Magyar Vízgazdálkodás, 1988 (28. évfolyam, 1-8. szám)
1988 / 4. szám
A mezőgazdaság és vízgazdálkodás kölcsönhatásainak jellemzése Bevezetés Mezőgazdaság és vízgazdálkodás — valamikor ezt a két tevékenységet nem lehetett egymás mellé állítani és kölcsönhatásaikat vizsgáim, mert a kettő szorosan összetartozott úgy, hogy az első magától értetődően magába foglalta a másodikat: amit a vízgazdálkodás (eleinte még más elnevezések alatt) végzett, lényegében a mezőgazdaság érdekében és szervezetében történt. Ez eleinte az árvízmentesítést és vízrendezést, később ezek mellett az öntözést és az egyéb mezőgazdasági célú vízhasznosítási formákat jelentette. A társadalmi-gazdasági fejlődés azonban csakhamar más területeken is követelni kezdte a vizek hasznosítását és kártételeik elleni védelmet, s ez arra vezetett, hogy — bár országonként -különböző elnevezés aliatt és szervezeti formákban — mindenütt létrejött valamilyen, a mezőgazdaságtól többé-.kevésbé független elrendezés a vízgazdálkodási feladatok él-látására. Nálunk szervezetileg 1953-tól, felelősség tekintetében pedig 1976-tól tekinthető a mezőgazdaság és vízgazdálkodás egymástól függetlennek, vagyis olyan partnereknek, amelyek között az együttműködés során az eltérő érdekek és feladatok miatt különböző előjelű — pozitív vagy negatív töltetű — érintkezések lehetségesek. Ezeknek az érintkezési területeknek a jellemzése lesz a vizsgálat tárgya, először általánosságban, majd pedig a tehetséges főbb konfliktusterületek vázlatos azonosításával. A jellemzés eszköze: hatásmátrix. Mivel mind a „mezőgazdaság”, mind a „vízgazdálkodás" számos résztevékenység (ágazat, szakágazat, alágazat stb.) bonyolult és sokszor önmagán belül is összefüggő együttesek, a kölcsönhatások vizsgálata is csak részenként történhet. így önként kínálkozik az ún. hatásmátrix alkalmazása, ahol mód van az egyik oldal bármelyik résztevékenysége és a másik oldal bármelyik résztevékenysége közötti kölcsönhatások szemléltetésére. A hafásmátrix lényege, hogy a résztevékenységek sorainak és oszlopainak táblázatában az egyik fő terület (esetünkben a mező- ill. az erdőgazdaság) minden résztevékenysége és a másik fő terület (vízgazdálkodás) minden résztevékenysége egymásra hatásának jellemzéséhez egy mezőt biztosít a megfelelő sor és oszlop találkozásánál, hogy e mezőben megfelelő jelkészlet segítségével vagy szövegesen bármely értékelés elhelyezhető legyen. Szöveges értékelés esetén ez az elhelyezés formális: mivel a terjedelem miatt a szöveg általában nem fér el a megfelelő mezőben, külön kell melékelni, hivatkozva a mező mátrix-rendszerű, vagyis a sor és az oszlop számaival adott jelzőszámára. Használják azonban a hatásmátrixokat nem leíró, hanem számszerűsítő értékeléshez is (ahol ez egyáltalán megtehető), különösen akkor, amikor különböző létesítményi és/vagy beavatkozási változatokat kell összehasonlítani és rangsorolni hatásaik szempontjából. Itt azonnal le kell szegezni, hogy az ilyenféle hatásmátrixok szerkesztésében sohanem kerülhető el bizonyos szubjektivitás bevitele. Ez a szerkesztés mindkét lépésénél előállhat. Először akkor, amikor a két összehasonlítandó vagy ütköztetendő komplexumot valahogyan részekre osztják, másodszor pedig akkor — s rendszerint ez a markánsabb —■ amikor a megfelelő helyekhez ítéletet rendelnek. Ennek részletes kifejtése messzire vezetne, itt elegendő egyfelől azt megjegyezni, hogy az egyes komplexumok felosztásának mikéntje nyilvánvalóan nem lehet azonos bármely vizsgálatnál, mert tükröznie kell a másikkal fennálló vagy lehetséges kapcsolatok körét, másfelől azt, hogy az ítélet objektivitása függvénye az ítéletalkotó helyzetének a vizsgált komplexumok között. A felosztás részletességét olyan szempontok is befolyásolhatják, hogy a vizsgálat milyen döntési szint részére szükséges (a túl részletezés pl. rontja az áttekinthetőséget), vagy hogy milyen értékelési módszert kell alkalmazni (kvalitatív leírás, számszerű értékelés kézi vagy gépi módszerrel stb.). A mezőgazdaság és vízgazdálkodás közötti kölcsönhatások jellemzésére a következőkben a hatásmátrix egy lehetséges formáját mutatom be. Kölcsönhatások a mezőgazdaság és vízgazdálkodás között A mezőgazdaság és vízgazdálkodás kölcsönhatásainak jellemzésére az 1. és 2. mellékleten látható hatásmátrixok szolgálhatnak. Azért kettő, mert — tekintettel a szervezeti különbözőségekre is — az eltérő feladatrendszerek miatt célszerűnek llátszott a mező- és erdőgazdaság különválasztása és különkülön vonatkoztatása a vízgazdálkodáshoz. Az ezeken belüli továbbosztást a résztevékenységek általában eltérő vízhasználati igényei és jellemzői alakították ki. Ami a vízgazdálkodást illeti, ennek részeiként azok a fő tevékenységek szerepelnek, amelyeket a mező- vagy erdőgazdaság bármely lebontott résztevékenysége szempontjából különállónak kell vagy lehet kezelni. Utalva a fentebb jelzett első szubjektív választási lehetőségre, a résztevékenységeknek itt alkalmazott csoportosításáról az a véleményem, hogy a 20-, ill. 10-részes felosztás a mező- ill. erdőgazdaságra és a 14-részes bontás a vízgazdálkodásra nem túlzó részletezettségé, érdemi összevetéshez tulajdonképpen a minimumot képviselik, mert akármilyen összevonás (pl. az első hat részé „növénytermesztés”ként) szükségszerűen általánosításhoz vezet, ami a gyakorlat számára kevésbé használható megoldást szolgáltat. A lehetséges választások másik területe az értékelés, besorolás. Már az értékelő minősítő jelkészlet köre is vita tárgya lehet. Esetünkben a jelek száma nyolc, ezt a számot a célszerű minimumnak tartom. A szubjektum igazi megnyilvánulási területe azonban maga a minősítés. Az objektivitás érvényesítésének két legegyszerűbb eszköze a kollektív minősítés és a független különböző értékelők véleményeinek összevetése. Esetünkben egyiket sem vettem igénybe, a feltüntetett minősítés egy a lehetségesek közül olyan személyes motivációval, ami inkább a vízgazdálkodás szemléletét tükrözi, mint a mezőgazdaságét. A részletekbe nem megyek bele, az egyes mezőkben található minősítéseket nem indoklom, mindössze azt jegyzem meg, hogy a hatások feltüntetésekor nem alkalmaztam a „minden mindennel összefügg" elvet. Ennek köszönhetően sok mezőben található kihúzás, ami nem jellemző, ill. jelentéktelen kölcsönhatást jelent, valamint kör, ami azt jelzi, hogy jelentősebb kölcsönhatás általában nincs, de lehetséges, s ez esetenkénti vizsgálatot igényel. Az alkalmazott kétféle nyíl a hatás irányát érzékelteti, vagyis azt, hogy melyik tevékenységtől melyik felé irányul kedvező hatás elsősorban, míg betűjelek (kezdőbetűk) azokba a mezőkbe kerültek, ahol a kölcsönhatásból eredő kötelezettség felelőse a mai gyakorlat (jogszabályok, ágazati felelősség stb.) szerint kétségtelenül megjelölhető. Az utóbbi jelek tulajdonképpen a kedvezőtlen hatások jeleit helyettesítik azzal a többlet-információval, hogy az elhárítás illetve orvoslat melyik oldal felelősségéhez tartozik. A hatásmátrix többféle módon hasznosítható, de legnyilvánvalóbb alkalmazhatósága a tevékenységek által érintett és/vagy azokért felelős szervek közötti kordináció elősegítése. Segítségével ágazati és ágazatközi intézkedési tervek készíthetők minden kapcsolódó teendőre, az alapkutatástól kezdve az esetleg közös vállalkozásban történő megvalósításig, kiterjedve a felelős végrehajtók és határidők (ütemezés) megjelölésére is. Menet közben pedig alkalmas a nyomon követésre, az előrehaladás (vagy lemaradás) területeinek azonosítására, a szükséges korrekciós intézkedések foganatosítására. Mindez természetesen általánosan is igaz, nem csak a mezőgazdaság és a vízgazdálkodás, hanem bármely tevékenységek szembeállítása esetén. A mezőgazdaság és a vízgazdálkodás néhány fontosabb érdekütközési területe Az egymásrahatások természetesen egyaránt lehetnek kedvezők és kedvezőtlenek. Mivel azonban tennivalókat inkáb a kedvezőtlen hatások, ütközések jelentenek, befejezésként ezekkel, illetve a jelentősebbekkel foglalkozom, 7
