Magyar Vízgazdálkodás, 1986 (26. évfolyam, 1-8. szám)

1986 / 8. szám

DOKUMENTUMAINK

A Balaton védelme

Hatvan éve — 1927-ben — született az Országos Vízépítési Igazgatóságon az a dokumentum, amely komoly formában felveti a keszthelyi és a szigligeti öblözet feliszapolódása elleni védelmét. A kérdést a Balaton vidékének egyre gyorsuló fejlődése vetette fel, amelynek megindulása az 1920—1930-as évekre tehető.

Köztudott, hogy a balatoni fürdőhelyek közül először az ásványvizes gyógyfürdők híre terjedt el, közülük is a balatonfüredié. (Egyik említését 1694-ből ismerjük.) A hévízi fürdőtelep fejlődése a 19. század közepén kezdődött.

A vidék fejlődéséhez szükség volt a Balaton szabályozására, melynek első terveit Krieger Sámuel készítette. Az ő nevéhez fűződik az első szabályozási munkálatok irányítása, tőle a feladatot az 1810-es években Beszédes József vette ót. 1847-ben a déli part birtokosai megalakították a Balaton-lecsapoló Társulatot.

A fejlődés újabb szakaszát jelentette, hogy a Déli Vaspálya Társaság 1859-ben megkezdte a Budapest—nagykanizsai vasútvonal kiépítését. A fürdőtelepek rohamos kialakulását csak a tó vízszintszabályozásának — legalábbis részleges — megoldása tette lehetővé az 1920-as években. Erőteljes fejlődésnek indultak különösen a déli part fürdőhelyei, századunk 40-es éveire. Balatonaligától Balatonberényig szinte egységes villasor alakult ki.

.MAtiYA/i ; T;TT Klli.U.YI

OKS/.ACOS N I /1:I’l l I.SI IGAZGATÓSÁG.

ih;uiy':n; ■■в-Чу-ГД'-Га!* ,дУл lTM-;

Л fcv.'i'u», kelte: ■

Iráfcón

Súrgó.ss' ij

j Ej.i-itl.i! il ■ ■

I Ih4.in.lt.

I Masniin :

Kiiuluh'll:

I Inittúrha érkezeti: I Eir.imt >

I I’ti.ii.it

I „ ;

l'<*liil> i/.s{|ál;it Höli:

/ ‘ ’/

I ; I r^v :

I.IKüliIrs elöli:

I llliHvc/.ós elöli:

iil.ijisziim

A part kultúrájának védelmére már 1935-ben szabályrendeletet kellett kiadni, amely a telkek további feldarabolását, tehát a zsúfoltság további növekedését volt hivatott megakadályozni.

A vízügyi szakemberek felismerték, hogy ezen túlmenően is időszerű valamit tenni a Balaton védelmében és ennek keretében merült fel a keszthelyi és szigligeti öböl feliszapolódásának veszélye.

A dokumentum készítője pontosan nem ismert, de ,,ügyintézője" igen: Kenessey Béla. (Kenessey Béla 1866—1936 vízépítő mérnök, miniszteri tanácsos, a vízügyi szolgálat egyik vezetője.) Az előterjesztés a következőképpen foglalta össze a problémát:

,,A Balatonnak a délnyugati alsó vége és pedig a Berény—Keszthely'—Meszesgyörök öblözetnek nagy része ősidők óta folytonos feliszapolódásnak van kitéve főként a Zala folyónak és a többi környező pataknak iszaphordaléka következtében, de egyben azért is, mert az uralkodó északkeleti és északi szél e tórészlet lebegő iszapját hajtja ezen öblözetbe, másrészt pedig e szelek a dolomitos portörmeléket ősidők óta a tónak e részébe lehullajtják.

Ez a feliszapolódási folyamat, miként fentebb említettük, tényleg ősidők óta áll fent, azonban a Balatonnak a harminc év előtti mélységméréseihez képest a múlt évi próbamérések azt igazolták, hogy úgy ezen keszthelyi öblözetnek, mint a szigligeti öblözetnek is a legutóbb harminc év alatt történt feliszapolódása aránytalanul nagy mérvet öltött. Ez az iszapréteg különösen a keszthelyi öblözetben nagy terjedelmű és károssá főleg az teszi, hogy egész terjedelmében hínár nőtt ki belőle, mely egyrészt az iszapnak az áramlások segítségével várható elvándorlását nehezíti meg, másrészt pedig ez idő szerint már akadályozója a hajók rendes menetének.

Ezen aggasztó körülménynek oka főleg abban keresendő, hogy a Zala folyónak az utóbbi évtizedek alatt gyakori árvizei az iszapot, illetve a hordalékot egyenesen a Balatonba hordták be, míg ezelőtt, azaz a torkolati hordalékkúp kifejlődése előtt, illetve a torkolati zártmeder kifejlődése előtt, a Zala árvízi hordaléka szétterjedhetett, illetve leülepedhetett a Kisbalatonnak nevezett torkolati szakasz nagyterjedelmű területén.

Mindezek előrebocsátása után felvetődik a kérdés, hogy miképpen volna lehetőség e káros feliszapolódási folyamatnak legalább is meglassítására.

A szél okozta hordalékjárást és porlerakódást természetesen megszüntetni nem lehet, legfeljebb a porlerakódást hatásában annyiben lehetne lassítani, hogy az északi szél működési irányába eső zalai és veszprémi dolomitos hegyvidék kopár területeit fokozatosan és rendszeresen befásítani illetve beültetni kellene.

A feliszapolódás gyökeres megszüntetését csakis kotrással és annak időnkénti megismétlésével lehetne eszközölni, ezek a munkálatok azonban állandóan olyan óriási költséget jelentenek, hogy azt számításba venni lehetetlen.

Hátra volna még egy megoldásnak megemlítése, mely főleg a keszthelyi öblözetnek további és már veszélyt jelentő feliszapolódását legalább is meglassítaná, ez pedig az, hogy egyrészt a Zala folyó felső szakaszán fásítással a csapadék okozta hordalékképződés mérsékeltessék és az alsó szakaszán hordalékfogó berendezések létesíttessenek, másrészt pedig ezen öbölzetnek meglevő iszaprétege fölött kinőtt hínár alkalmas módon eltávolíttassék, hogy ezen főként laza iszapréteg a szél okozta vízáramlások segítségével a nyílt Balaton felé elvándorolható legyen.

A szigligeti öblözet feliszapolódásának meglassítására ugyanezen megoldás volna alkalmas, itt azonban — miután a Tapolca-völgyi patakok hordalékképzése kis jelentőségű — inkább arra kellene súlyt helyezni, hogy a fent leírt hínár-eltávolítás minél előbb megindíttassék.

Budapest, 1927. január 10."

(Országos Vízügyi Levéltár. Országos Vízépítési Igazgatóság iratai. 19/1927. sz.)

dr. Szerényi Imre

21