Magyar Vízgazdálkodás, 1987 (27. évfolyam, 1-8. szám)
1987 / 1. szám
SYDNEY vízellátása Ausztráliában, a föld legszárazabb lakott kontinensén a felszíni vizek tározása életbevágóan fontos kérdés. A biztonságos vízellátásra különösen az ország legsűrűbben lakott területén, a partvidéken és annak is elsősorban a Sydney alkotta centrumában van szükség. A tározott vízmennyiségnek Sydney-ben több mint 3 millió ember (az ország lakosságának közel negyede) folyamatos igényét kell kielégítenie. A területre huHó csapadék viszonylag kevés és eloszlása sem egyenletes. Sydney tengerparti sávjában 1210 mm, a tengerparttól nyugati irányban 10 km-re 1090 mm, 30 km-re 940 mm és 70 km-re —I a Burragorang tó vízgyűjtőjén — már csak 840 mm a sokévi átlagos csapadékmennyiség. Számolni kell hőségnapokkal és bármikor bekövetkezhető, hosszantartó aszállyal. Ezen hátrányok leküzdése komoly feladat elé állította és állítja a vízügyi szakembereket, melyet csak súlyosbít az egyre növekvő népesség. A körzet vízellátó rendszere a világ egyik legnagyobb és legkomplexebb rendszerei közé tartozik, melyet a Városi Vízellátási és Csatornázási Igazgatóság (Metropolitan Water, Sewerage and Drainage Board) üzemeltet. A rendszert — óriási ráfordítással — progresszíven fejlesztették és fejlesztik ma is. A vízellátó rendszer üzemét (melyet elosztó tározók, tárolók, csatornák, nyomóalagutak, csővezetékek és szivattyúállomások működésükben összefüggő láncolata alkot) bonyolult, számítógép vezérelte, elektronikus ellenőrző rendszer tartja fenn és működteti igen hatékonyan. Az elmúlt 20 évben a fogyasztók száma több mint egy millióval nőtt és az igazgatóság a növekvő igények kielégítése érdekében 200 km hosszúságú nyomóvezetéket fektetett le évente. A vízellátó rendszer 9 nagy és 6 kisebb tározó vizét hasznosítja. Az összes tározókapacitás 2 393 403 millió m3, vagyis 3,3 millió lakost számítva az egy főre jutó tározott vízmennyiség 725 274 liter. Ez közel ötszöröse New-York, vagy Los Angeles tartalékainak. Az egy főre számított napi átlagfogyasztás 532 liter. (A sivatagos belsőterületeken élő bennszülöttek napi 1,5 liter vizen is eltengődnek.) Az Igazgatóság üzemeltette 17 000 km hosszúságú nyomóvezeték 130 szivattyúállomáson és 238 tárolón keresztül napi 1,715 millió m3 vizet szállít a több mint egy millió háztartásnak. Hőhullámok idején a fogyasztás napokig az átlagfogyasztás kétszerese is lehet. Az elosztó hálózatot tehát ennek megfelelően kellett méretezni, és a tárolókapacitásnak hosszú távon is biztonságosan kell kielégítenie a fokozott vízigényt és a magasabb napi fogyasztást. Amikor 1788. január 26-án az első telepesek megérkeztek a Port Jackson öbölbe, azonnal szembetalálták magukat új életük első komoly problémájával, amit a friss ivóvíz szerény készletei jelentettek. Phillip kapitány — tudva azt, hogy az ivóvíz milyen döntő tényező egy kolónia életében — a Sydney Cove egy olyan partszakaszát jelölte ki letelepedésre, ahol egy mocsár táplálta, szerény hozamú, de ivásra alkalmas patakot találtak. A vízfolyást Tartály Pataknak (Tank Stream) nevezték el, mivel annak mentén vájták homokkőbe az első víztárolót. Sydney vízellátása 38 éven keresztül erre a kicsiny patakra épült, amely azonban 1826-ra annyira elszennyeződött, hogy ivásra teljesen alkalmatlanná vált. Az elkövetkező négy évben a város lakossága a Lachlan-mocsár (Lachlan Swamp) vizén tengődött egészen 1830-ig, amikor a fegyencek által épített alagúton keresztül (amelyet tervezője után Busby's Bore-nak neveztek) kezdték a vizet a jelenlegi Hyde Park területére vezetni a Lachlan-mocsárból. 1844-ben már a Borétól épített vezetékeken látták el a város belsőbb (a későbbi belváros) területét. Az alagút azonban csak ideiglenes jelleggel elégíthette ki a szomjazó Sydney-t, és gyakorlatilag ezekben az években kezdődött a több mint egy évszázadon át tartó erőfeszítés a növekvő igények kielégítése érdekében. Amikor az 1850-es években a Busby's Bore szállította víz már nem volt elég, a városnak más lehetőség után kellett néznie, így 1858-ban a Botany Bay mocsaraiból kezdték szivattyúzni a vizet gőzgépmeghajtással. A további népességnövekedés azonban már arra kényszerítette a város vezetőségét, hogy a szárazföld belsőbb területein kutassanak víznyerési lehetőségek után. Számtalan változat megvizsgálását követően úgy döntöttek, hogy a Felső Nepean (Upper Nepean) vízgyűjtőjének vizeit hasznosítják. A Felső Nepean vízgyűjtőjének kiépítését megelőzően, 1888-ban fejezték be a Prospect tározó építését. E tározó építésével kezdődött az a folyamat, amely — a mostoha körülmények ellenére — Sydney vízellátását a világ legbiztonságosabb vízellátó rendszerei közé emelte. AZ IVÓVÍZTÁROZÓK ISMERTETÉSE 1. Cataract Dam Cataract a legrégibb és talán legfestőibb völgyzárógát. A Felső Nepean vízgyűjtőjének kiépítését célzó négy tározó közül elsőként épült. Építését 1907-ben fejezték be. A Warragamba völgyzárógát alvízi oldala A Warragamba folyó alvízi szakasza a látogatók számára épített függöhiddal 7
