Magyar Vízgazdálkodás, 1988 (28. évfolyam, 1-8. szám)
1988 / 7. szám
A környezet savasodása és ennek hatása A környezet savasodása napjaink világméretű környezetvédelmi problémája, mivel az élettelen és az élő környezetre egyaránt káros hatást fejt ki. Cikkünkben először rövid áttekintést kívánunk adni arról, hogy a környezet savasodásának problémája hogyan és mikor jelentkezett, milyen nemzetközi szintű környezetvédelmi együttműködések jöttek létre a határokon átterjedő légszennyezés csökkentésére, illetve a savas szennyezőanyagok károsító hatásának mérséklésére. Majd részletesen ismertetjük a savasodás magyarországi helyzetképének alakulását az alábbi témakörök taglalása alapján: — A kén- és nitrogénoxid-kibocsátások mértéke. — A légköri savas ülepedés kialakulása és mértéke. — A környezet savasodásának korróziós hatásai. — A savasodás hatása a talajra, a vízi környezetre és a természetes élővilágra. — A környezet savasodásának állategészségügyi és éleímiszerhigiéniai, valamint humán vonatkozásai. A savas eső kifejezés már több mint 100 éves, 1872-ben használta először Robert A. Smith brit kutató. Smith ..háromféle levegőt” figyelt mea. amelvek közül a kénsavat, vaay szulfátot tartalmazó városi levegőt jellemezve a viláaon először ő írta le a „savas eső” kite ierést. Míg korábban n környezet savasodása helyi problémaként ieleotkezett, naojainkban a széntüzelésű hőerőművek és más ioari füstgázok hatására nagy kiterjedésű területek váltak a savas kiOleoedés következtében veszélyezteteftó. Az 1960-as évek közeoétől, illetve végétől a károsodás üteme — a meanövekedett légköri háttérszsnnveződés következtében — olyan mértékben ovorsult fel, hoay Észak-Skandináviáhan a zuzmőlegelők tömeges pusztulását észlelték. A savas esők hatására alia eav évtizeden belül sok ezer skandináviai tó vize vált savassá. Növény- és állatviláguk részben, vagy teljesen kipusztult. F sú'lvos körnvezeti kihívás hatására megindultak a károsodás felmérésére és alaoos megismerésére iránvuló kutatások, kezdetben főleg az érintett orszáaokban, maid a szennyezés terjedésével egyre több orszáaban. Ismereteink elmélyülésével ma már nemcsak envszerűen ..savas esőkről", hanem a környezet erősödő savasodásáró! beszélünk. A környezet savasodása jelentős mértékben kihat a különböző toxikus nehézfémek: ólom (Pb). ezüst (Aa). kadmium ÍCd) és veavületeinek mobilitására. Fokozza a veszélyt, hoqy a semleges közeaben a szilárd kötésű, éppen ezért veszélytelen alumínium (AI), a savas közegben az élőlények számára felvehető állapotba kerül. Erősen savas közegben az ember egészségére is veszélyes! Kimutatták, hogy Angliában a vezetékes ivóvízbein szinte napról-napra, évszakról-évszakra ingadozik az alumínium- (AI)-szint, amely elsősorban a központi idegrendszert károsítja, Parkinson-kórt, az agyi alumínium(AI)szint megemelkedése pedig A!zheimer-kórt okoz. Amerikai kutatók szerint az időskori szellemi leépülést, a lassú elbutulást jórészt nem az aqyérelmeszesedés, hanem az alumíniumnak (AI) a szervezetben való nagymérvű beépülése okozza. Az elmúlt években a határokon átterjedő léaszennyezés és ennek nyomán tovább erősödő savasodás magas szintű nemzetközi környezetvédelmi összefogást tett, illetve tesz szükségessé. így került sor több európai országban e témakörben tartott nemzetközi ülések megszervezésére és megtartására (Varsó, 1979. auqusztus, Stodkholm, 1982. június, München, 1984. június). Ezen túlmenően 1984. március 20—21. között a kanadai Ottavában 10 állam — Ausztria. Dánia, Finnország, Franciaország. Hollandia, Kanada, Norvégia, N97K, Svédország és Svájc ■— illetékes miniszterei áttekintették a határokon átteriedő savas szennyezések csökkentését szolgáló nemzeti stratégiákat és eavben új módszereket kerestek a savas esők országhatárokon túli károsító hatásának korlátozására. A résztvevők vállalták, hoav a léaköri széindiovirl-szennyezés évi szintiét legkésőbb 199.3-in 30%-kal csökkentik. Hasonló állásfoglalásra szólították fel a többi EGB-orszáaot is. Mivel a sava'odós jelensége Maavarorszáaot sem kerülte el, 1984. iúlius 9-én csatlakoztunk a fenti egyezményhez. A határokon átteriedő légszennyezésről rzóló aenfi egyezményben foglaltak végrehajtásának következő léoéseként nemzetköz! mizoáHanodás létrehozásának előkészületei folvnak g nitroaénoxüd (NO,) csökkentése érdekében. A környezeti savasodás maavarorszáai nroblémáinak feltárására és a teendő intézkedések sokoldalú mnqalaDozásárr, 1984. októberében az MTA és az OKTH ,,ad hoc” bizottságot hozott létre. A munka 8 albizottságban foM és alapvető feladata volt a követendő elvek és az alkalmazható módszerek kijelölése a savasodás további erősödésének meaelőzésére, illetve káros hatásainak csökkentésére és megszüntetésére. 1985 auausztusában elkészült ,.A környezet erősödő savasodása és ennek hatása” c. összefoglaló jelentés, nmeivel 1986. máiusában az MTA elnöksége megvitatott és a 2811986. (Akadémiai Közi. Vili. 19.) sz. határozatában foglalt állást a további feladatokról. Az eqyes albizottságok részlete' Jelentéseinek véaleaesítése megtörtént és erről az MTA—OKTH 1987-ben közös kiadványt adott ki. A „Környezet erősödő savasodása és ennek hatása”, megnevezésű KVM— MTA ,,ad hoc" bizottsáq 1988. február 2-án tartotta újabb közös ülését. A közös bizottság munkájára a Környezetvédelmi és Vízgazdálkodási Minisztérium megalakulásával továbbra is szükség van, s a jövőben mint KVM— MTA közös bizottságaként fogja ellátni a savasodással kapcsolatos teendőket. A pénzügyi keretek szűkössége miatt törekedni kell arra, hogy egymással összehangolt, komplex kutatási koncepció kerüljön megvalósításra. Ezért a kutatásokban az alábbi szempontoknak kell érvényesülniük: — Elsődleges célunk kell, hogy legyen a savasodást kiváltó tényezőknek, a jellemző folyamatoknak, e folyamatok között fennálló kölcsönhatásoknak, valamint a folyamatok szabályozási lehetőségeinek tudományos alapossággal való feltárása. — Ezen ismeretek birtokában lehet csak gondolni arra, hogy modelleket állítsunk fel, módszereket és technológiákat dolgozzunk ki a savasodás okozta káros hatások megállítására, illetve csökkentésére, a mindenkori optimum helyzet biztosítására. A savasodásnak a környezetünkre kifejtett káros hatásai az alábbiakban összegezhetők: A kén- és nitrogénoxid-kibocsátások magyarországi helyzetképe A legtöbb levegőszennyező anyag a tüzelőanyag elégetése folyamán keletkezik. Emellett számolni kell a közlekedési emisszió, illetve a vegyipari kibocsátások hatásával is. Az ENSZ Európai Gazdasági Bizottságának kimutatása szerint 1980-ban Magyarországon a kéndioxid-kibocsátás 1633 ezer tonna volt. Ennek 42%-a hazánk területén, 52%-a az ország határain kívül ülepedett le, a maradék 6%-ról a modellszámítások alapján nem tudunk közelebbit. A kéndioxid-kibocsátás értékei az 1980—2000-ig terjedő időszakban azt mutatják, hogy az erőművi és az egyéb tüzelőanyagokkal számolva 1980-ban a tüzelésekkel összesen kibocsátott kéndioxid mennyisége mintegy 1300—1500- 103 t/év, közlekedéssel kibocsátott kéndioxid mennyisége 20—60-103 t/év. A kétezredik fordulóra a számítások szerint várhatóan a közlekedési és a vegyipari kéndioxid-kibocsátás változatlan lesz, míg a tüzelőanyagok révén elégetett és kibocsátott kéndioxid mennyisége sem emelkedik számottevően, 1500-103 t/év-ről 2000• 103 t/év-re. Ugyanakkor a nitrogénoxid-kibocsátás számottevően nőhet 2000-re, a közlekedési emisszió útján. A leülepedő kén 40%-a becslések szerint hazai szenmyezőforrásból származik. A legtöbb kénszennyezés Csehszlovákia és Jugoszlávia felől érkezik. Ugyanakkor Magyarország a beérkezőnél több kénnel szennyezi a környező országokat. Az egy főre, illetve egységnyi területre jutó emisszió alapján ha3
