Magyar Vízgazdálkodás, 1988 (28. évfolyam, 1-8. szám)
1988 / 8. szám
szögűt társadalma)” című összeállítása. A szerzők a két Budához csatolt külváros árvíz előtti lakosságának összetételét, vagyoni állapotát vizsgálva próbálják felderíteni a településeket ért károk reális nagyságát. Vizsgálódásaik közben képet adnak az egykori kárfelvételi szempontokról és módszerekről, a segélyek szétosztásának elveiről. Az alapos levéltári kutatással megtámasztott munka irányt mutat a kérdéskörrel foglalkozó további kutatások számára. A kiadvány sorban következő tanulmányában „Társadalmi változások Pesten az 1830—1840-es években” címmel Bácskai Vera az adott korszak foglalkozási struktúráját, demográfiai viszonyait vizsgálva próbálja felvázolni az 1838-as árvíz közvetett társadalmi hatásait. Nem minden tanulság nélküli Patkóné Kéringer Mária „Pest megye és az 1838. évi árvíz” című munkája, amely kevéssé, vagy egyáltalán nem ismert adatokat felszínre hozva vizsgálja az árvíz által sújtott Pest megyei települések kárjegyzékeit, adókirovási listáit és terményár-változásait. Tanulmányában szemelvényeket közöl az egyes települések hivatalos közegeinek jelentéseiből, érzékeltetve az eddig felhasználatlan történeti források gazdagságát. „Nem sokat tudunk az árvíz társadalmi hatásáról sem” — írja Faragó Tamás a Szentendrei-sziget falvainak árvíz utáni viszonyairól készült tanulmányában, majd hozzáteszi „Épp a részletes leírások, visszaemlékezések hiánya miatt nem áll módunkban felmérni azt, hogyan működött katasztrófa sújtotta közösségeink belső kapcsolatrendszere, hogyan vizsgázott szükséghelyzetben a helyi társadalom szervezete. Adataink a háztartásonként! vizsgálat révén a hosszabb távú társadalmi folyamatba engedtek meg némi bepillantást.” Az értekezés közel harminc táblázatában a vizsgált három falu (Monostor, Pócsmegyer és Tótfalu) adatai a hagyományos közösségek létfeltételeinek alakulásáról adnak számot. A szerző összegzése szerint a természeti és demográfiai csapásoktól sújtott falusi családok életében az utóbbi volt a nehezebben kiheverhető, és nem tekinthető véletlennek, hogy „amikor az 1870-es években a közegészségügy fejlődése csökkenti a járványok, a Duna szabályozása az árvizek hatását, s a társadalmi-politikai viszonyok is átalakulnak, robbanásszerű népességi-társadalmi-gazdasági változások következnek be a rájuk nehezedő nyomások jelentős részétől megszabaduló közösségekben." Kevéssé ismert történetnek jár utána Kaján Imre „Budapestnek árvíz ellen megóvásáról” című munkájában. A Magyar Tudós Társaság Andrássy György gróf kezdeményezésére pályázatot írt ki a fenti címmel, remélve, hogy a beérkező pályamunkák feldolgozzák az addigi dunai árvizek történetét és használható ötletekkel, javaslatokkal szolgálnak a jövendő Duna-szabályozás terveinek elkészítéséhez. A kötet tanulmányait az árvíz válogatott bibliográfiája zárja. Hogy a megjelenésében kissé „száraz" kiadvány némi vizuális élménnyel is szolgáljon, a könyv végén számos illusztráció található, egykorú életképek, iratok és térképek fényképei. Az igen értékes tanulmányokat magában foglaló kötet nehezen kezelhető, mérete, nyomdatechnikája, s valamint igen borsos ára (390,— Ft) miatt nem a széles nagyközönség, hanem a közkönyvtárak gyűjteményét fogja gazdagítani. (FARAGÓ Tamás szerk.: Pest-budai árvíz 1838. Fejezetek Budapest múltjából 5. Bp„ 1988. FSZEK., 515 p.) Noha nem az árvízi kiadványok közé tartozik, mégis maradandó emléke az évfordulónak az az érem, melyet a szegedi Lapis András szobrászművész tervezett, s amely előlapján az „árvízi hajós” Wesselényi Miklós báró arcmását domborítja, hátlapján pedig egy biedermeier miniatűr modorában az árvízi mentés egy jelenetét ábrázolja. A magas művészi színvonalon megoldott emlékérmet a VGI—Magyar Vízügyi Múzeum hozta forgalomba. A kiadványok és az emlékérem megrendelhető a Magyar Vízügyi Múzum, 2500 Esztergom, Kölcsey u. 2. címen. Fejér László Á fluidágyas kristályosítás A környezet elszennyeződése elleni küzdelem, az élővilág és a természeti környezet védelme, a környezetvédelem a vízgazdálkodás kiemelt célkitűzése és feladata. A foszfor és nehézfémek környezetre gyakorolt hatása, veszélyességük közismert. Eltávolításukra a szennyvizekből hazánkban a kommunális és ipari szennyvíztisztításnál olyan fizikai-kémiai elő-, szimultán- és utóki csapatási technológiákat alkalmaznak, amelyek során a tisztítási technológia melléktermékéként jelentős iszapmennyiség keletkezik. A melléktermék-elhelyezést akadályozó anyaggal rendszerint szennyezett iszapmennyiségnek a kezelése, elhelyezése, esetleges mezőgazdasági hasznosítása egyre növekvő gondot okoz és a jövőben egyre növekvő ráfordítást igényel. A VIZITERV, a környezetvédelem elkötelezettjeként, folyamatosan keresi a probléma környezetkímélő megoldását. A holland—magyar devizamentes műszaki tudományos együttműködés keretében nyílt lehetőség a holland tapasztalatok részletes megismerésére, egyértelműen a tisztítási csúcstechnológiák közé sorolható új eljárás megismerésére és a hazai alkalmazhatósági lehetőségek vizsgálatára. A DHV Consulting Engineers által a holland kormány támogatásával több év alatt kifejlesztett eljárás 1986—88 években vált piackész és ma már Nyugat-Európában széles körben ismert és alkalmazásra kerülő eljárássá. Az eljárás lényege, hogy a foszfor- illetve nehézfém-szenynyeződést a szennyvízből fluidágyas reaktorban, kristályosítással távolítja el. A fluidágyas kristályosítási technológia a vízlágyításban a 70-es évek vége óta alkalmazott és jól bevált eljárás, amely során szerzett tapasztalatok kerültek alkalmazásra a szennyvíztisztításnál. A kristályosítás a reaktorban lévő lebegtetett, fluidált hordozóanyagra történik. A hordozóanyag induló szemcsemérete 0,1—0,2 mm, amely méret a kristályosítással 1—2 mm-re nő. Ez kerül eltávolításra. A reaktorban a fajlagos vízsebesség 30—80 m/h. A vízminőségi követelményektől függően a reaktorok után a lebegő szennyeződések eltávolítására utószűrés szükséges. A tisztítási eljárás során gyakorlatilag vízmentes kalcium-, illetve nehézfémfoszfát keletkezik, amely az iparban, illetve a kalcium-granulátum, foszfát esetén a mezőgazdaságban is újra hasznosítható. A technológia ökológiai szempontból teljesen zárt, ún. tiszta technológia, tehát környezetvédelmi szempontból jelentősége kiemelkedő. A keletkező pellet-granulátum jól kezelhető, a keletkező mennyiség töredéke a kicsapatási eljárásoknál keletkező iszapmennyiségnek. A technológia rendkívül hatékony, az alkalmazható reaktorok viszonylag kis méretűek, ezért a beruházási költség is kedvező. A technológia és berendezései jól illeszthetők a meglévő tisztítótelepekhez, akár ipari, akár kommunális létesítményről van szó. A VIZITERV megbízására a MÉM—NAK vizsgálta a holland tisztítótelepről származó granulátumot. Az előzetes vizsgálati eredmények alapján a kalciumfoszfát-granulátum a mezőgazdaságban a talajjavító, illetve műtrógyapótló anyagként 25—35 l/ha mennyiségben elhelyezhető. Megfelelő minősítési eljárás után kereskedelmi értékesítése is valószínűsíthető. Az elvégzett gazdaságossági vizsgálatok eredményei szerint a technológia egyértelműen versenyképes és gazdaságos, a nyilvánvaló környezetvédelmi előnyökről nem is beszélve. 10 000 léé feletti kommunális telepek esetén egyértelműen előnyös, gazdaságilag is alkalmazása. 10 000 léé alatti kapacitásoknál a helyi körülményektől és határérték-előírásoktól függően versenyképes a technológia. A DHV—VIZITERV együttműködés keretében a VIZITERV szakemberei új reaktortípus kialakítását kezdték meg, amely a technológia alkalmazhatóságát még kedvezőbbé teszi. Az eljárás magyarországi hasznosítását a DHV engedélyével a VIZITERV végzi. Pallós Gábor 27
