Magyar Vízgazdálkodás, 1986 (26. évfolyam, 1-8. szám)
1986 / 1. szám
A MEDOSZ XXVI. KONGRESSZUSÁRÓL Január 10—11-én tartotta tanácskozását a Mezőgazdasági, Erdészeti és Vízügyi Dolgozók Szakszervezetének XXVI. kongresszusa. A tanácskozáson részt vett Gáspár Sándor, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, Szabó István, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a ТОТ elnöke, Nagy Sándor, a SZOT titkára, Szórádi Sándor, a KISZ KB titkára, Váncsa Jenő, mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter, Kovács Antal államtitkár, az OVH elnöke, Villányi Miklós, mezőgazdasági és élelmezésügyi minisztériumi államtitkár is. Varga Györgynek, a MEDOSZ titkárának elnöki megnyitója után, amelyben megemlékezett a magyarországi földmunkásmozgalom 80. évfordulójáról és a MEDOSZ 1952-es megalakulásáról — a szakszervezet központi vezetőségének írásos beszámolójához dr. Dobi Ferenc, a MEDOSZ főtitkára fűzött szóbeli kiegészítést. Bevezetőjében a főtitkár utalt arra, hogy a MEDOSZ előző kongresszusa óta eltelt időben a gazdasági körülmények nehezedtek és csak rendkívüli erőfeszítések árán tudtuk társadalmi, politikai és gazdasági feladatainkat megvalósítani — mondotta, majd számot adott a szakszervezeti választásokról és ennek kapcsán megemlítette, hogy a választói értekezleteken mintegy 50 ezren fejtették ki véleményüket. A főtitkár a továbbiakban utalt arra, hogy a szakszervezet az elmúlt öt évben is kiemelt feladatának tekintette a gazdálkodás segítését. A szocialista munkaverseny, a brigád- és az újítómozgalom szervezésével, a munkafegyelem szilárdításával, a teljesítményen alapuló anyagi érdekeltségi rendszer korszerűsítésével1, a munkahelyi demokrácia szélesítésével, felvilágosító ideológiai oktató-nevelő munkával, tehát a szakszervezet eszköztárával segítettük a gazdálkodás eredményességét — mondta a főtitkár, majd így folytatta: A szakszervezeti tagok, tisztségviselők becsületes munkája, helytállása nagymértékben hozzájárult ahhoz, hogy ágazatainkban a VI. ötéves terv főbb Célkitűzései teljesülhessenek. Ezáltal az agrárágazat jelentősen hozzájárult a népgazdaság stabilitásának megőrzéséhez. Az állami gazdaságok és velük együtt az élenjáró termelőszövetkezetek kezdeményezők, kockázatvállalók voltak. Az export növelésével, az import csökkentésével részt vettek a külgazdasági egyensúly megtartásában. A gabonatermesztésben, az energiagazdálkodásban olyan eredményeket értek el, amelyek a legélesebb nemzetközi összehasonlításokat is kiállják. Ebben meghatározó szerepe volt a gazdaságirányítási rendszer továbbfejlesztésének, a vállalatirányítási rendszer korszerűsítésének. A fejlődés mellett feszültségek is keletkeztek. Megnőtt az olyan üzemek száma, amelyek tartósan veszteségessé váltak, vagy csak szerény pénzügyi eredményt tudtak elérni. Ezeken a helyeken nem nőtt, sőt esetenként romlott a dolgozók életszínvonala. A főtitkár ezt követően az erdőgazdaságok helyzetével foglalkozott és ennek kapcsán rámutatott, hogy az erdőgazdaságok csaknem 60 ezer dolgozója a beszámolási időszakban nagy hivatástudattal, fegyelmezetten, sokszor emberfeletti erővel dolgozott. Az erősen csökkenő készletek ellenére 1965 végére 175 ezer tonna többlet tűzifát szállítottak a lakosságnak. A folyamatos helytállásért azonban elmaradt a megfelelő társadalmi, anyagi, erkölcsi elismerés, bár a szakszervezet ezt többször is szorgalmazta. Aggasztó, hogy a kedvezőtlenül alakuló bérek miatt romlott a szakmai képzettség szerinti összetétel az erdőgazdaságokban. A vízügyi ágazat tevékenységének összefoglalására áttérve a főtitkár a következőket mondta: az ágazat a VI. ötéves tervben előírt célkitűzéseit teljesítette. Nagy erőfeszítések árán továbbra is biztosított a vízkészlet és a vízszükséglet egyensúlya. iFejlődött az ivóvíztermelés és bővült a csatornahálózat. Számos intézkedés történt a Balaton vízgyűjtő területén a minőség megvédésére. Az ágazat dolgozói helytálltak az árvizek idején. Kormányközi megállapodások szerint megfelelő ütemben folyik a bős—nagymarosi vízlépcső építése. A beruházás megvalósítását a központi vezetőség kezdettől fogva támogatta, de hiányolja a kellő tájékoztatást, amellyel elkerülhetővé vált volna egy sor kedvezőtlen megnyilvánulás. A főtitkári beszámoló számot adott a szakszervezeti alapszervezetekben folytatott országos méretű vitáról és reagált a legfontosabb észrevételekre. Ennek kapcsán többek között a következőket említette: az önállóság kérdése foglalkoztatja a tagságot, hiszen az állami gazdaságokban, kombinátokban az új vállalatirányítási rendszerre történő áttérés 1985. június 30-ig megtörtént. — Szinte mindenütt napirendre került a fiatalok helyzete, mert arányuk az ágazatban meghaladja a 30 százalékot. A pályakezdők beilleszkedése, a családalapítók lakáshoz juttatása, helyenként a gyermekintézmények hiánya is napirenden volt. A szakszervezet korszakos változást ért el az állami gazdaságokban megszüntetett cselédlakások felszámolásának kezdeményezésével, a megoldás segítésével. A MEDOSZ-íhoz tartozó üzemekben, intézményekben, vállalatoknál az átlagosnál több az alacsony nyugdíjjal rendelkező. Bár a beszámolási időszakban több mint ezer személy számára sikerült a nyugdíjat szakszervezeti közbenjárással rendezni, a helyzet egyre súlyosabb, ezért örvendetes a közelmúltban hozott kormányrendelet, amely a hetven éven felülieken segít. A főtitkár az érdekeltségi viszonyokról szólva hangsúlyozta, hogy a szabályozórendszer túl gyakori változtatása akadályozza az előretekintő gazdálkodást, a vállalati önállóságot, csökkenti a bizalmat, a kockázatvállalási készséget. Ezt követően a főtitkár utalt arra, hogy bár a szakszervezet elsődleges feladata az üzemen belüli munkakörülmények javítása, nem tekinthettek el az infrastruktúra fejlesztésétől sem, hiszen az ország ezer településén jelen vannak a MEDOSZ-hoz tartozó üzemek. A választói értekezleteken többször hangzott el, mi a véleménye a szakszervezetnek a klasszikus, 3x8 óráról. Álláspontunk — mondta a főtitkár —, hogy a dolgozók jövedelmét főmunkaidőben kell biztosítani, de, ha a népgazdaság szükségleteit kielégítő piaci munkát és a dolgozók jobb megélhetését segítjük elő a többlettevékenységgel, azt támogatjuk. A bér- és jövedelmi helyzet alakulásában a szakszervezet számos erőfeszítése ellenére megtorpanást tapasztaltunk. így például az erdőgazdasági dolgozók bérének rendezésében és az ágazatban dolgozó alkotó értelmiségiek, kutatók, oktatók anyagi elismerésében. A továbbiakban a főtitkári beszámoló foglalkozott néhány szociálpolitikai kérdéssel, többek között a szakszervezeti üdültetéssel, amely sokat javult öt év alatt a szakszervezet erejéből is, de a jövőben még számos tennivaló van. Ezt követően a főtitkár szólt a VII. ötéves tervben várható ágazatonkénti feladatokról, különös tekintettel az 1986-os tennivalókra. Hangsúlyozta a szakszervezet legfontosabb tennivalóit. A kulcsszerep a bizalmiaké — mondotta —, akik egyre inkább igazi partnereivé válnak a gazdasági vezetőknek. Ezt bizonyította a vállalati önállóság és a szakszervezeti munka korszerűsítésének párhuzamos kialakítása is. Befejezésül megerősítette a szakosztályok, szakmai bizottságok munkájáról kialakult jó véleményt, amelyek nagy segítséget nyújtottak az ágazati érdekképviselet megvalósításához. A főtitkári beszámoló után Oszoly Tamás, a számvizsgáló bizottság elnöke adott jelentést a kongresszusnak, majd Kátéi Mária, a mandátumvizsgáló bizottság elnöke tájékoztatta a kongresszust és meleg hangon köszöntötte az egész szakszervezeti mozgalom által tisztelt 92 éves Hunya Istvánt, a MEDOSZ elnökét, akinek egész élete összefonódik a földmunkásmozgalommal. Ugyancsak köszöntötték a legfiatalabb küldöttet, Molnár Miklós tanulót, a vépi mezőgazdasági szakmunkásképző iskola főbizalmiját.
