Magyar Vízgazdálkodás, 1988 (28. évfolyam, 1-8. szám)
1988 / 6. szám
»TISZAIOK ISZADADA f6»1ZKM!7£í ISZAVASVARI HELYSZÍN RAJZ .POLGAR FOLYÁS FOLYÁS) SZ.T, м {UJSZENT^Jmargita /Hortobágyi EGYEK LZUJVAROS ARKUS H. Q NAGYHEGYES NAGYI VAN II Nyugati Főcsatorna rekonstrukciója tornából kialakuló vízleadó-vízlevezető útvonal a rekonstrukció befejezése után teljes — 70 230 m — hosszúságban Nyugati Főcsatorna néven fog üzemelni. A csatorna az alábbi feladatok ellátására kell, hogy alkalmas legyen: — öntözővíz szállítása szántóföldi és legelőöntözéshez, — töltő és frissítővíz szállítása a halastavakhoz, — öntözővíz szállítása a Körös-völgy felé, — belvíz szállítása, illetve elvezetése. Vezérlési rendszer A csatorna az eredeti tervek szerint három bögére osztva, felülről vezérelt rendszerként működik. Ez az üzemmód azonban nem tudja biztosítani az alsó bögében igényelt magas vízszinteket. Ezért szükségmegoldásként vegyes vezérlési módot atka Imaznak: az alsó bogét további három bögére osztva, azokat alulról vezérelt rendszerként üzemeltetik, míg a felső böge továbbra is felülről vezérelt, a középső böge viszont kiegyenlítő tározóként működik. Ez azonban csak kényszermegoldás, mivel a II. böge vízkészlete jóval kevesebb a szükségesnél, és az alatta lévő csatornaszakaszokon a töltéseket megközelítő vízszi'nt tartása mellett is csak nehezen biztosítható a szükséges gravitációs vízszint. Az igények, adottságok és lehetőségek mérlegelése után alulról vezérelt rendszer kiépítése mellett döntöttünk. A csatorna méretezése A méretezést az öntözési, halastótöltési és pótlási, valamint belvízszállítási igények alapján, 1 m3/s-os fejlesztési lehetőséggel és a Körös-völgy felé 4,0 m3/s-os öntözővízleadással számolva végeztük, figyelembevéve a szivárgási és párolgási veszteségeket. Az I. és II. jelű vízszintszabályozót és a Gyökérkúti zsilipet (III) meghagyva négy bogét alakítottunk ki. A három üzemmódra határoztuk meg a dinamikus és statikus vízszinteket. Ezen értékeket mutatja a 2., 3. és 4. jelű ábra. A 2. ábra az öntözési üzemben tartandó vízszinteket mutatja a bögénkénti vízszállítássá1!, vízelvétellel és a Körös-völgy felé történő vízleadási helyek feltüntetésével. A 3. ábra a halastavak feltöltése esetén szükséges vízmennyiségeket és vízszinteket mutatja. A Nyugati Főcsatorna mellé telepített Rejei, Folyási és Lánofok-Köirösiaposi belvízátemelő szivattyútelep maximális teljesítménye 7,7 m3/s. Ez 10—15 évenként előforduló gyakoriságú belvíz, ami max. 12 napos időtartamú. Ekkor öntözés nincs, a halastavak vízpótlása előtározásból törtémik. A koncentrált — szennyezett — belvíz a legrövidebb úton (Tiszakeszi sztp., Arkus I., Arkus II.) jut a befogadóba. A 2—5 év gyakoriságú belvíz 5,0 m3/s körüli belvizet jelent. A vízminőségi mérések adatai szerint a belvíz más-A Tiszántúli Vízügyi Igazgatóság kezelésében lévő Nyugati Főcsatorna — a Halastói tápcsatornával és az N— XIV. főcsatornájával egy vízleadó útvonalat képezve — a Tiszalöki öntözőrendszer méretben és jelentőségben második főcsatornája. A vízleadó útvonal három csatornája különböző időben, más-más feladat ellátása érdekében épült. A rendszer egyre kevésbé alkalmas a vele szemben támasztott igények kielégítésére. Ezért vált szükségessé a rekonstrukció tervezése, melynek eredményeként a három csatornából álló vízleadó-vízlevezető útvonal kevés élőmunka ráfordítása mellett alkalmas lesz a meglévő és újabb igények kielégítésére is. Adottságok, igények Mivel a rendszerre telepített vízkivételek, vízkivételi, útátjáró, bögéző és egyéb műtárgyak általában jó állapotúak, a rekonstrukció gazdaságossága érdekében azok megtartása volt az egyik fő szempont. A vízfelhasználók vízjogi engedélyben rögzített, engedélyezett vízkivételei, a vízkivételek mellé rendelt gravitációs vízszintek jelentettek további — tervezésnél szem előtt tartandó — kötöttséget. További adottságok, illetve igény, hogy a csatorna belvizes időszakban a reá telepített belvízátemelő szivattyútelepek közvetítésével belvizet szállít. Az 1. ábra szerinti három öntözőcsa-22
