Magyar Vízgazdálkodás, 1987 (27. évfolyam, 1-8. szám)
1987 / 1. szám
Források a vízügy múltjából* A hagyományos, több évszázados múlttal rendelkező magyar vízgazdálkodás bővelkedik értékes írásos és tárgyi emlékekben. A magyar vízgazdálkodás történelméből népi hiányoztak a hivatásszerető, művelt, tudományos elmélyültségű nagy egyéniségek: Huszár Mátyás, Vedres István, Széchenyi István, Vásárhelyi Pál, Beszédes József, Kvassay Jenő, Sajó Elemér, Bogdánffy Ödön többi társaikkal karöltve —< a Duna és a Tisza szabályozásával, továbbá a vízitársulatok továbbfejlesztésével — még a XIX. században megalkották a magyar vízimérnökök maradandó ,,emlékművét”. A vízügy történelmi nagyjainak névsora századunkban tovább bővült. Lampl Hugó, Ziegler Károly, Németh Endre, Lászlóffy Woldemár, Ihrig Dénes voltak többek között, akik átvették a stafétabotot a nagy elődöktől és több évtizedes tevékenységükkel továbbfejlesztették a magyar vízgazdálkodást. A vízügy történelmi múltját összefoglalóan értékelve megállapítható, hogy a magyar vízépítő mérnökök céltudatos tevékenysége, — országot építő munkája — nyomán átalakult az ország arculata. Természetesen akad még jelentős feladat bőven a következő évtizedekre is. Ezért korunkban is fontos az „elődök” által felhalmozott és még feltárható (beszerezhető) értékek megőrzése, bemutatása és közzététele. Ezt a célt szolgálja a Vízgazdálkodási Intézet szerkesztésében megjelenő „Források a vízügy múltjából” kiadványsorozat, melynek első kötete az Országos Vízügyi Levéltár gazdag anyagát mutatja be. A forráskiadvány-sorozat feladatát Marcell Ferenc sorozat-szerkesztő és dr. Muts Rudolf igazgató — a kiadvány előszavában —• a következőkben foglalja össze: „A sorozat feladata a magyar vízügy történet forrásainak, nem publikált történelmi értékű anyagainak közreadása. Tartalmában elsősorban a Vízgazdálkodási Intézet keretében működő vízügyi közgyűjtemények — Könyvtár, Levéltár, Múzeum — gyűjteményeire, azok feltárására és a tudományos közvéleménnyel történő megismertetésre vállalkozik. Egy-egy téma széles alapokon nyugvó bemutatása érdeké* Tájékoztató egy új sorozatkiadványhoz és első kötetéhez. (Az Országos Vízügyi Levéltár Fond- és állagjegyék. Budapest, 1986.) ben nemcsak a fenti intézményekben folytatunk feltárást, hanem más közgyűjteményekben is felkutatjuk és publikáljuk a megbúvó vízügyi történeti értékeket. A »Források a vízügy múltjából« kiadványsorozat nem csupán a szakembereknek a vízgazdálkodás múltja iránti érdeklődését kívánja kielégíteni, hanem mindazoknak, akik az egyik legnagyobb múStú műszaki tevékenység történetét kívánják tanulmányozni." A sorozat 1. kötetét az Országos Vízügyi Levéltár munkatársai: dr. Kálniczky László, Katz Veronika, dr. Susits Imre és dr. Szerényi Imre, a Levéltár vezetője készítették. A kiadványt dr. Farkas Gábor kandidátus, a Fejér megyei Levéltár igazgatója lektorálta. A kiadványnak korábbi előzményei is vannak. 1978-ban megjelent a Levéltár alapleltára, 1981-ben pedig az első fondjegyzéke (irategyüttes jegyzéke), mindkettő Dóka Klára összeállításában. Az új kiadást elsősorban az a körülmény indokolja, hogy a Levéltár iratanyaga 1981 óta több mint felével növekedett, továbbá az iratanyag belső rendje is átalakult, finomodott. A kötet értékét növeli — azon túl, hogy közreadja a vízügyi szaklevéltár fond- és állagjegyzékét és röviden bemutatja a Levéltár történetét, hogy az ismert irodalmi anyagok felhasználásával vázlatosan ismerteti a magyar vízgazdálkodás és a vízügyi igazgatás történetét a honfoglalástól napjainkig és válogatást ad a vízügyi szakirodalomból. Mindezek a későbbi forrásköte-Széchenyi István (1791—1860) a kor vízügyi feladatainak is lelkes szervezője és irányítója Beszédes József (1787—1852) a magyar vízgazdálkodás egyik korai hazai úttörője, az 1810-ben alakult Sárvízi Nádor Csatorna Társulat igazgatója tek (Magyar Vízügyi Múzeum, Széchenyi Gyűjtemény katalógusa, öntözésügyi Hivatal megalakulásnak története Lampl Hugó emlékiratai alapján stb.) használatát kívánják megkönnyíteni. Az Országos Vízügyi Levéltár és az Általános Levéltárnak (Országos Levéltár, Budapest Fővárosi Levéltár, továbbá a Békés-, Bács-Kiskun-, Borsod-, Csongrád-, Fejér-, Győr-Sopron, Hajdú-Bihar-, Pest-, Szolnok-, Vas-, és Zala Megyei Levéltár) jelenleg is gazdag anyagát jelenti, hogy a felsorolt Levéltárakban összesen 490 vízügyi fondgyüjtemény, kereken 3500 ifm terjedelemben áll az érdeklődők rendelkezésére. A vízügyi gyűjtemények nagyrésze — közel 40%-a — a társulatok tevékenységével kapcsolatosak! Remélhető, hogy a közölt rövid ismertető (tájékoztató) is hozzájárul ahhoz, hogy a következő években tovább gyarapodnak a Levéltárakban a vízügy gyűjteményei és egyre több fiatalabb mérnök és kutató ismerkedik meg a vízügyi szolgálat gazdag kincseivel. Ezek megismerése és hasznosítása elősegítheti az országos érdeklődés jelentősebb felkeltését a vízgazdálkodás iránt és további ösztönzést adhat a vízügy mai és jövendő nemzedékeinek növekvő feladataik eredményesebb végrehajtásához. (Azf Országos Vízügyi Levéltár címe: 1044 Bp. Dunasor u. 15. Telefon: 697-855. A bemutatóterem nyitvatartási ideje: hétfő, kedd, péntek 9—15 óráig.) Dr. Koltay József 24
