Magyar Vízgazdálkodás, 1988 (28. évfolyam, 1-8. szám)
1988 / 5. szám
Nemzetközi vízminőségi és víztisztítási konferencia Előző számunkban rövid hírt adtunk arról, hogy május 25—27. között Balatonszé piáikon nemzetközi vízminőségi és víztisztítási konferenciát rendeztek, melyen 18 ország szakemberei vettek részt. A téma fontosságára való tekintettel indokait, hogy lapunkban a konferencián elhangzott előadásokból néhányat vá zlatosan i s mentessünk. A plenáris ülés bevezető előadását Juhász Endre, a Környezetvédelmi és Vízgazdálkodási Minisztérium vízellátási és csatornázási főosztályának vezetője tartotta, aki bevezetőben ismertette Magyarország közműves ivóvízellátásának helyzetét, rámutatva, hogy a lakosság 88%-a részesül egészséges ivóvízben. Emellett közel 1000 településben még nincs közműves ivóvíz, 670 településben pedig az egyedii és közkutaik vize a nitráttartalom miatt szennyezettnek minősül. Az ivóvízbeszerzés 12%-a felszíni készletből, 88%-a felszín alatti vízkészletből történik. A vízszolgáltatás közegészségügyi helyzetével kaposoillatban megállapítható — mutatott rá a továbbiakban az előadó —, hogy az ivóvíz útján terjedő fertőzések hazáinkban ritkán fordulnak elő. A jelenlegi vízminőségi gondok a termelt vízben lévő kémiai anyagok miatt lépnek fel. Ezt követően Juhász Endre a meglevő konkrét hazai gondokat az alábbiak szerint vázolta: A felszín alatti vízkészletek egy része a Dél-Alföld térségében a szabványban szereplő határértékeknél lágyabb. A magas szervesanyag-tartülmú vizek szabad aktív klórral való fertőtlenítése miatt trihalometán értékek alakulása kedvezőtlen. A dél-alföldi térségben a mélyfúrású kutak vizének szervesanyagtartalmát döntően huminsavaik adják, ez is hozzájárul a vízhálózatban bekövetkező másodlagos szennyeződés kialakulásához. A felszínközelinek minősülő talajvíz és parti szűrésű víz nitráttártaImának növekedése felgyorsult .A talajvíz gyakorlatilag elszennyeződött, a parti szűrésű vizek szennyeződése miatt 200 000 m3/d vízműkapacitásról le kellett mondani és ugyanennyi veszélyeztetett. A felszíni vizeknél hasonló folyamatok figyelhetők meg. A Duna vizében a nitrátnövekedés 2—7%, a Tisza vizében 10% évente. A parti szűrésű vízkészletek nitrátterhelését elsődlegesen a háttér felől érkező vizek szennyezettsége okozza. A termőterületekről a szennyezés a műtrágyahasználattal, a településekről a szennyvíz szikkasztásával jut a vízkészletbe. A nitrát szennyezettség technológiai úton ioncserés eljárással megoldott, de költséges eljárás, emiatt a módszer nem terjedt el. A biológiai nitrátmentesítésre jelenleg folynak a kutatások. Az ország 6 megyéjében a mélységi vizek egy része határértéket meghaladó arzént tartalmaz. Az arzénszennyezettség 400 000 fő ivóvízellátását érinti. Az arzénkoncentráció csökkentése a szennyezett vízmükutak kiváltásával, a hálózatba kerülő víz keverésével és technológiai eljárással történik. A folyamatban lévő vízminőségjavító program I. ütemében a határérték kétszeresét meghaladó arzéntartalomnál magasabb szennyezettség a rendszerben nem fordulhat elő, a program befejezése 1995-re várható. A parti szűrésű és a mélységi vizekben leggyakrabban előforduló komponens a vas, és a mangán. Eltávolításukra bevált és elterjedt technológiai eljárások állnak rendelkezésre, jelenleg azonban a szükséges berendezéseknek mintegy 50%-a hiányzik. Határérték feletti ammóniumtartalom mind a parti szűrésű, mind a mélységi vizeknél előfordul. Az ammóniumtartalom a klórozáskor a fertőtlenítés hatását rontja, így fennáll a hálózati vízminőségromlás veszélye. Emiatt az ammonium koncentrációjának csökkentése indokolt. Ammonium eltávolítására biztató kísérteti eredményeik vannak, gyakorlati alkalmazásuk hiányzik. Az alföldi rétegvizekben gyakori a metán (gáz) előfordulás, eltávolítása elsősorban a robbanásveszély miatt indokolt. A gázmentesített víz másodlagos szennyeződésének esélye, a metánbontó baktériumok okozta szervesanyagtöbblet miatt, növekszik. Az ivóvízellátásra hasznosított felszíni vizeknél alkalmazásra javasolható komplex vízkezelési technológia: vízelőkezelés, vegyszerezés, derítés, szűrés, kelítemetlen íz-, és szaghatások eltávolítása, különböző fertőtlenítési megoldások és a technológiai lépcsők kombinációja. A vizek felszínről eredő szennyeződése ellen a legbiztosabb beavatkozást a vízkészletek védelme nyújthatja. A vízbázisvédetem jelenleg összességében kedvezőtlen képet mutat. A minisztertanácsi határozattal elrendelt „célprogram” értelmében a szükséges védelmet a legrövidebb időn belül meg kell teremteni. A felszíni vízkészlet fokozottan kitett az emissziós radioaktív szennyeződéseknek, ezért a vízkezelési technológiákat kiegészítő biztonsági megoldásokkal és előírásokkal kell ellátni. A termelt víz tárolóban és hálózatban tartózkodása során változáson megy keresztül, általában romlik a minősége. A vízkezelési technológiák hiányossága ugyancsak másodlagos szenynyeződési folyamatot indít el. A különböző víztisztítási technológiákból kikerülő használt víz kezelését és elhelyezését, a technológiákból származó iszap kezelésével és elhelyezésével együtt, meg kell oldani. Az ivóvízmiinőség biztosítása összetett feladat: a vízkészletek védelmét, a vízkezelési technológiákat, a vízellátó hálózat és műtárgyainak fenntartását jelenti. A környezetszennyezés növekedésével a vízkezelés iránti igények is növekszenek. A technológia a szükséges beavatkozásoknak azonban csak egyik lépcsője, nem helyettesíti sem a vízkészletek védelmét, sem a vízellátó rendszer fenntartásával kapcsolatos feladatokat. A vízkezelés fejlesztésével összefüggő tennivalók a vízellátás fejlesztésével további hangsúlyt kapnak. A hosszú távú fejlesztési feladatok végrehajtásához a tudomány eszközei, eredményei nem nélkülözhetők. A hiányzó ismeretek alkalmazásának igénye növekszik, és ez a kutatás és műszaki fejlesztés szerepét, értékét hangsúlyozza. ANTROPOGÉN HATÁSOK A TERMÉSZETES VIZEK KÉMIAI ÖSSZETÉTELÉRE (V. P. Uchvatov, Szovjetunió) Az előadó a címben szereplő témát az alábbiakban foglalta össze: Napjaink nagyon fontos kérdése a környezet antropogén szennyeződésének vizsgálata. Az antropogén szennyezések eredetének vizsgálata különösen az ipari területeken nagyon fontos, ahol a szennyeződés sokszorosan meghaladja a természetben előforduló paraméterek értékét. Az antropogén effektusok környezetrontó hatásának vizsgálata a geokémiai jellemző paraméterek és az antropogén hatás által megváltoztatott paraméterek összehasonlításán alapul. Mind az irodalmi, mind о saját adataink arra utalnak, hogy ezeket a vizsgálatokat ugyanazon területen kell végrehajtani, azaz a geokémiai adatoknak és az antropogén effektusok adatainak ugyanazon kis vízgyűjtő medencére kell vonatkozni. A szerzők ezen szemlélet alapján a kelet-európai alföld természetes vizeinek összetételét vizsgálták, természetes vizekben, csapadékban, talajvízben és folyóvízben. Az atmoszférikus kicsapódások szenynyezésének legfontosabb forrása a technológiai faktor. A hosszú távon végzett vizsgálatok eredményei arra utalnak, hogy az EEP centrumra vonatkozó adatok nagymértékben különböznek a balti-tengeri zónára vonatkozó adatoktól, és ezen paraméterek jelentős szezonális ingadozást is mutatnak. A különbségek másfelől viszont az éghajlati paraméterekkel is kapcsolatba hozhatók, azaz a kontinentális klíma az EEP centrumában eltér a baltitengeri éghajlati viszonyoktól. Az elemek koncentrációjában mutatkozó eltérések azonban egyértelműen az antropogén tényező fontosságára utalnak. Az ipari centrumokban az elemek koncentrációját sokkal magasabbnak találtuk a csapadékokban, mint a háttérszínt. Az elemek nagyobb koncentrációját az ipari és technológiai emiszszió okozza. A folyóvíz összetételét a tufái ipari agglomerizációs övezetben tanulmányoztuk. A vizsgálatok megbízhatóságának növelése érdekében a mintavételt téten végeztük, amikor a vízhozam minimális volt, a mintavételi helyek ipari agglomerizációs övezet közvetlen közelében és 70 km-re a forrástól helyezkedtek el; 15