Magyar Vízgazdálkodás, 1987 (27. évfolyam, 1-8. szám)
1987 / 8. szám
Energiatakarékos nyomásfokozó rendszerek A vízzel való takarékos gazdálkodás és a víz tisztaság fokozott védelmének akcióprogramja (1038/1983. (IX. 27.) MT rendelet) a hálózati víztakarékosságot is befolyásoló nyomás szabályozására előírja azoknak a korszerű (energiatakarékos) nyomásszabályozó berendezéseknek az alkalmazását, melyek kompakt kivitelezésben a csövezéssel, szerelvényekkel és vezérléssel, üzemkész egységként kerülnek a beépítés helyére. A ViZGÉPTERV leányvállalat a vízellátó rendszerek nyomásának szabályozására nyomásfokozó berendezéseket és rendszereket fejleszt, tervez és létesít. Nyomásfokozóink funkciója hasonló a hagyományos hidroforéhoz, azonban lényeges eltérést jelent, hogy a szivattyú motorok ki-bekapcsolgatása helyett folyamatos fordulatszámszabályozású az üzem. Ezzel növelni lehet a teljesítményt, a fogyasztók egyenletes nyomással kapnak vizet és elmarad a nagyméretű hidrofortartály. Furcsán hangzik, de a vízvezetéki hálózat megfelelő pontjain elosztott nyomásfokozókkal a maximális nyomásértékek kisebbek lesznek, mintha a kellő nyomást egyetlen szivattyúval állítanánk elő. Ez azzal az előnnyel jár, hogy csökken a vízfogyasztás, a szivárgási veszteség, nő a csövek és kötőelemek élettartama, kisebb a fogyasztói készülékek igénybevétele és kisebb mértékű energiamegtakarítást is el lehet érni. Nyomásfokozók alkalmazásával kapcsolatban az MSZ—04 132—80 szabvány (Épületek vízellátása) ad útmutatást. Eszerint a közüzemi vízvezetékhálózatról táplált nyomásfokozó berendezés nem szívhatja meg közvetlenül a hálózatot. ' W ■» " . .. f*'V Nyomásfokozó berendezés két vízszintes Amennyiben a közvetlen megszívás nem kerülhető el, ott gondoskodni kell, hogy a megszívott csőszakaszon a nyomás ne csökkenhessen —(-0,5 bar alá. Ha pl. vízhiány miatt a nyomás ezen érték alá csökken, úgy a nyomásfokozó berendezésnek le kell állnia. Rendszerünket ezért előtéttartállyal ajánljuk és ahol ennek alkalmazását pl. a helyhiány nem teszi lehetővé, ott a szívóoldaíra egy nyomáskapcsolót építünk be, mely tiltja, vagy visszaszabályozza az üzemet a nyomás 0,5 bar alá való csökkenésével. Nyomásfokozóink lényegi része az alábbi elemekből épül fel: — kettő, vagy több, de maximálisan négy motorszivattyú egységből, melyek a fogyasztás függvényében automatikusan kpcsolódnak be. Az egységek közül legalább egy üzemi melegtartalék, — váltakozóáramú inverterből, mely az egyik motorszivattyú egységet táplálja és indításnál, leállásnál, fogyasztás változásánál „kiszabályozza” a nyomásingadozásokat a fordulatszám folyamatos változtatásával, — nyomástávadóból, mely a nyomásoldali nyomást érzékeli és egy szabványos 4—20 mA-es áramjelet állít elő, — villamos szabályozó dobozból, mely tartalmazza az automatikus és felügyelet nélküli üzemvitelhez szükséges elektronikus és erősáramú áramköröket, — a szivattyú üzemben szokásos szerelvényekből, vagyis szívó- és nyomóoldali tolózárak, visszacsapószelepek, vízóra, manométerek, leeresztő szelepek stb. A szabályozó doboznál az alapjelet kézzel lehet beállítani, de lehetőség van 4—20 mA-es távalapjel alkalmazására is. Ez a távalapjel teszi lehetővé nyomásfokozóink összetett rendszerekben való alkalmazását, mivel így a nyomásfokozókat egy felsőbb szintű irányítás beavatkozó szerveként lehet kezelni. A távalapjelet digitál/analóg átalakítással programozható logikai vezérlővel, vagy mikroszámítógéppel is elő lehet állítani, így nagymértékben megnő a rendszer rugalmassága. Például energiatakarékosságra irányuló célfüggvényeket lehet bevinni a szabályozásba. Két példát az alábbiakban adunk meg: — Nyomásváltoztatás időprogram szerint. Az alapjelet a központban egy időfüggvény szerint változtatjuk. A tapasztalatok szerint így megtakarításokat lehet elérni a vízfogyasztásban. (Érdemes lehet pl. egy üzemi fürdő műszakvégi csúcsfogyasztásainak idejére emelt nyomásjelet adni, a nap többi részében pedig normál értéken tartani azt.) — Víztornyok, magastározók töltési feltételeinek javítása. A szivattyúteleptől távol és magasabbra telepített víztornyok és magastározók előírt vízszinten való tartása csúcsfogyasztásnál lehetetlenné válhat, ha a fővezetékre utólag túl sok fogyasztót kapcsolnak. Víz- és energiatakarékosság szempontjából ilyenkor előnyösebb, ha nem az eredeti szivattyútelep teljesítményét növelik, hanem a fővezetéken közben egy nyomásfokozót telepítenek és azt a víztorony lábánál levő nyomástávadóról szabályozzák. Itt célszerű nyomóköpenybe szerelt búvárszivattyút alkalmazni („csőszivattyús” kivitel) mivel ezt helytakarékosan lehet egy betonaknában elhelyezni. A normál kivitelű visszacsapószelep helyett gyűrűs visszacsapószelepet érdemes használni, mely a nyomásfokozó kikapcsolánál a szivattyú megkerülésével, de a nyomóköpenyen át, biztosít szabad átfolyást. Az ábra két, nyomóköpenybe szerelt, vízszintes tengelyű búvárszivattyúkkal megépített nyomásfokozó berendezésünket szemlélteti. Itt K64—4 típusú búvárszivattyúkat alkalmaztunk, melyek a Felsőzsolcai Mezőgép Vállalat gyártmányai. А V— Sl 5 inverter (5,5 kW névleges motorteljesítményhez) az Elektronikai Vállalat gyártmánya. összefoglalva megállapítható, hogy a szabályozott üzemben dolgozó nyomásfokozókkal ivóvizet és energiát lehet megtakarítani, javítani lehet a vízellátás minőségét. A VIZGÉPTERV Leányvállalat nyomásfokozóival ilyen vonatkozásban is a fehasználók segítésére kíván lenni. Makray István tengelyű csőszivattyúval 21