Magyar Vízgazdálkodás, 1987 (27. évfolyam, 1-8. szám)
1987 / 2. szám
— a településeken az ipari és mezőgazdasági létesítmények működtetésénél, továbbá fejlesztésénél a jelenleginél nagyobb figyelmet kell fordítani a szennyvíz tisztítására, valamint a vízminőség védelmét szolgáló szabályozásra. — elő kell segíteni a vízfelhasználással kapcsolatos hulladékok és melléktermékek széles körű hasznosítását, visszavezetését a nyersanyag körforgalomba. A program végrehajtásában fontos szerepe van a műszaki-gazdasági és jogi szabályozás továbbfejlesztésének, melynek keretében hatékonyabbá kell tenni az ipari üzemek vízgazdálkodásának felügyeletét. A gazdasági és műszaki tervezésben a vállalatok és szövetkezetek vegyék figyelembe, hogy vízszükségletük csak az alkalmazott technológia által indokolt mértékig elégíthető ki. Fontos feladat, hogy a gazdálkodó szervek belső üzemi vízgazdálkodási rendszerük kialakításánál, a termelési technológiák megválasztásánál víztakarékos megoldásokat alkalmazzanak. A vízszennyező anyagokat ártalmatlanítsák, lehetséges esetekben pedig hasznosítsák. A program megvalósítását a kutatás, a műszaki fejlesztés és az ipari háttér megteremtésével, illetve bővítésével is elő kell mozdítani. Különösen fontos olyan építőipari technológiák kifejlesztése és alkalmazása, amelyek — amellett, hogy biztosítják a létesítmények rendeltetésszerű működését — megelőzik a környezeti ártalmakat és egyszerűsítik a karbantartást. A vízügyi ágazatban a műszaki haladás nem képzelhető el a távirányítás, a műszeres automatika széles körű alkalmazása nélkül. Az e téren elért eredmények mellett további jelentős lépésekre van szükség a hatékonyság növelése érdekében. A fejlesztés ugyanis nem lehet öncélú, annak mindig a hatékonyságot kell szolgálnia. A hatékonyság fokozása szervezési eljárásokkal A korszerű technika önmagában mit sem ér, ha nem párosul a termelés hatékonyságát biztosító szervezési, vezetési módszerek alkalmazásával. A vízügyi szervek tulajdonában levő és igen nagy értéket képviselő gépek, felszerelések hatékony kihasználása döntő előfeltétele: — a különböző feladatok optimális időtartam alatti elvégzésének, — az ár- és belvízvédekezés biztonsága megteremtésének, — a vizek minőségi romlását előidéző veszélyek gyors elhárításának, — a különböző művek, létesítmények biztonságos üzemeltetésének és — mindezekkel összefüggően a munkatermelékenység emelésének és a gazdaságossági követelmények érvényesítésének. A tapasztalatok azt igazolják, hogy a technikai és technológiai színvonal növelése, valamint ezek potenciális lehetőségeinek fokozása sok esetben nem vezet a munka termelékenységének társadalmi szintű növekedéséhez, mivel nem veszik figyelembe azokat a gazdasági és szervezési követelményeket, melyeket a termelés hatékonysága érdekében egyidejűleg meg kellene tenni. Még sok helyen előfordul, hogy nem tartják szem előtt a következőket: bármely műszaki tökéletesítés vagy újdonság széles körű gyakorlati bevezetése csak akkor célszerű, ha ezek alkalmazási területein a szükséges feltételeket biztosították. A technikai fejlődés célirányos folyamatában az ésszerű géptípus vagy technológiai eljárás helyes megválasztása érdekében nemcsak a műszaki megalapozottságot, hanem a kapcsolódó gazdasági gépezetet is tökéletesíteni kell az optimális megoldások kidolgozása céljából. Az ezzel összefüggő költségek bőven megtérülnek, elhanyagolásuk viszont ésszerűtlen takarékoskodást jelent. Messzemenően szem előtt kell tartanunk, hogy az adott célok mindig gazdasági célok, még akkor is, ha kifejezetten műszaki jellemzőkben fogalmazzuk meg őket, és látszólag csak a műszaki szakterület feladatairól van szó. Mindig kétféle feladatot kell megoldani: — a technológiai, műszaki feladatokat (műszaki egységek kialakítása, automatizálás stb.), — gazdasági feladatokat (nyereségesség, megtérülés, ár, önköltség stb.). A gazdaságosság számítása nemcsak szükséges, hanem lehetséges is, csak éppen más szemléletet kíván, mint amilyet a mérnöki munka általában megszokott. Míg ugyanis a mérnöki munkában rendszerint egzakt módon definiált elemek összefüggéseit a magasabb matematika segítségével fejezik ki, addig a gazdaságosság kifejezésére szolgáló gyakorlati képletek rendszerint egyszerűek, de az elemek helyes kiválasztása és meghatározása a döntő az eredmények szempontjából. A termelési folyamatok magas szintű megszervezése a minél nagyobb gazdasági hatékonyság megvalósítása alapvető feltételének bizonyul. Ha a különböző szervezetek, vállalatok rendelkeznek is a korszerű munkaeszközökkel, fejlett technológiával stb., a maximális gazdasági hatékonyságot csak akkor érik el, ha ezekhez az adottságokhoz magas fokú szervezettség járul. Ennek révén válik lehetővé a meglevő eszközök jobb kihasználása, a beruházási lehetőségek célszerűbb hasznosítása. Fentiek parancsolóan megkövetelik, hogy a vezetés minden vízügyi szervnél nagy figyelmet fordítson azokra a szervezési intézkedésekre, melyek a rendelkezésre álló technikai eszközök, berendezések racionális kihasználását célozzák. Ennek a feladatnak az ellátása akkor megfelelő, ha a hatékonysági szemlélet nemcsak a meglevő eszközök optimális kihasználásánál, hanem már az azok beruházását megelőző időszakban — a fejlesztés tervezésének fázisában — is érvényesíti hatását. A megfelelően előkészített beruházási döntés után következő feladat a tervszerű és szervezett felkészülés az új technika fogadására, illetőleg bevezetésére oly módon, hogy annak belépése a tervezett időpontban és hatékonysággal történjék. Egy-egy vállalatnál a termelési, szolgáltatási stb. feladatok ellátása olyan rendszer, amelynek több tényezője, alrendszere van. Ezek a tényezők egymással szoros összefüggésben állnak. Az említett munkafolyamatokban ilyen tényező például a gép, a berendezés, melynek megfelelő kihasználása az elvégzendő feladat szempontjából különösen nagy jelentőségű. Ez nem jelenti azt, hogy a többi tényező — munkaerő, energia, felhasznált anyag stb. — elhanyagolható, mert ezek hatékony felhasználása, fejlesztése szintén szükséges. A termelés és a különböző munkafolyamatok tényezői között 10
