Magyar Vízgazdálkodás, 1987 (27. évfolyam, 1-8. szám)

1987 / 2. szám

A vízi munkálatoknak nagy lendüle­tet adott a 3 éves terv beindulása. A Gazdasági Főtanács a vízügyi épít­kezések 3 éves tervét a következő főbb munkálatokra hagyta jóvá: Duna—Tisza (öntöző) csatornára 25,0 mi 11 iá Ft Hortobágy öntözésére 19,0 mi llió Ft Egyéb öntözésekre 35,0 mi llió Ft Folyamszabályozásra 11,4 mi llió Ft Kisebb vízfolyások szabályozására 7,3 mi llió Ft Kotró és hajópark kiegészítésére 6,0 mi llió Ft Tervezésekre (Sió, Tisza-csatornázás, Zala szabályozás 1,8 mi llió Ft összesen 105,5 mi llió Ft Külön sorban szerepelt 22 millió Ft árvíz- és belvízmentesítésre, továbbá 80 millió Ft összevontan csatornázás, víz­vezeték, vágóhíd, hűtőházak stb. cím­szó alatt. A tervben feltűnő az öntözési elő­irányzat magas aránya. A tervezett költségek háromnegyed része öntözési célú. A terv 132 400 kát. hold berende­zését írta elő. Nagy jelentőségű volt, hogy a tervben szerepelt a Duna— Tisza csatorna 22 km-es kiépítése 45 ezer kát. hold öntözés lehetőségére. A Gazdasági Főtanács külön is felhatal­mazta az Országos Tervhivatalt a csa­torna építésének megkezdésére. Az ön­tözés fejlesztése elsősorban a rizsterü­let fejlesztésére irányult. A Gazdasági Főtanács 1947 végén külön határozatot hozott a rizstermesztés növelésére. Eb­ben 8000 kát. hold új rizstelep meg­építésére biztosított hitelkeretet. A rizstermesztés magas vízigénye a a vizet biztosító főművek kapacitásának bővítését tette szükségessé. Az öntö­zésügyi Hivatal nagy erővel dolgozott az öntözőrendszerek fejlesztésén. (Hor­tobágyi 15 000, Tiszakői 12 000, Tisza­füredi 9000 kát. hold). Készültek tervek az Alföldön kívül is öntözésre. (A Duna két partján Budapest és Vác között 6000 kát. holdra, a Kis-Rába és a Ná­dor-csatorna mentére). A kultúrmérnöki hivatalok az év végén 3000 kát. hold új öntözőtelep berendezésén dolgoztak. Az erőfeszítéseknek meg lett az ered­ménye, az öntözés ugrásszerű fejlődést mutatott. Míg az első (1945. évi) év­ben mintegy 4000 kát. holdon folyt öntö­zés, addig az 1947. évben a 8 kultúr­mérnöki hivatal területén 20 200 kát. hold öntözőtelep működött (ebből 6500 a hódmezővásárhelyi, 6300 a bu­dapesti hivatalén). A rizsöntözés 1 év alatt 12 400 kát. holddal bővült. Az új építésekkel az 1948. évi öntözési idényre 62 helységben 870 új öntöző­telep lépett üzembe. Ezzel egy év alatt 62%-kal bővült az öntözött terület. A 32 000 kát. hold 2/3-ad része már rizs­telep volt. Az öntözés súlypontja a Ti­szántúlra, a szolnoki körzet területére esett. (35,8%), de bővült a Dunántú­lon is a rábavölgyi öntözések kiépülé­sével. Az állami hivatalok megnövekedett munkája mellett fellendült a társulatok tevékenysége is. 1947 aug. elejétől 6 hónap alatt 284 km védtöltést, 25 km új belvízcsatornát, 328 km belvízcsatorna jókarba helyezést és bővítést, 12 km öntözőcsatornát építettek 630 000 m3 földmunkával, tízezer embernek mun­kalehetőséget adva. A munkálatok ér­téke 13,8 millió Ft volt. A 3 éves terv beindulásával a kút­­építés is felgyorsult. A lakosság ivóvíz ellátásának javítására az 1947. évben még csak 36 kút épült 622 ezer Ft költséggel, de 1948-ben már tízszeres költséggel (6,4 millió Ft) 294 vízadó berendezés épült. (270 fúrt kút, 16 ak­­nás ásott kút, 5 vízelvezetés, 2 forrás­foglalás, 1 községi vízvezeték.) A vízügyi igazgatás átszervezése Az 1948. évben megkezdődött a víz­ügyek igazgatásában végrehajtott át­szervezések folyamata. A Gazdasági Főtanács jan. 21-i ülésén elhatározta az ármentesítő társulatok önkormány­zatának megszüntetését és a rájuk ru­házott feladatkörnek, valamint az annak ellátására szolgáló szervezetnek állami átvételét. Célul tűzte ki továbbá a fo­lyam- és vízrendészeti teendőket külön­böző tárcák körében ellátó állami szer­vek egységesítését. A határozat vég­rehajtására jún. 2-án megjelent a kormányrendelet a vízügyi feladatok ál­lami ellátásáról és a vízügyi igazgatás átszervezéséről. Ebben az állam átvet­te az öntözővíz beszerzési és szétosz­­tási, az árvíz- és belvízvédelmi, min­den folyó, patak- és vízfolyás-szabá­lyozási feladatok ellátását. A társula­tok megszűntek, feladataikat az átala­kított vízügyi szervek vették át. A vízügyek igazgatására a földmű­velésügyi miniszter főfelügyelete alatt Országos Vízgazdálkodás Hivatal ala­kult, amely kettős szakirányítás alatt működött. A vízi munkálatok műszaki része felett — azok tervezése és építése tekintetében — a közlekedési miniszter gyakorolta a felügyeletet. Vidéken a kultúrmérnöki és a vízügyi közigazga­­társi ügyek intézésére 10 vízgazdálko­dási körzet létesült (az indulásnál csak 8 működött), a 9 volt folyammérnöki hivatal szerepét a körzethez tartozó önálló intézkedési joggal felruházott folyammérnöki kirendeltségek vették át, a 104 megszüntetett társulat feladata pedig 15 ár- és belvízvédelmi kiren­deltség hatáskörébe került. A többi vízügyi hivatal feladatát az OVH osztá­lyai vették át, kivéve a Balatoni Kikö­tőfelügyelőséget, amely a székesfehér­vári körzet kirendeltségeként folytatta munkáját. Ezzel az átszervezett vízügyi szolálat 33 működő hivatallal kezdett munkához. A hivatali szervezet kiegészült az 5 öntöző nemzeti vállalattal. Az év már­cius—május havában az OVH felügye­lete alatt az öntözővíz kivételére, be­szerzésére, termelésére, szétosztására, továbbá az öntözőművek, csatornák és egyéb műtárgyak fenntartására öntö­zővállalatok alakultak (Duna—Tisza közi, Körösvidéki, Hódmezővásárhelyi, Tiszafüredi és Hortobágyi). A szeptemberben megjelent kor­mányrendelet értelmében az ivóvíz el­látási és az azzal kapcsolatos csator­názási munkát végző szervek is lét­számmal és feladattal az OVH-hoz ke­rültek, ahol vízellátási és csatornázási osztály létesült. A vízgazdálkodás irá­nyítása ezzel egységessé vált. A vízi munkálatok a szervezés alatt is tovább bővültek. A beruházási épít­kezések a 3 éves terv éveiben a ter­vezettet meghaladóan nőttek, így a költségvetési hitelekből többet lehe­tett a fenntartási munkálatokra fordí­tani. 1949-ben az OVH kereteiből mind a beruházás, mind a fenntartás háromszorosa volt az előző évinek. Az öntözésnek a 3 éves tervben előirányzott igen erős fejlesztése az öntöző főművek építésének fokozását igényelte. A vízügyi beruházások leg­nagyobb hányadát (1948-ban 46%-át, 1949-ben 34%-át) az öntöző főművek építése jelentette. A vízellátás-csa­tornázás beruházási hitelei a helyi szerveknél — megalakulásuktól a ta­nácsoknál — jelentkeztek. A beruhá­zási kereteket az OVH vízellátási osz­tálya utalványozta a helyi szervek részére. A tervhitelek felosztásában erőteljesen megmutatkozott a nehéz­ipar és elsősorban a szénbányászat kiemelt fejlesztése. A terv végrehaj­tása a vízellátási-csatornázási fel­adatokat elsősorban az iparvidékekre összpontosította. Az építkezések mellett a tervezés­ben is az öntözési feladatokra he­lyezték a hangsúlyt. Az OVH a meg­szüntetett tervező hivatalok (Országos Ontözésügyi Hivatal, Vízerőügyi és Folyócsatornázási Hivatal, Duna—Ti­sza Csatorna Kirendeltség) műszaki tervezési munkálatainak folytatására az OVH szervezetében tervezési osz­tályt állított fel. Ez az osztály tervezte a nagy öntöző főműveket, öntözőrend­szereket a tisztántúli öntöző főcsator­na, a tiszalöki vízlépcső és erőmű, a Duna—Tisza csatorna, a körösladányi duzzasztó terveit. Itt készítették továb­bá a többi nagyobb vízügyi beruhá­zás tervét: pl. a szegedi vízlépcső, a siófoki hajózsilip és balatoni partvé­dőmű, a Sió csatornázásának, a Túr víziereje hasznosításának, valamint több belvízi szivattyútelep terveit (ado­­nyi, békési, macskási, villogói stb.). Megjelentek a vízellátási tervezések is (a Borsodi Hőerőmű hűtővíz-ellátása, a Mátravidéki Hőerőmű vízellátása). Továbbra is a körzetek és kirendelt­ségek készítették a területükön meg­valósuló kisebb vízügyi munkálatok műszaki terveit. Az 1949. évi hitelkeret külön előirányzatot tartalmazott a részletes öntözési tervek készítésére és 25 000 kát. hold felvételére. A fej­lesztés eredményes volt. Az öntözött terület 1949-ben tovább bővült, 47 400 kát. holdat öntöztek, ebből 25 200 kát. hold rizsöntözés volt, az összesnek 53,3%-a. Az öntözés tehát 2 év alatt több mint kétszeresére emelkedett. Az elért fejlődés azonban messze elmaradt a terv előirányzatának telje­sítésétől. A 3 éves: terv ugyanis az ön­tözhető terület növelését — irreálisan — 130 000 kát. holdra irányozta elő. Az irreális tervezés az 5 éves tervben is megismétlődött. Nyoszoli József 8

Next

/
Oldalképek
Tartalom