Magyar Vízgazdálkodás, 1987 (27. évfolyam, 1-8. szám)
1987 / 3. szám
Előtérben az alkotó szellemi munka Napjaink népgazdaságának egyik fontos jellemzője az útkeresés. Számtalan fórumon: vállalati értekezleteken, tudományos tanácskozásokon, műhelyvitákon, a napilapok, a szaksajtó hasábjain, a tv, a rádió különböző műsoraiban jelentkezik ez a téma rendszeresen, ami nem csoda, mivel gazdasági felemelkedésünk függ attól, hogy sikerül-e megtalálnunk azokat az eszközöket és módszereket, amelyek hatékonyan elősegítik talpraállásunkat és felzárkózásunkat a kívánt mezőnyhöz. Az elhangzott vitákból, érvelésekből kiderül, hogy gazdasági lemaradásunk „behozásához” aligha egyetlen út, hanem — teljes biztonsággal állíthatjuk — sok út vezet. Ezeket az utakat vizsgálva viszont hangsúlyozottan jelentkezik az a megfogalmazás, hogy előrehaladásunk meggyorsításának egyik kulcskérdése a szellemi alkotó energiák mozgásba hozása. Ez érthető, mivel csak alkotóképes emberek tudnak sikeresen reagálni az újabb és újabb kihívásokra és gyorsan, cselekvőén alkalmazkodni a változó igényekhez. Vonatkozik ez a vízgazdálkodás területére is, ahol ugyancsak megsokszorozódtak azok az igények és azok a jelenségek, amelyek új megoldásokat, eljárásokat igényelnek. A nagy elődök Az alkotó tehetség kibontakozásának a vízügyi szolgálatban mindig tág tere volt — mint ahogy erre jelenleg is megvan a lehetőség —, ami számos egyéb tényező mellett a vízgazdálkodás sajátosságával, széles körű társadalmigazdasági összefüggéseivel magyarázható. Meggyőző bizonyíték erre a nagy magyar vízimérnökök alkotó munkássága, példamutató életműve, amelyből erőteljesen kiviláglik, hogy műszaki tevékenységüket zseniális éleslátással mindig alárendelték a magasabb rendű gazdaságpolitikai céloknak, illetve ilyen jellegű munkájukkal igyekeztek aktív hatást gyakorolni a társadalmi-gazdasági élet arculatának formálására, mégpedig oly módon, hogy az hosszú távon is kihatott a fejlődésre és számos vonatkozásban megvetette az alapját a további előrehaladásnak. Meggyőzően bizonyítja mindezeket Vásárhelyi Pál, Beszédes József, Bogdánfy Ödön és számos más kiváló magyar vízimérnök rendkívül gazdag életműve is. Vásárhelyi Pál Tisza-szabályozási koncepciója — hogy most itt csak ezt emeljük ki — olyan zseniális elmére vall, akire az utókor nagy tisztelettel és elismeréssel tekint. Ez a terv már puszta számait tekintve is páratlan méretű volt: egészében több mint kétezer kilométernél hosszabb tiszai töltésrendszerrel csaknem 3 millió holdnyi földterületet volt hivatva ármentesíteni. De nemcsak méreteit, hanem koncepcióját tekintve is mindmáig korszerűnek, példamutatónak ismerik el a szakemberek e tervet, sőt mi több: a jelenkor vízügyi szakemberei azon a szellemi ösvényen haladnak e térség vízgazdálkodási feladatait illetően, amelynek kezdetei Vásárhelyi Pál nevéhez fűződnek. A terv a Tisza-felmérés gazdag adatanyagára támaszkodó vízrajzi leírás alapján állapítja meg a teendőket, indokolja az átvágások létesítésének szükségességét, foglalkozik a töltések építésével, rámutat az árvízi tárolótér csökkenésével párhuzamosan várható árvízszint-emelkedésre, ismerteti a szükséges szabályozási műveket, kitér a vízügyi fejlesztés feladataira. Az a munka, amit Vásárhelyi elkezdett, tart a mostani időkben is. Az a felismerés, hogy az ország e tájának gazdasági és kulturális fejlődése feltétlenül összefügg a Tisza szabályozásával és vizének hasznosításával, tagadhatatlanul vonatkozik korunkra is. Ui. meggyőződéssel valljuk, hogy egy-egy térség társadalmi-gazdasági fejlődésének egyik fontos meghatározó tényezője a víz. Vásárhelyi koncepciója évszázadon átnyúlva szervesen kapcsolódik a mai magyar társadalom és gazdasági élet igényeihez. Tiszai vízrendezése megvetette alapját annak a hatalmas műnek, amely ma több mint 4200 kilométer hosszúságú védgátat emelt s ennek segítségével az ország területének csaknem egyharmad részét szabadította meg a mocsarak, tavaszi vadvizek uralmától, megnyitva ezzel a mezőgazdasági és ipari fejlődés lehetőségét az egész Tisza-völgyben. A Vásárhelyi-féle koncepció nyomán valósulhatott meg az utóbbi idők egyik legnagyobb vízgazdálkodási alkotása is, a Kiskörei-vízlépcső. A reformkor másik nagy vízimérnökének, Beszédes Józsefnek termékeny élete ugyancsak tetterős, jövőt formáló, alkotó egyéniségre vall. Annak ellenére, hogy Vásárhelyi Pál neve jobban a köztudatban él, mint Beszédesé, nehéz volna nyugodt lelkiismerettel azt állítani, hogy kettőjük közül egyik nagyobb volt a másiknál. Ha Vásárhelyi Pál nevéhez a lecsapolás, ármentesítés és folyószabályozás sikere fűződik, Beszédes József a lecsapolásokon kívül elévülhetetlen érdemeket szerzett a magyar műszaki irodalom megteremtése terén és mint európai látókörű közgazdasági író is elismerésre méltó munkát végzett. A ma embere, aki csodálatos szépségű tavunk, a Balaton vizét élvezi a tikkasztó nyárban, nem is gondol arra — tisztelet a kivételnek —, hogy Beszédes József alkotó munkája, jövőbe mutató tervei nyomán indult meg az a méreteiben és műszaki elgondolásaiban is átfogó, joggal természetátalakításnak nevezhető harc a természet elemeivel és az az építő munka, mely a vadvizes mocsárvilágból bőven termő, kulturált vidékké, majd hazánk legszebb üdülőhelyévé varázsolta a Balaton-vidéket. A tó szabályozása és az azt követő vízépítési munkák — partfalak, kikötők, üdülőtelepek, strandok építése — tették lehetővé a vidék rohamos fejlődését. Nem véletlen, hogy 1863-tól, a zsilip megépültétől számítódik Siófok és a többi part menti község fürdőhelynek. Itt vette kezdetét az üdülő élet kifejlődése a Balaton mentén. Nagy koncepcióját tükrözi a Duna—Dráva-csatorna tervezete is, melyet 1843-ban a „Mérnöki irányzatok”-ban hozott nyilvánosságra. Mint minden előbbi eszméje, ez is nagyszabású. Gondolkodása sokszor megelőzte korát. A problémákat sohasem egymagukban vizsgálta. Felismerte a megoldásra váró többféle feladat összefüggéseit, a munkát egybehangoltan, teljes összetettségében kívánta megoldani. Valóban a korszerű vízgazdálkodási szemlélet előfutára volt. Beszédes nagyságát mutatja az is, hogy világosan látta az ország felvirágoztatása érdekében teendő feladatokat a mezőgazdaság, kereskedelem, közlekedés stb. fejlesztése terén és ennek rendelte alá műszaki tevékenységét. Beszédes műszaki elgondolásait és haladó gazdaságpolitikai elveit, amelyek vízügyi vonatkozásban Széchenyi munkásságához is szellemi indítékot adtak, — nem tudta maradéktalanul megvalósítani, hiszen azok túlnőtték korát és bizonyos mértékben még ma is eleven gyakorlati útmutatást adnak számunkra. Beszédes nagy elgondolásai, éles szemmel, széles látókörrel felismert nézetei a vízépítésről és a vízgazdálkodásról, az ember és a természet kölcsönhatásáról, arról, hogy a víz a legértékesebb gazdasági javaink egyike, amelynek teljes mértékű hasznosítására kell törekednünk, csak a mi alkotó társadalmi rendszerünkben teljesedhettek ki. Míg a reformkor nagy vízimérnökei főleg a második honfoglalásként emlegetett, egész országrészek arculatát átalakító ármentesítési, lecsapolási, belvízrendezési munkálatok, tehát a vizek kártételei elleni védekezés terén alkottak nagyot, addig Bogdánfy Ödön, a Tanácsköztársaság vízügyi szolgálatának vezetője, annak a mérnökgenerációnak volt kimagasló képviselője, amely már a vizek hasznosításának nagyszabású terveivel is foglalkozhatott. Ö élt is ezzel a lehetőséggel és ilyen vonatkozásban többek között az öntözés nagyarányú kiterjesztése, valamint a vízerőhasznosítás terén voltak igen figyelemre méltó elgondolásai, amelyek még ma is útmutatásul szolgálhatnak számunkra. Bogdánfy 1893-ban megbízást kapott az árvizek előrejelzésének megszervezésére. E feladatok megoldása során úttörő munkát végzett a hazai hidrogeológia és hidrometeorológia terén is. Már 1896-ban két alapvető térképművel ajándékozta meg a tudományt. Az egyik — amely teljesen új volt — hazánk hidrogeológiai viszonyait tüntette fel, a másik viszont csapadékviszonyainkat szemléltette az addigiaknál részletesebb adatfeldolgozás alapján. 11
