül. A területi változatban a szó szoros érnak — nem is hiányozhatnak — egy ilyen jellegű munkából. De Keresztényi Nándornak gondja van arra is, hogy megszólaltassa az egyik öreg szolnoki halász versikéjét: a halászmiatyánkot. . . Annak idején — négy-öt esztendeje —, anyagot gyűjtvén a Dunáról készülő szociográfiámhoz, Baján is elidőztem. Megtudtam ott, hogy az UNESCO adatai szerint ebben a városunkban fogyasztják a legtöbb édesvízi halat. Már ami az európai fogyasztást illeti. De a halászati téeszben hozzátették: egyelőre ... Mert esztendőrőlesztendőre fogynak a nemes halak a Dunában, sorra-rendre végez velük a vízszennyezés, a vegyszer, az olaj. Még az is megeshet — emlékezem a komor jóslatra —, hogy mire átfordul a század, befellegzik az ősi mesterségnek . . . Leginkább arra voltam kiváncsi: erről a nem túl kecsegtető jövőről miként vélekedik Keresztényi Nándor? Azaz, miképp vélekednek az ő halászai, akik végtére egyedül tekinthetők hitelesnek ebben a témában. A könyv utolsó lapjához érve, úgy éreztem, az országjáró újságíró és kedves vízi emberei sem becsülik le a veszélyt. Elkeseredés nincs bennük -— de van kétely. Az a bizonyos bajai jóslat akár be is válhat. Ha nem vigyázunk ha nem ismerjük fel, hogy a kipusztult, kipusztított halászatot újra feltámasztani többé nem lehet. (kása) tenger csendjének mindig meg-megújuló és állandóan változó világa tárul az olvasó elé. A vízi élővilág szépségeit és érdekességeit élvezve nem szabad azonban elfeledkezni arról, amit a szerző a színes fényképekkel gazdagon illusztrált könyv utolsó soraiban fogalmazott meg. „Robajló hullámok között s a csend világában is újjászülethet és társas lény maradhat a küzdő, elbukó és teremtő ember . . ." (Z. Vincze György: Ahol a cápa jár. Ifjúsági Lap- és Könyvkiadó, 430 oldal fűzve, 129,— Ft.) Prohászka László telmében minden létesítményre vonatkozó adat megtalálható. A regionális vagy köztársasági szintű változatban sok részadat nem szerepel, azonban az adatok „geográfiája” sokkal szélesebb körű. És végül, az össz-szövetségi szintű nyilvántartásban, mind könyvalakban, mind térképen a meliorációval kapcsolatos összes jellemző és fontos információ megtalálható. A pontosság és a nyilvántartással végzett munka egyszerűsítése céljából az adatokat egységes „objektum könyvekbe" szedték össze. (APN) Könyv a vizek szerelmeseiről Új meliorációs nyilvántartás készül 26
