Magyar Vízgazdálkodás, 1986 (26. évfolyam, 1-8. szám)
1986 / 3. szám
TUD0MÁN40S FÓRUM ELŐTT BŐS (Gabcsikovo) - NAGYMAROS Cselőtei László akadémikus vezetésével az MTA—OVH Vízügyi Bizottság 1986. január 27-5 ülésén megtárgyalta a Gabcilkovo—Nagymarosi Vízlépcsőrendszer építésének kutatás-fejlesztési programját. Az ülés házigazdája: Kovács Antal államtitkár, az OVH elnöke bevezető előadásában hangsúlyozta1, hogy a Magyar Tudós Társaság megalakításakor 1825-ben Széchenyi a mérnöki tudoményoik sorában a legfontosabbak között tartotta számon az árvízvédelem, a folyó- és pa'rtszabályozás, a hídépítés, a hajózás kérdéseit és megemlítette a vízerőhasznosítás lehetőségeit is. A vízgazdálkodás és a tudomány szerves kapcsolata erre az időre datálódik és azóta is gyümölcsöző. Az MTA—OVH Vízügyi Bizottságának évtizedes tevékenysége pedig jól példázza, hogy megtaláltuk azt a formát is, amelyben kellőképpen lehet gondozni a vízgazdálkodás stratégiai és akuális problémáit. A Bizottság megalakulása óta 25 ülésén közéi 30 témakört vitatott meg, amelyek között egyaránt szerepeltek a vízgazdálkodás egészét átfogó témáik, olyan mint: — a vízgazdálkodási kerettervezés és a nagytérségi vízgazdálkodási rendszerek kialakítása, — hazai édesvíz tartalékok helyzete, — a vízzel való ésszerű gazdálkodás és a víz minőségvédelmének feladatai, — a vízgazdálkodás VII. ötéves tervi koncepciója, — a magyar vízgazdálkodás nemzetközi befolyásoltsága és ennek hatásai, vagy egy-egy szakterület helyzetét elemző és a jövőbeni elképzeléseit bemutató olyan súlyponti témakörök mint: — a Balaton vízminőségének vizsgálata, — a lebegőainyagokhoz kötött mi'kroszennyezők transzportja és eltávolításuk lehetősége, — a szennyvizek és szennyvíziszapok mező- és erdőgazdasági elhelyezése és hasznosítása. A kiragadott példák jelzik a sokrétűséget és azt, hogy az 'időszerű tudományközi jellegű témák mellett mindenkor helyt kapok a gyakorlathoz szorosan kapcsolódók is. A Bizottság jól segítette ágazatunkat a tudományos-műszaki ikaipcsofatai nak elmélyítésében, hatékonyabbá tételében, a tudománypolitikai, a tudományszervezés irányításában, a vízgazdálkodáspólitilkali döntések megala pozása ban, és neim egy konkrét stratégiai jelentőségű döntés előkészítésében. A VI. ötéves tervidőszakban a vízgazdálkodási kutatás és fejlesztés jelentős erőfeszítéseket tett és figyelemreméltó eredményeket ént el az ágazat fejlesztésében. Munkánkat 4 fő irányban koncentráltuk: — bővítettük a fejlesztést megalapozó alapismereteket, —• fejlesztettük a vízgazdálkodási technológiákat, az ipamszerű mélyépítési módszereket, az állóeszközök íkarbaintairfási és javítási technológiáit. A műszaki fejlesztési politikában törekedtünk arra, hogy az új megoldások anyag-, energia- és m unkáét őmegtaikarítást eredményezzenek, hogy azok kielégítsék a vízgazdálkodás mai és jövőbe! magasabb szintű követelményeit. A kutató-fejlesztő munkában fokozódott a társ- vagy kapcsolódó tudományok szerepe. Nagy segítséget nyújtottak a szivárgó víz mozgástörvényeinek meghatározásához, a felszín alatti vízkincs feltárásához a fizikai és a földtudomány kutatási eredmények, míg a szennyvíztisztítás és a vízminőségvédelem fejlődéséhez a kémia és biológia tudományok újabb eredményei járultak hozzá. A matematika és a számítástechnika fejlődése pedig megtermékenyítette a vízgazdálkodás szinte valamennyi szakterületét. Eredményeinkben növekvő szerepet játszanak nemzetközi kapcsolataink. Az elmúlt ércben például 40 kutatási-fejlesztési téma kidolgozása folyt kormányzati vagy intézményi szinten rögzített együttműködés keretében, amelyekben 15 vízügyi szervezet vett részt. Szakembereink számos nemzetközi szervezetben mint tagok, vagy tisztségviselőik részesülnek megérdemelten jó közmegbecsülésben. Elgondolkodtató, hogy egyes hazai körökben meg közelítőleg sem méltatják a szakma teljesítményét érdemeinek megfelelően. Valamennyi környező, határos országgal két, vagy többoldalú vízügyi egyezményeink vannak, amelyek tudományos megalapozottsággal közösen kidolgozott gyakorlati módszereket adnak a vízkészletek megosztására 'és 'közös védelmére. Jó példa a Duna menti nyolc ország közelmúltban kiadott közös nyilatkozata a vízminőség védelméről. Vízgazdálkodási tevékenységünk — tudományos megalapozottságának köszönhetően — külföldön is elismert. Itthoni és 'külföldi munkánk alapvetően és objektívon emberközpontú, függetlenül attól, hogy annak előterében az ellátás, a környezetfejlesztós, vízkár elleni védekezés, vagy a vízzel kapcsolatos komplex követelmények állmaik. Tevékenységünk eredménye gyakran környezetalakító. A természeti „ősállapat"-ot visszasóvárgokkal szemben az értelmes emberi haladást, a környezettel való harmonikus együttélést kíséreljük meg szolgálni a vízgazdálkodás saját eszközeivel. A vízgazdálkodás a'z embert is a környezet részének tekinti, azt érte formálja, boldogulására alakítja. Mindezekből egyenesen következik, hogy tovább kell keresnünk, kutatnunk a hatékonyabb eszközöket és módszereiket. Az összefüggések bonyolultsága miatt a vízgazdálkodás kényszerűen végtelenül kíváncsi ágazat, kíváncsi a természeti folyamataik törvényszerűségeire, e törvényszerűségek alkalmazhatóságára, a beavatkozások határaira, s ezek hatásaira. Talán a legtalálóbban kifejezve, nagy „tudományfogyasztó". A VII. ötéves tervidőszakban munkánk az indokolt vízszükségletek kielégítésének, a vízkészletekkel való takarékos gazdálkodásnak, a szennyvízelvezetés és tisztítás fejlesztésének, valamint a vizek által okozott károk megelőzésének és elhárításának megoldására irányul, miközben egyre növekvő erőfeszítéseket követel tőlünk a Dunai Vízlépcső építése. Ezeket a törekvéseket igyekszünk megalapozni kutatási-fejlesztési programjainkban, és tudományos garanciákat, még nagyobb biztonságot alkarunk kapni az 'intenzív vízgazdálkodás leselkedő veszélyei ellen. Ügy látjuk, a vízgazdálkodás speciális adottságainak megfelelően illeszkedik az országos kutatási és gazdaságfejlesztési programokhoz. Megfelelően veszi tekintetbe a hazai hagyományokat és feltételeiket, továbbá azt, hogy a kutatások közvetlenül kapcsolódjanak jövőbeni feladatainkhoz. Ezért programjaiinkbam továbbra is jeles helyet foglalnak el a gyakorlati célú kutatások, miközben VII. ötéves tervi kutatási és műszaki fejlesztési 'koncepciónk megfelelő súllyal kezeli az alapkutatásokat is. A vízgazdálkodás koncepcionális és gyakorlati feladatainak előkészítésében ma már elenged hetefilem és tudományközi szemléletű, sokoldalú elemző és értékelő munka. Az MTA—OVH Vízügyi Bizottságának személyi összetételében és szakmaii kvalitásában garanciát látok ennek magas színvonalú ellátására. Az ágazat nevében megköszönöm, hogy elfogadták felkérésünket és részt vállalnak a vízgazdálkodás ügyeinek gondozásában. A Vízlépcsőrendszer megvalósításának előkészítéséről és az építés helyzetéről az OVH Nagylétesítményi Osztály vezetője adott tájékoztatást. Az ülésre a Bizottság állandó tagjai mellett meghívást kaptáik az Akadémia elnöke, alelnöke, a Műszaki Tudományok, Agrártudományi, Gazdasági és Jogtudományok, Föld-és Bányászati tudományok Osztályainak elnökei. Jelen voltak a határozat végrehajtásáért felelős szervek, a beruházás előkészítésében érdekeltek, valamint kapcsolódó tudományos intézmények reprezentánsai is. A 'kerette rv jel lég ű program az előzmények feltárásával bemutatja, hogy a tudományos kutatás milyen jelentős szerepet vállalt a vízlépcsőrendszerrel kapcsolatos döntések megalapozásában. 25
