Magyar Vízgazdálkodás, 1986 (26. évfolyam, 1-8. szám)
1986 / 1. szám
— A centenáriumi ülésszak kapcsolódik a Nemzetközi Hidrológiai Szövetség 2. Tudományos Közgyűlése rendezvényeihez. Mit jelent ez a kapcsolódás? — Jelenti elsősorban a magyar vízrajzi tevékenység kiterjedt nemzetközi kapcsolat rendszerét és nagy fokú nyitottságát. A Vízrajzi Szolgálat alapításától kezdve példamutatóan vett részt mind a tapasztalatok átadásában, mind azok átvételében. Napjainkra mi sem jellemzőbb, mint az, hogy Magyarország az elsők között csatlakozott a nemzetközi technológiacsere megkönynyítését célzó WMO—HOMS alprogramhoz és ajánlott átadásra mintegy 25 módszert (komponenst). Ennek köszönhetően nyílt lehetőség arra is, hogy ezek a módszerek több fejlődő országban bevezetésre kerüljenek. Ez a hagyományos együttműködési készség és a magas műszaki-tudományos színvonal tette lehetővé annak a javaslatnak elfogadását, hogy az IAHS 2. Tudományos Közgyűlését Magyarországon rendezzék meg. — Az ülésszak témakörei között szerepel a Szolgálat decentralizálása. Várható-e, hogy az e téren szerzett tapasztalatok alapján a közeljövőben további szervezetfejlesztésre kerül sor? Itt elsősorban a hidrológiai kutatások decentralizálása terén kibontakozott fejleményekre gondolok. — Az operatív vízrajzi tevékenység decentralizálását illetően megoszlanak a vélemények. Többen a vízrajz végét emlegetik és bíznak abban, hogy viszszatér még a korábbi állapot. Mindkét szervezési formának megvannak természetesen az előnyei és a hátrányai. Ezeket figyelembe véve és a 70-es évek végének gazdasági szabályozó-korlátozó rendszerében vizsgálva kijelenthetem, hogy abban az időben egyszerűen nem volt más megoldás. Az akkori döntés helyességét igazolja, hogy a Vízrajzi Szolgálat a „szűk” esztendőkben is el tudta látni alapvető feladatait, és ami a leglényegesebb: a vízügyi igazgatóságok és a VITUKI együtteséből olyan vízrajzi szervezet jött létre, ami a jövőt illetően sokat ígérő lehet. Ez még akkor is így van, ha ma még előfordul, hogy az Országos Vízjelző Szolgálat szombati, vasárnapi adatellátósában kimaradások vannak, hogy a Vízrajzi Évkönyv legutolsó köteteiben gyakrabban találkozunk „adathiány" megjegyzéssel adat helyett. — Visszatérve a kérdésre, az a véleményem, hogy a hidrológiai kutatások vonatkozásában alapvetően más a helyzet. Itt ugyanis korábban sem beszélhettünk valamilyen központosított kutatási szervezetről — nem is lett volna értelme —, hiszen a VITUKI-n kívül számos tervezőintézet, egyetemi tanszék és más szervezet — közöttük a vízügyi igazgatóságok is — foglalkoztak és foglalkoznak hidrológiai kutatással. Ezen a területen tehát teljesen szabad a verseny és ha a VITUKI ebben helyt akar állni, akkor törekedni kell arra, hogy munkáiban mindig legyen olyan többlet, ami a megbízó elhatározását illetően döntő lehet. — Más a helyzet a vízrajzi munka fejlesztésére irányuló kutatásoknál. Itt ugyanis valóban a Vízrajzi Intézet a bázisintézmény, de ez sem zárja ki mások részvételét, amire több példa van. Természetesen itt is törekedni kell az igazgatósági szakemberek bevonására a kutatásba, de ezt nem tekintem decentralizálásnak. — Várhatóan kik lesznek a résztvevői a centenáriumi ünnepségeknek? — A centenáriumi tudományos ülésszakot mi arra is szeretnénk felhasználni, hogy programot fogalmazzunk meg a jövőre. Ennek a feladatnak a végrehajtása igényli mindazok részvételét, akik a vízrajz dolgai iránt érdeklődnek, akiknek véleménye van a vízrajzról és akik részesei kívánnak lenni a programalkotásnak. A záró rendezvényen a hazai szakembereken kívül szeretnénk üdvözölni a velünk együttműködő hazai és külföldi intézmények képviselőit is. Déri József Hat évtizede történt... SZOMORÚ KARÁCSONY II. RÉSZ A Sebes-Körös vízgyűjtő területén is azonos időjárási viszonyok voltak, mint a Fehér-Körös azonos területén. December 21-én a hirtelen jött szubtrópusi levegő 25°C fok hőmérsékleti különbözetet okozott. A folyó domb- és hegyvidékén lévő havat a meleg levegő és a 21-én leesett 60 mm eső megolvasztotta. Ekkor még mindenütt medrében volt a víz, de a folyó teljes hosszában 30— 40 cm vastagságú jégréteggel volt borítva. A lezúduló víz nem tudta felszakítani a jeget. 22-én délelőtt a folyó felső, de már töltések közti szakaszán jégtorlaszok, jégdugók keletkeztek. A gyorsan levonuló árvíz a gátak tetején nyomta ki a jégtáblákat, közben hidak lettek áldozatai az áradásnak. A Nagyvárad— Vésztő közötti vasútvonalat tíz helyen szakította át az árvíz. Nagyváradon 22-én 20 órakor 282 cm magasságban tetőzött a Sebes-Körös vízállása. Ez a vízszint 16 cm-rel volt magasabb az 1919. évi N. V.-nél. A jeges árhullám levonulása során többször keletkezett jégtorlasz. így 22- én reggel 7—8 óra között a Nagytótinál lévő könyöknél a 30+200—30+300 km között. Majd a hirtelen megindult jég megrongálta a komódi közúti hidat. Ugyanez nap délelőttjén a sebesfoki és kődombszigeti őrházak között torlódott össze a jég. Ez a torlódás a töltés tetején 30—50 cm vastag átömlést okozott. Az átömlés kb 45 percig tartott. Mivel a töltéskorona át volt fagyva, az átömlött víz nem tudta azt megbontani. A jégtorlasz beavatkozás nélkül szűnt meg. Újabb torlódás keletkezett a sebesfoki őrház mellett. Itt oly erős volt a kimosás, hogy 400 m-'i-es üreg keletkezett a mentett oldalon. Végül ezt a torlaszt is megszüntette a nagy víznyomás. A kóti közúti hídnál kézi szerszámokkal történt beavatkozással lehetett a nagyobb torlódásnak elejét venni. Ezen nap délutánján a ráckunyhói őrháznál, a tordai vasúti hídnál, a fokközi közúti hídnál és a dióéri szivattyútelepnél lévő mederszűkületnél — ahol a hullámtér is magas volt — keletkezett torlódás. Csak 21 órára szüntette meg a víz nyomása a torlaszt. A jégtorlaszok keletkezését elősegítette a hullámtér feliszapoltsága, benőttsége és a folyó rendezetlen állapota. Töltéscsurgások, töltésmeghágás Már az 1919. évi NV-nél is voltak a Sebes-Körös töltésén apróbb csurgások. A mostani 20 cm-rel magasabb viz tizenkét kisebb jelentőségű és három igen veszélyes töltéscsurgást eredményezett. 23-án két órakor Nagytótinál, az Olajtanyánál és a komódi kendergyárnál töltésmeghágás történt. A komódi híd és a sebesfoki őrház között 2 km hosszban a töltéskoronáig ért a víz. A gyenge állapotú töltés szakadása minden pillanatban várható volt. A veszélyes töltéscsurgásokból a 36 +400 és 36+278 km-nél 30—50 cm átmérővel kezdett ömleni a víz a padka magasságában. Ezeket azonban, mivel a víz felőli nyílásuk a töltéskoronához közel volt, sikerült megszüntetni pallóból készült szádfallal. Bekövetkezett a Sebes-Körösi töltésszakadás A Sebes-Körös folyó szabályozásának, az első töltés építésének kezdetén is nagy gondot okozott a Körösszakáltól Szeghalomig terjedő mocsártengeren, a Sárrét lápján keresztül építendő töltés. Már 1975-ben végeztetett Bihar vármegye kisebb árkolást, töltésépítést a mocsárban. Nagyobb szabású munka volt az 1830—1834. évek között készül 25 km hosszú „Bihar vármegyei védvonal”. Az akkor épült töltések igen silány anyagúak voltak, tőzegből, kotuból és részben szikes földből készültek. A közbeni töltéserősítések homokhordalékkal tör18
