Magyar Vízgazdálkodás, 1987 (27. évfolyam, 1-8. szám)
1987 / 3. szám
Siker Brazíliában — Interjú Dr. Somlyódy László igazgatóval — — A Nemzetközi Vízszennyezés Kutatási Szövetség (IAWPRC) az elmúlt évben tartotta 13. nemzetközi konferenciáját és vezetőségi üléseit. Ön mindkét esemény résztvevője volt. Kérem tájékoztassa Olvasóinkat a Szövetségről és munkájáról. — A Nemzetközi Vízszennyezés Kutatási Szövetség 1962-ben alakult meg Londonban. Célja nemzetközi kapcsolatok létesítése, a vízszennyezési kutatásra és a vízminőség-védelemre vonatkozó tapasztalatcsere előmozdítása, ennek érdekében nemzetközi értekezletek és konferenciák rendezése a jelentős közérdekű kutatásokról, valamint tudományos fórum teremtése a kutatási eredményekről és a Szövetség tevékenységéről szóló jelentések közzététele céljából. A Szövetség élén Nemzetközi Intézőbizottság áll, amelynek tagjai a nemzeti bizottságok képviselői. Az ügyeket Végrehajtó Bizottság intézi, amely az elnökből, a két alelnökből és a titkárból áll. A Szövetség tevékenysége az elmúlt néhány év során, több állandó munkacsoport révén elsősorban a gyakorlat irányában szélesedett ki; erre utal az elnevezésben a „Control” szó megjelenése is (IAWPRC). — Mivel foglalkozott a 13. konferencia? — A Konferencia tavak, tározók és folyók vízminőségi problémáitól kezdve mikrobiológiai és oktatási kérdéseket is beleértve, számos témakörrel foglalkozott. A középpontban mégis a szennyvíztisztítás különböző módozatai álltak. A dolgozatok közül 7 foglalkozott az ipari szennyvizek tisztításával, 12 az eleveniszapos szennyvíztisztítás különböző kérdéseivel, 15 tápanyageltávolítással és fizikai/kémiai tisztítással, továbbá 9 az egyre nagyobb teret kapó anaerob kezeléssel. A fentieken túl említést érdemel néhány, a szennyvíztisztítás modellezése és szabályozása terén elhangzott előadás, valamint a vízi növények szennyvíztisztítási célú alkalmazásával foglalkozó dolgozat. A dolgozatoknak mintegy fele kitűnő szakmai színvonalú volt, ami elsősorban a rendkívül erős szelektálásnak köszönhető, ugyanis a mintegy 300 benyújtott dolgozat közül csupán 97-et fogadtak el. A szóbeli előadások színvonala viszont rendkívül változó volt. A konferencia anyaga a Water Science and Technology három kötetében, a Pergamon Kiadó külön gondozásában is publikálásra kerül. — ön két előadást is tartott és hozzászólásra is felkérték. A tavak és tározók szennyeződésével és eutrofizációjával foglalkozó szekcióülés elnöke volt. A legelgondolkodtatóbb tapasztalata? — Megerősödött bennem az a meggyőződés, hogy Magyarországon is az eddigieknél lényegesen több anyagi és szellemi energiát kell fordítani a víz- és a szennyvíztisztítási technológiák hatékonyságának és biztonságának a növelése, fejlesztése érdekében. Csak így védhető meg a vizek minősége, csak így óvható meg az emberek egészsége és csak így fékezhető a víz- és szennyvíztisztítási költségek rohamos növekedése. Itt megjegyzem, hogy véleményem szerint a hazai szakemberek és a VITUKI kutatói nemzetközi mércével mérve is kitűnő eredményekkel rendelkeznek a szennyvíztisztítási technológiák kutatása terén, mégis számos külföldi tapasztalatot lenne célszerű átvennünk azért, hogy a kutatási eredmények gyakorlati megvalósítása, az innovációs tevékenységünk sikeresebb legyen. Szembetűnő az, hogy világviszonylatban ivóvízellátási célból egyre nagyobb mértékben veszik igénybe a felszíni vizeket, főként a tavakat és a tározókat. Ezzel kapcsolatban elgondolkoztató helyszíni tapasztalatokat szereztem. A Rió várost ellátó Quadaljar-i vízmű napi termelése 3 millió m3. A nyers vizet a várostól 50 km-re lévő felszíni víztározóból nyerik. A víztisztítás technológiája megegyezik a hasonló jellegű hazai technológiákkal. A szolgáltatott víz ára 3,5 Cruseidos/m3 (10—12 Ft/m3). A lakosság zöme műanyag palackokba kiszerelt forrásvizet fogyaszt (2,1 Cruseidos/liter). A szénsavval dúsított forrásvíz még drágább. — A Nemzetközi konferenciával egyidejűleg vízügyi szakkiállítást is rendeztek. Volt ennek magyar résztvevője? — Igen. A HUNGEXPO szervezésében részt vett a szélesebb körben érdekelt Hydroexport. A bemutatón a Bonex csatorna-rekonstrukciós módszerei, a DRV víztisztítója, a VIZITERV és MÉLYÉPTERV szennyvízkezelési és öntözési eredményei kaptak helyet. Juhász Endre és Szántó Imre közreműködött a szakmai tájékoztatásban. A kiállítást megtekintette H. P. Schwartz, a Brazil Kormány városfejlesztési és környezetvédelmi minisztere, valamint két ízben is Walter Pinto Costa, a 13. IAWPRC konferencia elnöke. — Hogyan értékelhető magyar szempontból az IAWPRC vezetőségi ülésének a munkája? — A szennyvíztisztítás és a vízminőségszabályozás tudományos megalapozásának fontosságát, valamint az ezzel kapcsolatos kutatási eredmények iránti igények növekedését jelzi az is, hogy a vezetőségi ülésen határozatot hoztak arról, hogy a Szövetség a két eddigi folyóiratán (Water Research és Water Science and Technology) kívül egy újabb folyóiratot indít 1987-ben, Water Quality International címmel. Az új folyóirat hangsúlyozottan szennyvíz- és víztisztítási, vízmi nőség-szabályozási gyakorlati kérdésekkel kíván foglalkozni. Újjáalakultak a Szövetség szakmai bizottságai is. Most került sor a „Technology Transfer" elnevezésű bizottság megalapítására. Eredményeink elismeréseként nagy megtiszteltetésnek tekintem azt, hogy ennek az új bizottságnak tagjául engem is felkértek. A vezetőségi ülés eredményei közé tartozik az is, hogy az év elején Törökország visszalépett az 1994-ben esedékes konferencia rendezésétől. Ezt követően a Szövetség ismét felhívást intézett a 39 tagországhoz a konferencia megrendezésére. Budapesten kívül Párizs, Helsinki, Jeruzsálem és Szingapúr is jelentkezett. 1996-ra pedig Jugoszlávia és NSZK is jelezte részvételi szándékát, amely az 1984. évi rendezésre vonatkozó döntést értelemszerűen befolyásolta. A háromfordulós nyílt szavazás eredményeként Budapest meggyőző fölénnyel kapta meg a rendezés jogát, amely a magyar vízügyi szakma újabb nemzetközi elismerését jelenti. Egyúttal azt is jelenti, hogy Magyarország rendezőként az 1992—1996. közötti időszakban mindenképpen a nemzetközi szakmai élet előterébe kerül a vízminőség területén. Szólni kell egy ezévi jelentős eredményről is. A Szövetség még 1984-ben Amszterdamban hozott döntése alapján 1987-ben Budapesten tartja a „Nagy szennyvíztisztító telepek tervezése és üzemeltetése" című tudományos munkaülését. Nyilvánvaló, hogy ennek sikeres megrendezése különösen előnyös lehet az 1994. évi budapesti nemzetközi konferenciára. — A nemzetközi mércével mérve is jelentős magyarországi állóvíz-minőségszabályozási kutatási eredmények is a gyakorlati igények mérlegére kerültek Brazíliában? — Igen. A brazíliai tartózkodásunk alatt felkeresett Setti úr és kérte szakmai tanácsomat a Paranoá tó eutrofizálódásával kapcsolatban. A tó a főváros üdülési övezetét képezi, felszíne kb. 40 km2, átlagos mélysége 14 m, trópusi viszonyok, rétegződés és előrehaladott eutrofizálódás jellemzi. A megbeszélés eredményeként megtekintettem a tavat, valamint annak környezetét. Ezen túlmenően áttekintettem az 1976 óta folyó vízminőségi megfigyelések eredményeit. Tájékoztatást kaptam a hidrológiai és meteorológiai adatokról, valamint a tápanyagterhelési viszonyokról. Ezt követően konzultációt tartottam az érdekelt helyi szakemberekkel. További közreműködésünk módjának, területének és feltételeinek a tisztázása még nem zárult le. Déri József 7
